Kezdhetném azzal ezt az írást, hogy elfogulatlan leszek…

De, ha valaki egy olyan rendezvényre megy el, ahol csak egy valaki lép fel, az nyilvánvaló, hogy nem lehet elfogulatlan.

Szóval… Az egész egy vasárnap kezdődött a Burger Kingben. T'Niával beszélgettünk, egyszer csak, hogy- hogy nem a szó Robert Beltranra terelődött (meglepő ugye?) Kiderült mind a ketten olvastuk a neten, hogy 10. 26-án Frankfurtba jön.

Hát… jó lenne kimenni! Egyedül az ember ilyesmibe nehezen vág bele, de ha már ketten vannak… Záróráig nekiálltunk tervezgetni, még az utolsó buszt sikerült elérnem, aztán frissiben közöltem a családdal, hogy hová megyek és miért! Hát eddig is kiállították volna nekem a diliflepnit de, most már alá is írták volna!

A szervezést T'Nia vállalta, nekem a legfőbb gondot az útlevél hiánya okozta.

Aztán, hipp-hopp elérkezett az indulás napja 24-ike. Számomra akkor derült ki, hogy T'Krisz is jön velünk, legalábbis ha sikerül elérnie a vonatot! Hát nem sikerült!

Dél körül már Bécsben voltunk. Én – T'Nia legnagyobb örömére – végig nyafogtam az utat, mert eltűnt a mobilomról a B5 logom..Ja és a friss útlevelem miatt gyanús voltam a határon, be is lett a nevem ütve a gépbe, de aztán kiderült nem vagyok terrorista ( habár a fényképem alapján kapásból 5év kijárna!) Így végül is beengedtek Ausztriába.

Közben kiderült T'Krisz jön a későbbi vonattal, este 8ra beszéltük meg a találkozott. Csomagok a csomagmegőrzőbe, majd indult a városnézés. És persze Bécs központjában az ajándékkönyv becsomagolása a „szent csomagolópapírba” amire az egész úton úgy kellett vigyázni, hogy össze ne gyűrődjön. A „korrekt masni” csak Frankfurtban került a csomagra.

Majd 7 órával később, 3cm kissebben (a sok gyaloglástól kb. ennyi, kophatott a lábamból), jó pár euroval könnyebben, és pár ST újsággal nehezebben már újra az állomáson voltunk. A randi létrejött T'Krisszel.

Ezután kiderült a MÁV tájékozottsága, akik közölték a jegyünkhöz nem kell semelyik vonatra helyjegyet vennünk. Hát kellett!

Alvás a vonatban, már aki tudott, én nem. A Német határ átlépése, amit észre se vettünk. Reggel 6kor érkezés Frankfurtba, csomagok a csomagmegőrzőbe, és irány Frankfurt. Pár órával később (és még pár centivel kissebben) már nyitnak az üzletek is. Találtunk 1 CD boltot, ahol T'Nia érdekes felfedezést tett. Talált 1 Tim Russ CDt, amit később meg is vett (enyém az első másolat stipi-stop!)

13tól lehetett elfoglalni a szállást, és mivel én már „kicsit” ki voltam, úgy döntöttem a délutáni városnézés helyett inkább az alvást választom.

Elérkezett a nagy nap! Mint kiderült a rendezvény a szállás épületén belül van. T'Nia, akinek voltak ismerősei a nézők között előre ment, mi T'Krisszel csak később követtük. Addigra T'Nia már a „kemény magban” ült. Azt már előre megbeszéltük, hogy szerintünk a nemek aránya a nézőtéren a nők férfiak aránya 90%-10% lesz. Bejött! Bárcsak a lottó 5ös is így jönne be!

Épp vetítés volt a Voyager befejező, dupla epizódját adták, mi úgy döntöttünk, azért annyira nem jó ez a rész ,hogy még egyszer megnézzük, ráadásul-németül!

Úgyhogy kiszámoltuk kb. mikorra lesz vége és arra az időpontra visszajöttünk. Azt még pont sikerült elcsípni, mikor Janewey szól Chakotaynak, hogy vegye át a kormányt és irány a föld! (szerintem az egyik legjobb jelenet a két részben)

Majd felhangzott a Voyager főcímzenéje és bejött Robert Beltran! A Voy óta semmit sem változott / a tetkója eleinte még kicsit hiányzott/! Attól féltem, hogy Vass Gáborhoz képest más lesz a hangja (más is volt), de illett hozzá! (Azért ez egy jó mondat! Illik hozzá a saját hangja!)

Első kérdéseinek egyike az volt, amikor meglátta a vetítőt, hogy mit vetítettek. Amikor mondtuk neki, hogy az Endshamet megkérdezte mennyit, fizettek nekünk, hogy megnézzük. Szóval jól indította a délutánt!

Ami engem nagyon meglepett, az kb. az 5. perc környékén következett be, amikor is felismerte a színpadról T'Niát és T'Kriszt -akikkel még a Fedconon találkozott- és leszólt nekik a színpadról á kedves magyar barátaim! Szóval ez egy olyan helyzet volt, amit ha nem látok (hallok) nem hiszem el! Majd beszélgetett is velük! Ehhez azért nem semmi memória kell! Vagy ilyen mély nyomot hagytak benne a magyar lányok? Mi volt ott a Fedconon!?

Hoztak neki ásványvizet, amit sikerült kilötykölnie, de utána össze is törölgette! (házias!) Sőt utána még azt is elmesélte, hogy volt egy szálloda, ahol nem adtak neki vasalót és vasalódeszkát mondván tűzveszélyes! (hm vasalni is tud! Azt még az apám se!)

Nagyon sok vicces történetet mesélt, ezekkel csak az a gond, hogy újra mesélve azért már nem olyan jók! Azért kettőt elmesélnék. Az első már elhangzott egy héttel korábban Londonban és közkívánatra lett elmesélve:

Garrett Wang (Harry Kim) mindig cipelt le magával lányokat a forgatásra, dicsekedett nekik hol dolgozik, Robert pedig mindig mondta a lányoknak, miért nem inkább vele foglalkoznak ő mennyivel jobb pasi. Egyszer Garrett megint hozott magával egy lányt, jött megint a szokásos szöveg Roberttől, mire Garrett felháborodva közölte, na de ő a húgom! De ekkor már nem lehetett visszakozni, hívta a lányt a lakókocsijába, ahol is elkezdtek ugrálni az ágyon, amire is Garrett ököllel verte az ajtót, mondván mit csináltok, engedjetek be! És slussz poénnak ráadásul nadrágot gombolgatva ment ajtót nyitni! Ilyenkor szokták mondani, akinek ilyen barátai vannak, nincs szüksége ellenségekre!

A másik történet az abból a kérdésből indult ki, hogy mi az, amit soha nem csinált, de szeretett volna. Erre azt válaszolta, hogy mindig szeretett volna Jó reggelt kívánni Roxannak (Roxann Dawson- B’Elanna Torres) de soha nem tudott, mert Roxannak minden reggel rossz kedve volt, és hiába próbálta akárki felvidítani, senkinek sem sikerült (mintha csak rólam beszélnének!)

Ezen kívül volt egy Vészhelyzet paródia, ami szintén visszaadhatatlan, azt látni kellett!!!

De a legnagyobb sikert kétségtelenül a gitározás és az éneklés aratta!

Ezután következett az autogramosztás, amikor is odaadtuk az ajándékkönyveket, mi T'Niával az útikönyvet, T'Krisz pedig egy magyar vers antológiát- természetesen angolra fordítva.- Megnézte és láthatóan tetszett neki. És ekkor hangzott el az a bizonyos mondat, hogy mikor hívjuk meg Magyarországra!

Majd jött a közös fényképezkedés, és mikor fogyott ki a film a gépből? Persze, hogy amikor T'Nia volt a színpadon, így nekem is sikerült róluk készítenem pár képet! A film csere alatt T'Nia és Robert kedélyesen elbeszélgettek.

A program végén, amikor elköszönt megemlítette Budapestet is!

Én Robert Beltran személyében egy kedves, szellemes embert ismertem meg! Ami főleg nagyon szimpatikussá tette a szememben az az ahogy a nézőtéren levő mozgássérültekhez viszonyult, az első sorban ült egy hölgy aki nem igazán beszélt jól angolul és annyira figyelt rá, hogy megértse mit kérdez!