- Ez itt egy áldozókés!
- Zarándok vagyok, Chu'dag szent napját ünnepelni jöttem.
- Tőlem lehet a húsvéti nyúl is, ezt nem hozza a fedélzetre!
- A Mindenség Teremtője nem fogja tűrni ezt.
Nem választhat el semmi engem a késemtől!
- Nem? Tudja mit, megfogom egy mágneses horgonnyal, kirakom az űrbe, magát meg elviszem egy zsilipig.
Ha kimegy érte szkafander nélkül, a magáé.
- Próbára teszi a hitemet!
- Maga pedig a türelmemet. Menjen a dolgára, különben lecsukatom!

- Nem hiszem el! Még 5 napig kell ezt elviselnünk.
- Ne engem okoljon, a Földi Központot!
Ők álltak elő az ötlettel, hogy 'Rendezzünk egy fesztivált, amin az összes idegen faj bemutathatja, 
uralkodó vallásirányzatait!'
"Ez előbbre viheti a bolygók közti béke és megértés ügyét!"
Hasonlóan jó ötlet, mint egy foghúzás, fájdalomcsillapító nélkül.
"A Földi Szövetség Spinoza csillaghajója hamarosan indul a 9-es dokkból. Kérjük kedves utasainkat kezdjék meg a beszállást!"
- Ez nem igaz.
- Főnök?
- Semmi. Vegye át! Dolgom akadt.



Azt hiszem, azt hiszem, felhívom őt, egy kis szunyókálás után, 
Azt hiszem, azt hiszem virágot is küldök, ha visszajön az én kis butám...
Oly sok kis rákocska van a tengerben. De egyik sem választ ki sohasem engem...
Azt hiszem, azt hiszem szerelmes leszek, csak előbb pár falatot eszek...
- Igen?
- Ön G'Kar nagykövet úr?
- Ez itt G'Kar nagykövet kabinja. G'Kar nagykövet asztala.
G'Kar nagykövet vacsorája!
el tudja fogni, mi következik ebből?
- Elnézést! Tu'Pari vagyok, diplomáciai futár.
Most érkeztem az Anyabolygóról.
Azt mondták, ezt csakis G'Kar nagykövetnek adjam át.
- Hagyja itt! Majd később megnézem.
- Lelkemre kötötték, hogy nagyon fontos.
- Igen, biztosra veszem.
Meg ne szökjetek!
"Üdvözletem, G'Kar nagykövet!"
"Rég nem találkoztunk, de kétlem, hogy elfelejtette volna öreg barátját, Du'Rog-ot."
Azt hiszem, jó hírrel szolgálhatok önnek: meg fogok halni."
- Legfőbb ideje!
"Mi több, mire megkapja ezt az üzenetet, én már halott is leszek."
- Remek!
- "De.. hamarosan ön is követ!"

"Gondolom, nem lepődik meg, G'Kar."
"Elvégre bemocskolta családom nevét és megalázott a tanács előtt."
"A dolog bosszúért kiáltott! De a bosszú költséges mulatság."
"Hibátlan végrehajtása földönfutóvá tett volna."
"Én azonban türelmes vagyok. Jólétben éltem,  és most úgy is fogok meghalni."
"De halálom után vagyonom jelentős része arra fordítódik, hogy a föllelhető legkiválóbb gyilkost fölbéreljem ön ellen."
"Az üzenet kézhezvételétől számítva 48 órán belül halott lesz."
"A megbízottam már közel jár önhöz."
"Nem fogja megtudni ki az, hol és hogyan csap le, 
csak amikor már késő!"
"Elégedettséggel tölt el a tudat, hogy mostantól félelemben él."
"Persze már nem soká!"
- Vajon kit küldhetett?
- Tessék!
- Na'Toth diplomáciai attasé, szolgálatra jelentkezik!
A titkára vagyok, nagykövet úr.



- Tessék!
- Parancsnok!
- Garibaldi! Azt hittem, már díszbe vágta magát.
Londo mindjárt megkezdi kentauri vallásbemutatóját.
Úgy hallottam, jobb ha az ember nem késik el!
- Parancsnok...
Náluk csaknem egy hétig is eltart. Evés, ürítés, evés, ürítés.
- Catherine van itt.
Most jött át a vámon. Gondoltam szólok, mielőtt összefutnak.
- Köszönöm, Michael!
- Látni akarja?
- Nem, nem! Rendben, köszönöm!
Mike! Volt vele valaki?
- Nem. Nem láttam senkit.



- Delenn! Mondja, nem fantasztikus?
Igen, rendkívül...lenyűgöző.
- Az élet ünneplése ez.
Világunk történelmének abból a korszakából ered, 
amikor még két domináns faj vetélkedett az elsőségért:
A mi népünk és egy másik, amit xon-nak hívtunk.
A háború végén összeszámoltuk, mennyien maradtunk, 
és megünnepeltük a szerencsénket.
- És mi lett a xon-okkal?
- Elpusztultak egy szálig, de nem kár értük!
Tudják, mit mondott az utolsó xon, mielőtt meghalt?

- Nem ölhetnénk meg?
- Majd legközelebb.
- Nem kíváncsi Catherine-re?
- De nem ám!
- Ugyanmár! Parancsnok, lazítson!
Próbálja meg jól érezni magát!
- Higyje el, nem találok szavakat, mennyire jól érzem magam!

- Londo, Londo! Mondja, mik ezek a szobrok?
- A házi isteneink.
Egy olyan világban, ahol minden nap harcolni kell a túlélésért, sok istenre van szükség.

- Hol van?
- Kereskedő részleg, Kék 3-as.

- Tessék, tessék kérem, ez...
Ez itt Benzan, az étel istene.
Ez Li, a szenvedély istennője.
Ez Morgoth, az alvilág istene..
és a bejárati ajtók védelmezője.
Istenek kosárszámra, istenek kilóra!
Istenek minden alkalomra!
Mondtam már magának, hogy egészen csinos minbari létére?
És maga is csinos, csak kicsit idegesítő!
Mindenki csinos.
Mindenki csinos.
Még én is!
De én egyenesen gyönyörű vagyok!
- Most eggyé vált belső énjével!
- Kiütötte magát.
- Úgy is mondhatjuk.



- Parancsnok, nem kér egy kis...?
Parancsnok? Parancsnok?
Ez a magáé.
- Örvendtem a szerencsének.
- Hasonlóképpen.
"Parancsnok?"
- Hello, Jeff!
- Catherine!
Csak érkezésemkor hallottam, hogy te vagy a parancsnok.
Ha tudom, nem jövök ide. Én megtartom az ígéreteimet.
Ha akarod, most rögtön indulok.
- Nem, nem akarom.
Látom üzleti ügyben jöttél. A Babylon 5 szolgálatodra áll.
- Nem probléma!
- Jó! Jó.
- Hogy vagy?
- Hát elfoglaltan.
- El tudom képzelni.
- Feltörtél, örülök. Hogy van Carolyn?
- Jól, úgy hallottam.
Körülbelül egy éve szakítottunk.
Azt akarta, hogy nyergeljek át kereskedőnek, de az távol áll tőlem.
- Hát igen.
"Sinclair parancsnok? Parancsnok!"
-Nem riogatni akarlak, de a nadrágod beszél hozzád!
- Tudom, ez csak egy...
- Elfoglalt ember vagy.
Hát, térj vissza a nadrágodhoz és a dolgodhoz, én is megyek az enyémre!
Viszlát, Jeffrey!
- Catherine...
Ha már úgyis ideszólított a munkád, 
mit szólnál egy vacsorához?
- Jeff, kérlek...
- Csak vacsora.
Ez az én állomásom, és büszke vagyok rá.
Szeretném megmutatni, ha van egy kis időd.
- Mindig így kezdődik három évenként!
Jól van! De csak vacsora.
Megadnám a kabinom számát, 
de gondolom, ha akarsz, meg tudsz találni, parancsnok.



- Óhajt valamit, uram?
- Csak eszembe jutott az a múlt heti eset.
- Amikor egy légzsilip meghibásodása miatt,
sajnálatos módon elhunyt az előző titkárom.
- Furcsa eset.
- Ki támogatta az attasé kinevezését?
- Li'Dak tanácsos, az Ötödik Körből.
- Akkor ismeri az ő támogatóját, Du'Rog-ot?
- Nem találkoztunk.
- Kíváncsi lennék, miért ilyen biztos a dolgában?
Sokat forgolódott a tanács köreiben. Nem találkozott egy bizonyos Du'Rog tanácsossal?
- Minden lehetséges.
- Igen! Minden.
Mit szólna, ha azt mondanám, hogy Du'Rog tanácsos gyilkost bérelt föl ellenem?
Valakit a közelemben.
- Nagykövet úr! Ne vegye sértésnek, de ha én lennék,ön nem érte volna meg, hogy ezt a kérdést feltegye!
- Csakhogy Du'Rog el akarja nyújtani a szenvedésemet az elkövetkezendő 48 órára.
A legkevésbé sem szánt gyors halált nekem.
- Hogy lehet biztos benne, hogy létezik a gyilkos? És ha Du'Rog csak rá akart ijeszteni önre?
- Nem hinném.
- Ahogy mondta, minden lehetséges.
Ha a legjobbat akarta, a bérgyilkosok céhétől kért volna embert.
A Thenta Makur hagyományai szerint, a gyilkos először fekete virággal figyelmezteti áldozatát,
hogy rendezhesse még földi ügyeit. Kapott ön halálvirágot?
- Nem.
- Akkor ne aggódjon!
Aludja ki magát, uram! Biztos vagyok benne, hogy hamarosan lezárhatjuk ezt az ügyet.

- Szóval nem tudja, hogy került ez az ágyamba?
- Nagykövet úr, nekem semmi közöm hozzá, mi hogyan kerül az ön ágyába!
Vegyük például az ön hírhedt földi nő imádatát!
Hogyha aggódik, miért nem kér védelmet a parancsnoktól?
- A saját csatáimat én vívom!
Túléltem a függetlenségi háborút, 5 évet a tanácsban és két gyilkossági kísérletet!
Ezt is túl fogom élni!
Ha segítséget kérnék, magyarázkodnom kéne, miért akarnak megöletni.
Az pedig olyan tényeket tárna fel a tanácsban töltött éveimet illetően, 
amik a pozíciómra is kihatással lehetnek!
- Engem egy csöppet sem érdekel, mi derül ki!
Annál inkább aggaszt, hogy meggyengülhet helyzetünk a tárgyalásokban!
Csendben kell a dolgot elintéznünk, népünk biztonsága érdekében.
- Természetesen.
Nagykövet úr, 
ha énrám is gyanakszik, miért mondta el nekem mindezt?
- A földiek így mondják: 'Tartsd közel a barátaid, de az ellenségeid még közelebb!'
Ezt tőlünk lopták.
Apropó, szeretném szorosabbra fűzni a kapcsolatunkat!
De először is, meg kell találnom azt a futárt.Azt hiszem a neve Tu'Pari. Meg kell tudnom, hogy ki a megbízója.
- Mostanra már biztosan elhagyta az állomást.
- Nem, egy hajó sem indult a Narn-ra tegnap délután óta.
- Itt kell lennie. Az első feladata őt megkeresni!
Addig én gondoskodom a védelmemről!
- Hisz azt mondta, nem akar szólni a földieknek.
- Nem is.



"A Földi Szövetség Északnyugati Átjáró csillaghajója hamarosan indul, az Arturas 4 felé a 19-es dokkból."
-Satai Delenn?
Lennier, Chudomo Harmadik Templomából.
Azért küldtek.
- Tudom. Már vártalak.
Nézz föl bátran, Lennier, Chudomo Harmadik Templomából.
- Nem tehetem.
- A titkárom vagy, nem meredhetsz folyton lefelé! Csak neki sétálnál mindennek.
Kérlek!
Így jobb!
Most gyere!
- Bocsásd meg a lassúságom, Satai Delenn, 
de ez egy egészen új szerep nekem.
Egyszerű novíciusból lettem, a Szürkék Tanácsa tagjának titkára.
- A tanítóid csupa jót mondtak rólad. Majd belejössz!
De először ígérd meg, hogy itt tartózkodásod alatt többé nem említed a Szürkék Tanácsa nevét!
Senki nem tud itt a kapcsolataimról. És ezután sem tudhat!
- De megtagadni a Tanácsot...
- Nem tagadok meg semmit!
De vannak olyan kérdések, amikre nem szívesen válaszolnék.
És soha többé ne szólíts Satai-nak!
Csakis a nevemen, Delenn-nek! Megértetted?
- Nem, de a megértés nem szükséges. Csak az engedelmesség.
- Jó! A legjobbkor érkeztél.
Itt éppen fesztivált tartanak a különböző népek vallásainak bemutatására.
Segédkezhetsz a minbari szertartásoknál.
- Chudomo Harmadik Temploma 500 év óta szolgál becsülettel.
Én sem fogok csalódást okozni, Sat... Delenn.
- Akkor elégedett leszek.
Most mesélj Lennier, mi újság otthon? Túl régóta vagyok már távol.



- Védelmet kívánsz?
- Igen.
- Ott a hatalmas Narn Birodalom. Katonáival, fegyvereivel.
És te n'grath-hoz jössz?
- Testőrre van szükségem. De lehetőleg nem az én népemből!
Elkerülendő bizonyos komplikációkat!
- Drága lesz.
- Csak mondd az árat!
Két földi óra múlva ott kell lennem egy minbari szertartáson! Addigra meglesz az emberem?
- Ő megfelel?
- Igen!



- Olyan rég láttalak már egyenruha nélkül, el is felejtettem, hogy nézel ki.
Nem szabályellenes ez?
- Nem vagyok szolgálatban.
- Azt hittem, mindig szolgálatban vagy.
- Talán mégsem ismersz olyan jól.
- Ebben igazad van. De kinek a hibája?
- Catherine...
- Parancsnok, hogy van uram?
- Jó önt látni!
- Önt is.
- Ma David lesz a pincér.
- Köszönöm!
- Bevallom meglepett, hogy itt találtalak.
- Nem értem miért. Hisz úgy tűnik, 
minden 2-3 évben összefutunk egyszer.
Néha én vagyok itt mással, néha pedig te...
Ha meg nem, akkor ezekszerint így alakul a helyzet:
Fölelevenítjük közös emlékeinket,
te a nénikémről kérdezel, én az öcsédről,
hazudozunk arról, hogy mennyire nem hiányzott a másik, és végül az ágyban kötünk ki.
- Aztán te otthagysz.
- Legutóbb te hagytál ott!
- Dehogyis.
- De, igen!.
- Vagy mégis?
- Igen. Legutóbb én voltam.
Úristen, már nem is tudom számontartani!
- Furcsa, valamelyik nap épp rád gondoltam. Hogy vajon mit csinálhatsz?
- Rendszerint nyáron jutsz eszembe.
- Te nekem ősszel.
- Semmiben sem tudunk megegyezni.
Még megvannak a leveleid. A hosszú csatákról, rövid békékről.
És még hosszabb hallgatásokról, időnként egy-egy szenvedélykitöréssel, amit aztán meg is bántunk.
Időnként elolvasom őket, hogy tudjam, mért nem kéne többé találkoznunk.
És mért nem kéne, hogy hiányozz.
Azt hiszem előre szaladtunk. Most az akadémiára kéne emlékeznünk, meg a régi barátainkra.
- Nem, ezúttal nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. Mi nem illünk össze.
- Tudom, mindig többet öltük egymást, mint szerettük, nem igaz?
- Nem bírnám ki még egyszer.
- Én sem.
- Hogy van a nénikéd?
- Hogy van az öcséd?
Úristen, nem hiszem el, hogy már megint kezdődik.
- Én sem hiszem el!
Ebből nagy baj lesz!



- Követsz engem a tűzbe? A viharba?
A sötétségbe?
A halálba?
És a kilenc így felelt, 'Igen.'
Akkor tegyétek meg ezt tanúbizonyságul annak, 
aki halált hoz az új élet ígéretébe rejtve, 
és megújulást a legyőzetés köntösében.
A születéstől, a halálon és megújuláson át.
Félre kell tegyétek a régi értékeket, 
régi félelmeket, régi életeket.
Ez a halálotok.
A test halála, a fájdalom halála.
A tegnapok halála.
Ízleljétek meg, és ne féljetek!
Mert én veletek vagyok, az idők végezetéig.
Ízleljétek meg!
És ez, a kezdet.



- Hol a testőröm? Azt mondták, ott lesz a szertartáson!
De teljesen egyedül voltam! Méghogy, 'Ízleljem meg a halált!'
- Nagykövet úr! A másik szobában.
- Mi a magasságos eget keres itt? A minbarik szertartására kellett volna velem jönnie, és maga...

- Bejött, és itt találta a fickót a hálószobájában.
- Úgy van.
- De sosem látta őt korábban? Fogalma sincs, mit kereshetett itt?
- Igen, egyszer már elmondtam az egészet!
- Szeretném, ha letisztulna a meséje.
- Mi az hogy mese? Ez az igazság!
Mikor ezt az egyént megölték, én a minbarik szertartásán voltam, önnel együtt. Emlékszik?
- Igen, emlékszem.
De arra is emlékszem, hogy milyen idegesen viselkedett.
- A magáé?
- Ki innen!
- Ne dirigáljon nekem! Ha jól tudom, még mindig biztonsági főnök vagyok.
- Az egyezményünk értelmében pedig, a szállásom területen kívüliséget élvez.
És személyem is sérthetetlen! Tehát nem kell válaszolnom az otromba kérdéseire.
Ez csak gesztus volt a részemről.
A maga helyében több időt töltenék a gyilkos keresésével, 
és sokkal kevesebbet az ártatlanok zaklatásával.
- Igaza van, nagykövet úr. Elnézést kérek!
- Szóljon, ha végeztek! Teljes jelentést kérek!
- Igenis!
De egyvalamit hagy jegyezzek meg, nagykövet úr, 
a rózsaszín határozottan jól áll önnek.



"A Norkin-társaság járata a Mars-kolóniára hamarosan indul."
- Maga Tu'Pari, a futár?
- Igen.
- Jöjjön!
- Az Anyabolygón várnak. Vissza kell térnem!
- Engem is várnak.
Már egy órája G'Kar nagykövet úr elé kellett volna vinnem.
Fogadja meg a tanácsomat! Jöjjön velem, különben sokkal többet fog késni!



- És van egy újabb valószínűsíthető lelőhely az Epszilon-szektor, 4-71-18-25 koordinátáin.
Másodosztályú planetoid, de túl ritka légkörrel ahhoz, hogy életet hordozzon.
- Ásványtartalma?
- Nagy mennyiségű platina, derinium. Ami csak kell!
- Jó, nekünk is jóhíreink vannak.
- Igen, megnyerte a főnyereményt!
- Nem értem.
- A legutóbbi bolygó, amit feltérképezett, jelentős Quantium-40 lelőhelynek bizonyult.
- Igen! Márpedig a szerződése értelmében a haszon egy része önnek jár. Pontosan...
Így rendben lesz?
- Hűha!
- Nos, nekünk indul a hajónk vissza a Földre. Gondolom ön is szeretné megünnepelni a szerencséjét.
Minden jót, Ms. Sakai! Találkozunk a Földön.
- Köszönöm!
- Csírió!



- Tessék!
- Tu'Pari, a futár, nagykövet úr, ahogy kívánta!
- Jó. Egyedül szeretnék beszélni vele, ha nem bánja, Na'Toth.
- Kitől kapta az adatkristályt, amit tegnap adott át nekem?
- Az üzenet Du'Rog tanácsostól jött.
- Du'Rog meghalt! Valaki más adta át magának, kicsoda?
- Sha'Toth tanácsos.
- Az attasém, Na'Toth, apja?
- A veszély közelebb van önhöz, mint gondolná, nagykövet úr.



'Nagy lett a nevem, mert éhes szívvel csavarogva,
sokat láttam. Embert, városokat, szokást, 
tájat, törvényt, kormányokat. S ittam gyönyörét,
a hozzám hasonlók arcának a szeles Trója porondján.'
- Állj!
- Tessék!
- Tudod milyen drága minden ezen az állomáson?
500 kredit egy kenyérért, egy üveg borért és egy kis antarászi flarnért.
Nagyon jó híreket kaptam, és elegem van abból, hogy nincs kivel megosszam.
- Tennyson?
Jeff, te az akadémia óta ezt olvasod!
Mikor éred utol a 23. századot?
- Nekem ez a kedvencem.
- És melyik vagy te?
'A henye király, ki kétes törvényt szab egy vad népnek, 
amely tisztel és alszik, zabál és nem ismer?'
Vagy, 'Az ősz lélek, mely mint lemenő csillag, 
az ember ész minden határán túlra, követni vágyik a tudást.'
- Nagyon jól megtanultad.
- Egy évig éltem veled, nem tehettem mást.
- Van valamid, amivel ezt kinyithatnánk?
- Catherine, nem biztos, hogy ez jó ötlet.
- Ne csináld ezt velem!
- Már kihevertük egymást.
- Honnan veszed?
Honnan veszed, hogy én kihevertelek, vagy te engem?
- A viszonyunk nem villanykapcsoló.
- Igen, már nem csak az ágy egyik oldalán alszom, de csupán azért, mert te nem vagy ott.
Mindig feldühödök, ha eszembe jut, mekkora bolond voltam.
- Tegnap, amikor megláttalak...
- Mit akarsz tőlem?
- Nem tudom, mit keresek itt.
Én már semmit nem tudok, csak.. nem akartam egyedül ünnepelni.
Talán rád volt szükségem. Talán csak valakire.
És most, ebben a pillanatban, semmi nem érdekel.
Ne küldj el! Ne csinálj belőlem bolondot!
- Dehogy csinálok.
Ennél jobban ismerhetnél!
"Parancsnok!"
- Semmi baj, menj csak!
- Igen?
"Leállt az életbentartó rendszer a Zöld 2-esben!"
"Engedélyt kérek energia-átirányításra!"
- Rendben van, az engedélyt megadom!
- Elmegyek. Sajnálom! Én.. hiba volt idejönnöm.
- Catherine...
- Edd meg te a flarn-t, én úgysem...
Ne érj hozzám, csak ha komolyan gondolod!



- És hivatalosan követelem, hogy attasémat, Na'Toth-ot, azonnal helyezzék át máshová!
Egy órán belül vigyék a szemem elöl!
- "Rendben, nagykövet úr!"
"És elnézést kérek a futárjának elmaradásáért."
- Miről beszél?
- "A futárunkat, Ru'Dak-ot, az állomásra indulás tervezett napján szerencsétlen baleset érte."
"Még nem sikerült helyettest találnunk."
- Miket beszél? Hiszen a futár itt van éppen.



- Aludnod kéne.
Korán kell majd fölkelned.
- Nem baj.
Hosszú utat jártunk be.
Az akadémia, a háború.
Most pedig itt vagyunk, és újra elkövetjük a régi hibákat.
- Nem tudom. Talán.
Talán nem.
Legalább itt van ez az éjszaka.
Pár óra és megint elfoglalt parancsnok leszel.
Élvezzük a helyzetet, amíg lehet.
Ha valami gond adódik, úgyis szólnak.



- Hát fölébredt!
Jó! így mindjárt élvezetesebb lesz a dolog!
A nyakán és a karján azok fájdalomsugárzók, nagykövet úr.
Ha 3 méterre megközelít, míg magán vannak, 
olyan fájdalmat tapasztalhat, amilyet el sem tud képzelni.
Ha másfél méterre jön, azonnal meghal.
- Mit akar?
- A parancsaim lényegretörőek.
Lássuk, ismerje meg a kínt!
Aztán a félelmet.
És végül a halált, a kellő pillanatban.
Bevallom, boldog leszek, ha végzek ezzel a feladattal.
A célpont gyanúját elaltatni nagyon fáradtságos munka.
Van valami halvány fogalma róla, meddig ültem a vámvizsgálati csarnokban Na'Toth-ra várva?
- Bármit is akar, bármennyit fizetnek, 
bármennyi az ár, én megduplázom!!
- Persze.
Gondolom rendkívül gazdaggá tehetne engem.
De ha nem végezném el a munkámat, azzal a Thenta Makur-t árulnám el, 
annak pedig halál a büntetése.
Sajnálatos, de mindannyiunknak meg kell hozni a magunk áldozatait.
Én meghoztam a magamét,
és most... most önön a sor!



- Nagykövet úr?
G'Kar nagykövet úr?
Lépj újra kapcsolatba az utolsó hívott féllel!
"Értettem, azonnal."



- Elviselhetetlen lehet már a kín.
Miért fojtja el? Kiabáljon, nagykövet úr!
Ha szerencséje van, valaki meghalja.
- Inkább meghalok, mint hogy megszerezzem,
ezt az örömöt.
- Ahogy óhajtja!
- Na'Toth!
- Látom az ösztöneim most sem csaltak meg.
Tudtam, hogy teljes egyedüllétre vágyik.
Úgyhogy amint értesültem róla, hogy az egyik lift hirtelen elromlott, 
már tudtam is, hol kell keresnem.
- Ez itt nem a maga ügye, Na'Toth. Menjen, amíg teheti!
- Nem, amíg el nem végeztem, amiért jöttem!
Azért küldtek,  Tu'Pari, hogy befejezzem a munkát, ha elhibázza.
- Senki nem szólt nekem ilyesmiről.
- Nem, az érintettnek sose szoktak.
Standard eljárás a bérgyilkos céhben, nem tudta?
- Miért higgyek magának?
- Fájdalomsugárzókat használ. Durva, fantáziátlan.
És túl gyors módszer.
A parancs úgy szólt, hogy az utolsó pillanatig nyújtsuk el a szenvedését.
- Akkor maga mit ajánlana?
- Na'Toth!
- Szolgálatára, nagykövet úr.
Ez az a pont, ahol úgy kéne döntenem, hogy hiszek magának, 
és amint lazítok, maga hátbatámad.
- Sajnálom, nem vállalhatom a kockázatát, hogy hazudik.
- Nagy hibát követ el.
- Talán.
- Ejnye, ez fájt!
- Nagykövet úr, csak így hatástalaníthattam a fájdalomsugárzókat.
Olyan erős ütéseket mértem rájuk, amilyeneket csak tudtam, közben, 
őrizve a látszatát, hogy magát verem félholtra.
- És egyáltalán nem élvezte?
- Azt nem mondtam.
Mit akar csinálni Tu'Pari-val?
- Lám, lám, végre felébredt.
Már attól féltem, ma sem múlik el az injekció hatása.
Hogy ma, hogy ma sem?
Majdnem 72 földi órája szunyókál már.
Sajnos lekéste a határidőt.
De ne aggódjon, kárpótlásul elhelyeztem egy jókora összeget az otthoni, személyes bankszámláján.
- Nem! A Thenta Makur...
Azt fogja hinni, hogy eladtam magam, elárultam az elveinket.
Meg fognak ölni!
- Hát igen, sajnálatos. A megbízottjuk már útnak is indult.
Attól tartok, egy órán belül itt lesz.
És az lenne a legsajnálatosabb, ha magát még itt találná.
- Bizony. Én biztonságban vagyok, a megbízás egyedül önnek szólt.
Ráadásul a céh, szeretné minél előbb elfelejteni ezt az egész ügyet.
Kivéve az ő megölését.
Kivéve azt.
"Az Alfa 7 transzport hamarosan indul a 3-as dokkból."
"Kérjük utasainkat, kezdjék meg a beszállást!"
- Ez a maga hajója, szálljon föl gyorsan. Ha szerencséje van, nem találják meg soha.
De ha mégis, akkor megismeri a kínt!
Megismeri a félelmet!
- És a halált. Kellemes utazást!
- Amikor lekapta a szemüvegét és széttörte a padlón, akkor azt hittem..
- Nagykövet úr, látom élvezi a fesztivált!
- Jobban, mint azt maga hinné. Jó napot!



- Jó hangulatban van.
- A Központnak talán igaza volt ezzel a fesztivállal kapcsolatban.
Csodálatos nyugalom volt az utóbbi napokban.
- Talán szerencsét hoztam.
- Muszáj elmenned?
- Csak néhány napra.
Jövő keddig fel kell derítenem a Deneb-szektort, különben elvész az előjogom.
- Utána találkozunk?
- Ezúttal nem hagylak itt.
- Én sem téged.
- Na majd meglátjuk!
- Na és kitaláltad már, mit fogsz bemutatni a Föld uralkodó vallásirányzataként?
- Még nem, de nem tudom, hogy múlhatnám felül a minbarikét.
Csengők, dobok, csuhák és kis gyümölcsdarabok.
- Vörös gyümölcsből?
- Igen.
- És voltak közben komoly pillantásváltások?
- Igen, ez valami újjászületési ceremónia.
Mi van?
- Igen, újjászületési szertartás. De ugyanúgy lehet házasságkötés is.
Attól függően, mennyire veszik komolyan, 
valaki azóta házas ember lehet.
- Talán ezért olyan jókedvű G'Kar!
Furcsa. Nem hittem, hogy Londo a típusa.
- Akkor jövő szerdán?
- Részemről rendben.
- Jeff?
- Gondolod, hogy ezúttal sikerül?
- Nem tudom.
- Ez jó válasz.
- Mr. Garibaldi!
- Tudom, azt mondta még néhány percet kér.



- Pontosan miféle demonstrációra készül?
- Még nekünk sem árulta el. A Föld uralkodó vallásirányzatát mutatja be.
- Nem hallok dobokat.
- Se csengőket.
Se éneket. Biztos megfelelő helyre jöttünk?
Na elég, én megyek!
- Azt kérte, hogy itt várjunk rá, hát itt fogunk várni!
- Rendben, kész vagyunk! Kérem, kövessenek!
Ő Mr. Harris, ateista.
Cresanti atya, római katolikus.
Mr. Hayakawa, zen buddhista. Mr. Rashid, muszlim.
Mr. Rosenthal, orthodox zsidó.
Futó Szarvas, az Oglala Sziú vallást képviseli.
Papapoulous atya, görögkatolikus.
Ogigi-ko, az ebo törzsből.
Machukiak, eupik eszkimó.
Sawava, a jivaro törzsből.
Isnakuma, egy bantu.
Ms. Chang, taoista.
Mr. Blacksmith, ausztrál bennszülött.
Ms. Yamamoto, shintoista. 
Ms. Naijo, egy maori.
Mr. Gold, hindu...