- Meg fogok halni?
- Ha így íródott meg az idők folyamán, Shon, akkor így lesz.
- Majd én megmondom, mi íródott meg az idők folyamán:
Az, hogy hamarosan könnyebben fogsz lélegezni:
- Felnősz, megerősödsz és életed során rengeteg dicsőséget szerzel majd, szüleidnek.
- Kérem, ne mondjon ilyet!
Senki sem ismerheti a folyamot, amíg a víz le nem apad!
- De én nem szoktam tévedni!
- Dr. Franklin!
Férjemmel szeretnénk önnel négyszemközt beszélni. Lehet?
- Persze.
A mi világunk orvosai szerint nincs ellenszer a gyerekünk vizenyős légzésére.
Azt mondják, a gyerekünk gyenge és meg fog halni.
Ő az egyetlen gyermekünk, Dr. Franklin!
Ő az utolsó reményünk arra, hogy nevünk fentmaradjon a történelem szárnyain.
- Nagyon szerethetik őt.
- A mi világunkban a gyengeség jele az, 
amikor megosztjuk érzéseinket egy idegennel.
De ő.. annyi boldogságot és fényt hozott életünkbe.
Meg tudja menteni?
- Shon állapota elég komoly, de kezelhető.
Egy vértolulásos daganat zárja el a felső légutait, 
ami nem szokatlan az olyan légzőszervek esetében, mint az önöké.
Már láttunk hasonlót.
Általában, mint fertőzés, vagy mint annak mellékhatása jelentkezik.
Természetes reakció. A legtöbb esetben magától visszahúzódik, de néha, 
előfordul, hogy ez a massza duzzad és tovább terjed.
De nem gyengeség jele, bárkinél megeshet.
Nem igényel bonyolultabb beavatkozást.
- Műtét?
- Sebészi.
- Vagyis.. fel akarja vágni?
- Hát, többnyire a sebészet ezt akarja, igen. Aggodalomra semmi okuk!
- Hozd Shon-t! Itt nem segíthetnek rajta.
- Köszönjük, Franklin doktor!
És ne haragudjon, hogy az idejét raboltuk.
- Várjanak, várjanak! Értsék meg, ez egy rutinműtét!
Utána erősebb lesz, mint valaha.
- Semmit sem ért! Az állatokat feldarabolhatják!
Megtehetik, hisz nekik nincs lelkük!
De Isten választottjait senki sem szúrhatja meg!
- A daganat nem megy vissza magától!
Ha Shon nem esik át ezen a műtéten, meghal. Iszonyú kínok közt!
Ezt senki sem akarhatja!
- Nem ez a lényeg.
Hanem, hogy nem vághat fel egy gyermeket!
Sajnos, az idő ezt parancsolta.



- "Vettem, Asimov. Máris indulunk."
- Parancsnok, most fogtunk egy vészjelzést az Asimov csillaghajóról!
- Tűz ütött ki az irányítóközpontjában.
- Mennyire komoly?
- A navigációs rendszerük üzemképtelen, csakúgy, mint a legtöbb kommunikációs csatornájuk.
Éppen ide tartottak, de most vakon lebegnek.
- Helyzetük?
- 4, 7, 1 per 18.
- Az a kalózok területe.
- Pontosan.
- Javaslom egy vadászosztag kiküldését, aki az állomásra kísérné az Asimovot!
- De háborús körzetben előírás legalább egy parancsnoki tiszt jelenléte.
- Garibaldi elérhető?
- Feltételezem.



- Mi az?
- Semmi.
- Láthatja, mennyi dolgom van most is.
- Igen, uram! Például: le-fel sétálgathatok. Elmehetek az irányítóig, ha kedvem tartja.
Megkerülhetem jobbról, balról, ahogy tetszik.
Ja és persze a kilátás! Nem egészen olyan, mintha odakint lennék!
De akik csak néhány száz hadgyakorlaton vettek részt...
- Ha esetleg...
- Nem, semmi baj.
Miattam nem kell aggódnia! Majd leülök és elkötögetek.
Mondjuk egy pulóvert, zoknit.
Hallotta már valaha azt a fogalmat, hogy 'megőrülni'?
- Javasolnék valamit!
Mi lenne, ha maga kísérné az Asimov cirkálót ide a Babylon 5-re?
- Ha ragaszkodik hozzá!



- Láthatják, a daganat eltávolítása egyszerű.
Ezek után a belső testnedvek keringése szinte azonnal helyreáll.
Onnantól kezdve pedig gyerekjáték kitisztítani a légutakat.
Pár napig talán pihennie kell, de fiatal és erős.
Hamar felépül. Ez egy rendkívül egyszerű beavatkozás.
- Tisztában vagyunk az ilyen beavatkozásokkal, ezért nem engedélyezzük!
A mi világunk gyógyítói az eféle beavatkozásokat csakis állatokon végzik!
- Ezért inkább hagyják meghalni? Mégis miféle istent tisztelnek maguk?
- Nincs értelme tovább beszélgetni! Felesleges.
 Egy pillanat, csak egy pillanat! Azt hiszem van más lehetőség is.
Valamivel hosszadalmasabb, kényelmetlenebb és ebből kifolyólag persze drágább is.
- A hangsúly nem a pénzen, de még csak nem is a kényelmetlenségen van.
Mi az Idő Gyermekei vagyunk. Nem leszünk hitszegők, 
úgyhogy ne erőszakoskodjon, mint egy csecsszopó újszülött!
- A férjem nem tűri az erőszakot!
- Igen, értem. Akkor, 
valami természetesebb gyógymóddal kellene próbálkoznunk, ami arra ösztönzi Shon szervezetét, hogy magától megszüntesse a daganatot.
Például, ha bőrlágyító-keverékeket használnánk és, 
mikrosugarakkal elérnénk azt, hogy bejussunk a belső keringési rendszerébe, 
előidézhetnénk a test védőmechanizmusát!
Nem ígérhetem, hogy a beavatkozás sikeres lesz, 
sőt, lehet hogy semmit sem ér. De nem hinném, hogy létezik még egy orvos, aki választási lehetőségek elé állítaná önöket, 
csakhogy megmenthesse a gyermeküket.
- És ezt megbeszélhetnénk egymás közt?
- Hát.. hogyne.
- Teljesen elment az esze?
- Én is ugyanezt kérdezhetném tőled.
Sose becsméreld a beteg hitét! Értük dolgozol, 
ezért azonosulnod kell velük, hogy teljes mértékben melléjük állhass!
- Talán hazugsággal segíthetek rajtuk?
- Nem hazudtam.
- Mindketten tudjuk, hogy ásványi olajoktól és mikrosugaraktól a daganat nem húzódik vissza! Már beágyazódott!
Az a gyerek kés alá kerül, vagy a fagyasztóba! Ez a két lehetősége van!
- Előfordul, hogy először nem a beteget kell meggyógyítani.
- Számukra ez nem valami hülye babona!
Ez a valóság! Nem fognak belemenni csak azért, mert te mondod!
- A gyereket meg fogják ölni!
Ha pedig erőszakoskodunk, megfogják a kölyküket és felrakják az első hajóra, 
de már a felszállást sem élné túl. Keresem a megoldást arra, hogy megmentsem őt!
Idefigyelj! Ezek az emberek megrémültek! Kötik az ebet a karóhoz.
Ezért először itt teszünk egy kicsit, majd ott egy kicsit, végül pedig...
- Olyan dolgokkal kínozzuk a beteget, amiről tudjuk, hogy nem hatásosak.
- Végül eljutunk odáig, hogy mindenki engedi azt tennünk, amit az elején akartunk!
Én sem rajongok ezért a módszerért, de jelenleg rajtunk áll, hogy...
- Ugye nem élne túl egy újabb űrutazást a gyerek?
- Nem, nem hinném.
- Akkor vagy elfogadjuk az önök istentelen beavatkozását, 
vagy végignézzük a halálát.
- Nem is olyan nehéz választás, ugye?



- Alfa-raj kilövésre készen!
- Értettem.
- Kilövés!
- A kalózok övezetébe megyünk, 
számítsanak tűzharcra! A lehető legkevesebb zajjal közelítjük meg az Asimovot. Nem akarok meglepetést! Bemegyünk érte és kihozzuk!
"Vettem, Alfa Vezér."
- Ugrásra fel!



- Egy darabig még feküdnöd kell!
Még szerencse, hogy az állomáson több ezer szórakoztató csatorna fogható. Csak válassz egyet és...
- Nem. Mi már megismerkedtünk azzal a dologgal.
És igen káros hatással van a személyiségre.
Nem akarjuk gyermekünket valótlan információknak kitenni!
Majd tanulmányozza a Szentírást, ha unatkozik.
A Szentírás rendkívül nyugtató lehet, ha az elme fáradt.
Különösen ajánlom azt a bekezdést, ami Herrel utolsó megtérüléséről szól, 
amikor Herrel ugye még fiatal és végre elköveti első dicstettét a családja nevén.
Számomra mindig ez marad a legtanulságosabb történet.
- Hoztam neked valamit. Látod?
- Mi ez?
- Ez...egy csodatojás.
Namost, a csodatojás egy nagyon-nagyon ritka élőlény a távoli.. a távoli..
..Placebo-ról.
Ezt a tojást pontosan így.. pontosan így kell tartani.
És simogatni szépen, simogatni.
Beszélj hozzá, de halkan!
Egészen halkan.. egészen halkan.
Ha én nem érek rá vele foglalkozni, 
akkor neked kell helyettem gondoskodni róla. Rendben?
- Ugye megengeditek nekem? Kérlek?
Anyus? Apus?
- Az a tojásféle, nem veszélyes teremtmény?
- Nem, teljesen ártalmatlan.
- Akkor beszélhetsz a tojással, Shon, 
de ne mondj neki szent dolgokat. Azok csak ránk tartoznak.
- Igen, apus. Köszönöm!
- Ahogy mutattam.

- Csodatojás?
- Mit vagy megrémülve? Muszáj volt.
- Erre te adsz neki egy darab ipari ragacsot!
- Adtam neki valamit, amiben bízhat.
Mi az?
- Miért utasítod el a babonásokat, ha te magad is az vagy?
- Ezzel mit akarsz mondani?
- Ők áldják a Nagy Tojást.
A te istened pedig az orvostudomány. Most melyiküket szolgálod? Mi a különbség?
- Én kézzel fogható dolgokat csinálok! De nem értelek?
- Figyelted a szemüket?
És bennük a rémületet? Semmit sem oldottál meg, csak zavart keltettél.
- Megadtam nekik az esélyt, hogy gondolkozzanak, hogy átgondolják!
- Mért vagy ilyen biztos magadban?
- Na jó, figyelj!
Ha azt hiszed, te jobb vagy, akkor hajrá!
Mutasd meg! Bizonyítsd be, hogy tévedtem! Ha ez boldogít, de úgy sem tudod.
- Lefogadom egy steak-ben.
- Az állomáson nincsen steak.
- Akkor hozatok valahonnan!
Így, vagy úgy, de megmentem a fiú életét. Bármibe kerül!



- Mire kell magának egy steak?
- Tanulmánynak.
- Ki fizeti ki?
- Maya Hernandez. Vagy pedig én.
Pár nap múlva kiderül.
- Látta már ezt?
A Shakespeare Társaság egy rakomány hímes tojást hozatna ide.
Ez valami vicc! Lehúzom.
Ilyen mennyiségű hímes tojás esetén súlyos visszaélésekre lehet számítani.
- Köszönöm, lekötelezett!
- Egy steak az ára.
- Na annyira azért nem.



- Mi van a lélegeztetős esettel? Van fejlemény?
- Meg fog halni.
Nem akarják, hogy megműtsem. Mit tegyek?
- Bizonyos értelemben a Babylon 5 vezetőségének is vannak kötöttségei.
Az ilyen helyzetekből adódnak a félreértések.
Hivatalos parancsban kiadhatja nekem, hogy mentsem meg a gyerek életét, beleértve a műtétet is.
- Ha megtenném, annak következményei lennének.
- Már volt rá példa, amikor az elődömnek kiadta, hogy mentse meg Kosh nagykövet életét!
Igen, utánanéztem.
- Igaza van.
Valóban létezik olyan intézkedés, mely adott esetben emberi élet megmentésére adhat parancsot.
Viszont ott van a pártatlanság. Ez esetben megoszlanak a vélemények, 
ami megbontaná az állomás rendjét.
- És ha beadok egy hivatalos kérelmet?
-  Azt javaslom, másképpen oldjuk meg a problémát!
- Nem érdekli, ha a gyerek meghal?
- Nem erről van szó.
Ha nem érdekelne, nem ülnék itt. De most tényleg nem csak erről van szó!
- Ez így nem fog működni. És én sem!



- Ez volt az Asimov utolsó ismert helyzete.
- Letapogatók maximumra! Rádiókapcsolatot folyamatosan fenntartani!



- Rendbe jösz.
- Nem.
Félek! Lehet, hogy a csodatojás nélkülem fog világítani?
- Nem, nem, nem, nem, nem.
Látod? Most is világít.
Ez azt jelenti, hogy vigyázol rá.
A lényeg, hogy mindig így fogjad. Rendben?
- A kezelése eredménytelen. Egyre gyengébb!
- Ha elvittük volna már réges-régen Thalitene-ben lennénk!
- Nem élte volna túl az utazást, már akkor is gyenge volt!
- Meghal a gyermekünk, mert bíztunk magában!
- Nem. Azért hal meg, mert cseppet sem bíznak bennem!
Azért hozták ide, mert szeretnék, ha megmenteném. Akkor engedjék is, hogy megmentsem!
Műtétre van szüksége! Különben megfullad a saját testnedveiben.
- A levegőnél vannak fontosabb dolgok is az életben!
A lelke nélkül már régen nem élne!
- A gyermekéről beszél, ember!
Tegyen meg valamit! Az ő kedvéért tegyék meg! Ne csapják be önmagukat!
Na jó, nincs több köntörfalazás.
Létezik egy biztonsági intézkedés ilyen esetekre.
Megkérem Sinclair parancsnokot, hogy függessze fel a szülői előjogaikat!
- Az mit jelent?
- Hogy bármit megtehetek, csak hogy megmentsem a gyermek életét!
Nem érdekel a tiltakozásuk, és az engedélyük nélkül műtöm meg őt!
- Nem! Ezt nem teheti! Ehhez nincs joga!
- Kérem, Dr. Franklin!
- Sajnálom, de azt kell tennem, ami Shon-nak a legjobb.
- Akkor nekünk is.



- Ott van!
- Itt Alfa-raj az Asimov csillaghajónak!
Kérem, kövesse az alakulatot! Bekísérjük az állomásra.
"- Vettem. Köszönjük a mentést!"
- Nincs mit.



- Bárcsak lenne itt követségük. Az nagyban megkönnyítené a dolgomat.
Tanácstalan vagyok.
Csak ugyanazt tudom mondani, Dr. Franklin-t ne engedje operálni!
- Mivel nincs aki képviselje önöket, nekem kell megtennem.
Vagyis egyaránt kötelességem megvédeni a szülők és a gyermek érdekeit.
- Ez nem a maga felelőssége!
- Sajnos mostantól igen.
Dr. Franklin hivatalos kérelmet nyújtott be. Nekem pedig ki kell vizsgálnom.
Köszönöm, hogy elmondták érveiket.
- 24 órán belül meghozom a döntést.
- Ellenünk fog szavazni, igaz?
Odadobja a gyermekünket Dr. Franklin-nek! A földiek mindig egymás mellé állnak.
- Sajnálom, hogy így látja.
- Ne, inkább az orvosát sajnálja!
Ha bántani meri a gyerekemet, ha csak hozzáér, én megölöm!


- Ezért kérjük a Narn Rezsim védelmét.
- Sajnos nincs követségünk ezen a felségterületen.
- Ha nem találunk valakit, aki az érdekeink mellé állna, 
Sinclair parancsnok engedni fogja, hogy a doktor megzavarja a kisfiúnk lelkét.
- Mindössze két napja tudok a világukról, 
amióta felderítőim jelentették az érkezésüket.
Érdekes kis hely lehet, de valójában semmit sem nyújthat a Narn Rezsimnek.
Tudják a szövetségek kölcsönös előnyökön alapulnak.
- Mi nem egy szövetségi szerződést kérünk öntől!
Hanem, hogy segítsen megmenteni a gyermekünket!
- De ezáltal azt is kéri, hogy az önök érdekeit tartsam szem előtt.
Mire gondoltak, amikor felkerestek?
- Úgy hittük elég lesz az, hogy utálja a földieket.
- Nekünk elég, maguknak nem!
Általában nem szoktuk tűzbe tenni a kezünket mások érdekeiért.
- Kérem, ő a fiúnk! Nem érzi át?
- Én már annyi mindent átéreztem, kedvesem.
És ez egy nehéz, kellemetlen helyzet.
- Tud segíteni?
- Nos, ezt a Tanács dönti el, miután szavazásra bocsátották.
A Tanács még csak szembeszállna Sinclair parancsnok határozatával, 
de jóvá kell hagyatni a saját népünkkel.
Azután örömmel képviselnénk magukat, de mindennek ára van.
- Juttatás?
- Kutatások, bizottsági ülések.
A velejáró papírmunkák és a többi, és a többi.
De sajnos szigorú költségvetésünk van.
Így hát ezeket a kiadásokat mi képtelenek vagyunk fedezni.
- Nem értem!
- Mekkora igazságot tudnak megvenni?



- A vorlonok nagyon erősek.
Ha ön esetleg benyújtana egy tiltakozást, 
akkor talán Sinclair parancsnok meggondolná magát.
- Hagy kérdezzek valamit? Kérem!
Ha az ön gyereke volna, vagy akár éppen maga, hogy érezné magát, 
amikor a Babylon 5 orvosai kényszerítenék, hogy feküdjön a műtőasztalra?
- A lavina már megindult.
Túl késő, hogy valaki megállíthassa.



- Megértem az aggodalmukat.
Borzasztó érzés ilyen tehetetlennek lenni.
- El sem tudja képzelni. Nem eszünk, nem alszunk.
Már napi rendszeres meditációnkat is elhanyagoljuk, 
ami még jobban megzavar bennünket.
Nem figyelnek ránk! Nem hallgatnak meg!
- Nem is tudják, mennyire átérzem a helyzetüket.
- Akkor segít nekünk?
- Mi, minbarik, kapcsolatban állunk az univerzum legfontosabb lényeivel.
A lelki problémákat szinte személyesnek, már-már sajátunknak tekintjük.
Eleget szenvedtünk nem is oly távoli népektől, 
ezért megtanultunk hinni abban, hogy más nép érdekeiért nem szabad közbenjárnunk!
- A hitére hivatkozva utasít el minket?
Azt hittük, a minbarik egy jóval intelligensebb nép.
Mi csak a gyermekünket próbáljuk menteni!
- Dr. Franklin-nek is pontosan ugyanez a szándéka.
- Vajon melyik a helyes szándék? És hogy bizonyítsuk be?
- Nem! Ebben a kérdésben a minbarik nem foglalnak állást!



"Alfa-1 jelentkezik! Befogtam egy idegen hajót! Ha jól sejtem kalózok."
- Meglátott minket?
"- Nem hiszem."
- Rendben, maradjunk takarásban! Ez egy szállítóhajó, nem szeretném, ha bárki is megsérülne.
Maximális sebesség!
Nem akármilyen tűzerőre lesz szüksége, hogy ezt kidobja.



Különösen az a kék, az tűnik romlottnak.
- Jeff, hogy van?
- Zavarosan.
- A gyerek miatt?
- Dr. Franklin a parancsomra vár, az ősök nagykövetet keresnek, 
de persze senki sem akar beleavatkozni. Miért tennék?
Miért segítenél egy szerencsétlenen, ha nem muszáj? Még a Földi Központ is rajtam veri el a vasat.
- Beszélt Grant szenátorral?
- Csak pár szót.
Nem hívom fel a Földi Központot valahányszor döntés előtt állok.
- És?
- Levették a terhet a vállamról, mondván az én felelősségem.
- Talán az ön felelőssége, de nem az ön hibája. Ez egy 22-es csapdája!
- Ettől én még nem érzem jobban magam!
- Senki sem. Egy gyerek élete...
Ha csak rágódunk rajta, az nem segít se magán, sem a szülőkön.
- Csak tudnék valami biztosat!
- A biztosat csak az tudja, aki gyáva! Mi ketten viszont keresni szoktuk.
- Már sejtem, mit érezhetett Pontius Pilatus.



- Szervusz, Shon! Én Sinclair parancsnok vagyok. Üdvözöllek a Babylon 5-ön!
Hogy tetszik az állomás?
- Sajnos még nem sokat láttam belőle. Csak a gyengélkedőt.
Mi az?
- Ez a csodatojás. Dr. Franklin-től kaptam.
- Csodatojás?
- Valójában csak egy darab, ipari ragacs.
De el ne árulja Dr. Franklin-nek, hogy tőlem tudja!
Ő azt hiszi, hogy egy tojás.
- Shon, fel kell tennem neked egy nagyon nehéz kérdést.
Amin már biztos gondolkoztál.
- Hogy akarok-e élni?
Igen, nagyon!
De a műtétet nem akarom. Félek, hogy elvesztem a lelkemet.
- Nincs mitől félned.
Egyszer én is átestem egy műtéten, egy nagyon súlyos műtéten, de már jól vagyok.
- De maga nem kiválasztott. Maga nem Tojásból született!
- Nem egészen.
- Mesélj a Tojásról!

- Okos gyermek.
- Aláírja a parancsot?
- Azt hiszi jót cselekszik, igaz?
A szülők is. Most kinek higyjek?
Magának, mert megegyezik a véleményünk? Vagy nekik?
- Parancsnok, azok a szülők képesek megölni a gyermeküket pusztán a vallásuk miatt!
Nem kívánhatja, hogy itt üljek és végignézzem! Isten mentsen minket a hamis vallásoktól!
- Mi tesz egy vallást hamissá?
Ha csak egyetlen vallás is helyes, akkor mindegyik az!
Talán Istent csak addig érdekli az imánk, amíg mondjuk.
- És ha Isten nem létezik?
- Komolyan ezt hiszi?
- Én csak az életmentésben hiszek. Élet nélkül nem lennének vallások.
- De az élet jóval több, mint egy szívdobbanás!
Szent dolgaink adják meg életünk értelmét.
- Mit vennénk el ettől a gyerektől?
- Ezzel a kérdéssel ráérünk foglalkozni a műtét után.
- Egészen biztos, hogy csak műtéttel menthetjük meg?
- Igen.
- Így még nehezebb a döntés.
Vissza kell utasítanom a kérelmét.
Nem engedhetem, hogy elvégezze a műtétet!
- Micsoda?
Ez képtelenség! Azt hittem magától függ.
Hogy tagadhatja meg tőlem egy műtét elvégzését?
- Mint magánember, már régen aláírtam volna a parancsot!
De mint a Babylon 5 parancsnoka, óriási kockázatot vállalok azzal, 
ha bárkinek is megkérdőjelezem a hitét!
Azt eredményezné, hogy a többi nép bármelyik pillanatban ellenünk fordulhatna!
- Nem ezt mondta, amikor Kosh nagykövet feküdt az asztalon.
- Kosh operációja csak a jéghegy csúcsa volt.
De ha megoperáljuk Shon-t, akkor az már maga a jéghegy. Valahol meg kell állni! Tisztelnünk kell a szülők hitét!
Máskülönben a Babylon 5 kompromitálható lesz, 
és az állomás elsődleges feladata,  miszerint létrehozzon egy,  a népek számára független helyet, csődbe menne!
- Inkább hagyja meghalni.
- Az Isten szerelméért doktor! Azt hiszi tőlem függ?
Annyi beleszólásom van, mint bárki másnak!
Csak azért képviselem a szülőket, mert senki más nem tenné.

- Franklin!
"- Shon életjelei gyengülnek."
- Hívd a szülőket!

- Mikor a tojás megrepedt, és te előbújtál, 
olyan kis apró morzsája voltál az életnek.
A két kezemben elfértél.
Akkor nagyon büszke voltam.
Legalább olyan büszke, mint amikor megszülettél.
Ma még büszkébb vagyok.
Mert találkozhatsz a sorsoddal, mint Tojás igaz Gyermeke!
Nagyon szeretünk téged.
Megígérem, rengeteg éneket énekelünk majd érted, hogy az utad gyors és békés legyen.
És ha átérsz a másik oldalra, kicsim, 
te fogsz nekünk énekelni.
Te leszel, aki megmutatja az utat.
- Pihennie kell.
- Shon, én..
én.. azt kívánom.. azt.. kívánom...
- Apus.

- Örülök, hogy meggondolta magát.
És tisztelem a parancsnok bölcsességét. Jobb így neki.
- Sajnálom, de nem értünk egyet. A gyermeknek joga van az életéhez.
- Igen.
De lélek nélkül ez nem nevezhető életnek. Ezt ön is tudja.
- Szólok, ha változik az állapota.

- Te is nyugodtan elmehetsz.
- Mindenképpen megoperálod, igaz?
- Hozzájuk hasonlóan én hiszek valamiben.
Esküt tettem, úgy mint te.
Ha nem tartom magam a fogadalmamhoz...
- Sinclair szó nélkül elzavar az állomásról.
- Már becsomagoltam.
- Ez a gyerek egy órán belül meghal, ha nem operálom meg!
És senki, se te, se a parancsnok, 
még csak a szülők sem gátolhatnak meg ebben!
- Akkor, kell egy asszisztens.



"Alfa Vezér! A kalózhajó koordinátái 400 / 20 / 15."
- Egyedül van, valószínüleg egy vadász. Egy óránk van, míg elérjük a térkaput.
Zavarja az adást, nehogy riassza a többieket!
"- Zavarom."
"Alfa Vezér, a kalózhajó távolódik. Mi a parancs?"
- Valószínűleg ki akar jutni a zavarkörzetből, hogy erősítést hozzon!
Maradjon az Asimovval, én gondoskodom a kalózról!
"Negatív. Ez parancsmegtagadás!"
- Pokolba a parancsokkal! Ha ez a hajó idehoz 12 másikat, mind meghalunk! Maradjon itt, én elkapom!



- Nyomás?
- Kiegyensúlyoztuk a belső hólyagokat. Nem lehet komplikáció.
- Rendben. Kisebb levegő-kiáramlás előfordulhat a vágás pillanatában.
- Kezdjük!
- Még mindig reménykedsz ugye?
- Ha gondolod, egyedül is megcsinálom.
- Istenem, mentsd meg őt!
- Mit mondtál?
- Semmit.
- Csak fohászkodtam a lelkéhez.
Az én imám is lehet olyan jó, mint az övék.
- Ártani nem árthat!
- Megvan!
Gyerünk! Gyerünk már!
Ez az!
Igen. Jól van. Jól van!
- Nincs jól!



- Na, Shon, hogy érzed magad? Várj csak, várj csak!
Feküdj, feküdj vissza! Így! Így ni!
- Jobban, könnyebben lélegzem. De belül nem érzek másképp.
- Látod? Megmondtam.
- Hiányzik a mamus, és a papus.
- Mindjárt itt lesznek.
Shon.
A lelked nem a testedben él.
Nem olyasmi, ami megszökhet. Most is van lelked.
Érzed te is, ugye? És a szüleid is érezni fogják!

- Hívott minket, doktor?
- Mamus, papus!
- Mindenségek Istenére! Elkövette, mégis megműtötte!
- Én vagyok! Nem érzek különbséget. Figyeljetek, énekelek nektek!
- Távozz tőlünk, démonok fattya! Távozz gonosz! Távozz tőlünk, lelketlen ördög!
- Kérlek!
- Légy átkozott! Örökre kiátkozlak téged!
- Ne!
- Mit tettél? Mit tettél? Mit tettél?
- Ne hagyjatok el!
Ne menjetek el! Ne menjetek el!
- Shon, kérlek. Kérlek, nyugodj meg!
Nincs semmi baj. Semmi baj. Itt vagyok. Nincs semmi baj!
- Minden istenek nevében és bűnös lelkemért! Betán! Betán! Betán!
- Nyugodj meg!



- Közvetlen parancsot kapott, doktor, és megtagadta!
Arra kell kérnem, adja be a felmondását! Itt és most!
- Ha az kell, megkapja.
- Ne áltasson! Ki kérte, hogy játssza meg az Istent?
- Minden beteg, aki belépett azon az ajtón. Az emberek elvárják az orvosoktól, hogy istenként gyógyítsanak!
Elvárják, hogy jobban legyenek! Még ha egy kicsit is.
Gyógyulásra várnak, és csak akkor jönnek, amikor már az imájuk nem segít!
Vállalom a felelősséget, és annak minden következményét! Én jót tettem!
És ezt mindketten tudjuk. És már senki sem csinálhatja vissza!

- Igen?
"- Elnézést, hogy zavarom parancsnok."
"- Dr. Franklin-t keresem."
- Mi történt?
"Kérem jöjjön a gyengélkedőbe! Ha lehet, mindketten jöjjenek."
- Megyek!

- A férjem arra kért, beszéljek önökkel, 
tudja, hogy amit tettek szánalomból tették.
Nem gyűlőletből. És ha módjában állna bocsánatot kérni, megtenné.
Nekem sem szabad bocsánatot kérni, 
Ha lehetne, megtenném.
A férjem elhozta a lamudát, 
a nagy utazások palástját.
Elvisszük a gyermeket.
- Még pihennie kell.
- Pihenni fog.
Várok.
- Kérjen bocsánatot!
- Jobb, ha előbb ellenőrzi a pokol hőmérsékletét!
- Viszlát, Dr. Franklin!

- Életfunkciók stabilizálódtak, 
minden jel arra utal, hogy hamar felépül. Jelentés vége.
- Tartozom neked egy steak-kel.
- Tessék?
- Megnyerted a fogadást, vagy nem?
- De.
- Be merted bizonyítani, hogy tévedtem.
Befejeztem a kutatásaimat ezekről az emberekről.
Minden itt van. A Nagy Tojás. A Nagy Utazás, a Nagy Ének.
Ott a lamuda, az utazópalást.
- Te jó ég!
- Megőrült?! Nem lát?
- Uramisten!
Megölték.
Megölték.
- Ne bánkódjon!
Ő nem a mi gyermekünk volt. Ez itt csak egy burok.
Meg kellett szüntetnünk a burok fájdalmát.



- Tessék a felmondásom.
- Úgy döntöttem, nem kérem el.
Ezúttal.
Nem kellett volna parancsot adnom.
- Akkor nem lett volna mit megszegnie.
- Tanultunk belőle, mind a ketten.
Meghalt volna a gyermek, ha nem operálja meg?
Néha az sem változtat semmit, ha helyesen cselekszünk.
Ez a legfájdalmasabb.
- Ezek szavak, csak szavak.
Igen, arrogáns voltam.
De pontosan tudtam, mit teszek.
Talán sok minden jobb volna istenek nélkül.
- Ha őket nem találják ki, mi sem lennénk semmik.
Nem lenne mért aggódni.
De akkor nem is lenne tennivalónk.
Nem én tehetek róla, hogy ez lett a vége.
Nem én tehetek róla, hogy emberek vagyunk, 
és törődünk.
És mert törődünk, 
már tehetünk róla.
- Nem.
Attól vagyunk emberek, hogy rengeteg fájdalmat tudunk okozni.. mindenkinek.
- Akkor minden rendben?
- Persze.



"Megkérjük az Asimov csillaghajó utasait, fáradjanak a vámvizsgálatra! A vámvizsgálatra készítsék elő azonosítójukat!"
- Hát itt van! Mi történt odakint?
- Semmi.
- Tényleg?
Épp most rendeltem el a javításokat a hajóján. Legalább egy hétig dolgozhatnak rajta!
Nem beszélve arról, hogy kivált a kötelékből és tűzharcba indult, ráadásul kíséret nélkül!
- Kockáztatnom kellett.
- Istenem!
- Néha bejön.
- És néha nem.
De ez hosszú történet. Jöjjön, elkísérem!



Édesem! Igen.