A kapitány az irodájában van, amikor Ivanova érkezik.
- Ivanova, remek épp hívni akartam átnéztem a jelentéseket, azon tűnődtem, hogy fogunk boldogulni így, hogy a Földről már nem érkezik utánpótlás. A tartalékunk két vagy talán három hónapra elegendő, aztán kezdünk mindenbol kifogyni. Először kisebb dolgokból aztán fontosabbakból. Ha valami elromlik, nem tudjuk megjavítani. Nem lesz pótalkatrész a vadászgépekhez.
- Próbáljuk meg a feketepiacon.
- Igen, de az se lesz könnyű. A feketepiac addig működik, amíg érdemes kockáztatni. Most, hogy mindenkit lecsuknak, aki valamit ideszállít…
- Megszervezem!
- Komolyan? Olyanokkal kellene tárgyalnia… - Szívesen teszem, így az ön keze tiszta marad, és leveszek egy kis terhet a válláról.
- Értékelem, és köszönöm.
- Apropó, most átveszem a parancsnokságot.
- Ivanova az ön humorérzéke mindig is a jó ízlés határát súrolja, de…
- Komolyan John!
- Milyen alapon?
- Kilenc hónapja nem szakított magára idot, és ez alatt az ido alatt elszakadtunk a Földtol, megvívtunk egy háborút, önt halottnak nyilvánították… Elég fáradt lehet.
- Ivanova!
- Legyen belátó! A Földi kormánnyal még meg kell küzdenünk, és ahhoz minden eronkre szükség lesz. Úgyhogy vegyen ki néhány napot! Lehet, hogy sokáig nem lesz rá lehetosége.
- Nem sok esélyem van a vita megnyerésére ugye?
- Semennyi! Ha igazam van, nem engedek! Az egyetlen megoldás, a megadás.
- Kitol tanult így tárgyalni?
- Öntől!
- Óh! Szóval ez a kényszervakáció, most azonnal megkezdodik?
- Már megkezdődött, ahogy beléptem.
- Aha! Ó, van hír Franklinrol és Marcusról?
- Nincs, csak azután jelentkeznek, ha találkoztak az ellenállással. Már a Marson lehetnek.
- Én…
Ivanova vérfagyasztóan mosolyogva búcsút int a kapitánynak. Sheridan megadóan széttárja a kezét és távozik.

Marcus és Franklin egy transzport űrhajón tartanak a Mars felé, játékkal (én vagyok a kém cíművel) próbálják agyonütni az időt. Hirtelen Marcus eltűnik, és amikor újra előbukkan egy termetes öregúr torkát, szorongatja.
- Úgy tunik, fogtunk egy kémet Stephen.
Franklin kezdi kérdezgetni a férfit.
- Rendben. Ki maga, honnan jött?
- Van egy bejárati panel a rakodótér mögött, ott a másik oldalon.
- Megnéztem, amikor bejöttünk, zárva volt - mondja Marcus.
- Nálam van a kulcs, a pilóta a testvérem, mindig megengedi, hogy vele utazzam. Üzletelgetek és így nem kell a papírokkal bíbelodni.
- Miért nem szólt magáról?
- Elfelejtette. Olyan sokszor elfelejtenek, hogy… elfelejtettem.
Marcus végre elengedi.
- A barátja gyors. Mögém került meg sem hallottam. Én vagyok a hangulat felelos gondoskodom a test és a szellem örömeirol. John Demeter vagyok, de mindenki csak Jack kapitánynak szólít. És önök?
- Átutazók. - feleli Marcus - Tudja mit, látja ezeket a ládákat?
- Ühüm.
- Képzelje el, hogy egy nagy sárkány van a raktér túl oldalán, és ha maga átlépi ezt a pontot, megeszi magát. Maga ott marad, mi pedig itt.
- Rendben, ahogy akarja. Nem túl barátságos, de engem nem zavar. Nem olyan Jack kapitány, aki minden áron a mások nyakába akarja varrni magát. Csak meg akartam osztani a vacsorámat önökkel. Miért ne tartsunk össze mi a nagy urautópálya utasai.
- Van vacsoránk, köszönjük - válaszol Marcus.
- Igen, persze. Kaja rudak, ugye? Száraz, ízetlen, nyúlós, az ember egész nap rágja, mégis homok íze van. Nekem gyors forralt van.
Jack kapitány ki is bont egyet, amire Franklin szeme elkerekedik, az orra elkezd járni, mint egy kis nyuszinak és megbuvölten követi az öreget.
- Marhahús és krumpli. - állapítja meg a doki
- A végso tartalék, otthoni aroma, csodálatos ízek kavalkádja. Száz világ ezer finomsága, mint mondtam. A szellem örömei a test örömei.
- Gyere Stephen - szól rá Marcus.
- Nem akarok udvariatlan lenni. - feleli a doki és átveszi az öregtol a kajás zacskót, de Marcus határozottan elveszi tole és visszaadja.
- Senkivel nem állunk szóba!

Sheridan a szobájában megpróbálja élvezni a szabadságát, de úgy találja nem egyszerű, minden csatornát zavarnak így nem tud tévét nézni, csak az ISN-t éri el, ahol épp megismétlik, az összeállítást, amit a Babylon 5-rol készítettek. A Garibaldi által adott interjúra konkentrálnak. A kapitány hallgatja, majd dühösen kikapcsolja.

Sheridan az Alsóvárosban éri el Garibaldit.
- Michael, van egy perce?
- Igen, de siessen.
- Szeretnék beszélni önnel valamirol.
- Igen az ISN interjú, már nem vagyok a beosztottja.
- Tudom és elfogadtam a döntését, de…
- De nem tetszik, hogy dacolok a hatalmával. Igazam van?
- A dacolás és az aláásás nem ugyanaz. A maga véleménye…
- Az én véleményem és jogom van hozzá. Maga állítólag a szabad vélemény nyilvánításért harcolt.
- Csak szeretném megtudni, honnan ez az indulat. Azt hittem barátok vagyunk.
- Igen, talán tévedtünk.
- Michael, maga nagyon kitolt velünk. Clark propagandája anélkül is nagyon hatásos, hogy egy közülünk való erosítse a szavahihetoségét. Hogy rólam mit mond az nem érdekel, de árt az ügynek és az állomásnak. Nem lenne ilyen rossz, ha érteném, de nem értem. Ha esetleg megbántottam…
- Ezt nem olyan egyszeru megmagyarázni, de most nincs idom. Mindjárt találkozom egy ügyféllel, aki nem szereti a fejeseket akkor, sem ha éppen civilben vannak. Játssza csak tovább az istent és hagyja, hogy mi halandók csináljuk tovább a dolgunkat.
Garibaldi otthagyja a kapitányt és leül egy asztalhoz, de az követi ot.
- Jó, ha ezt akarja rendben. Nem tudom mi ütött magába, de már nem az én gondom. Végeznem kell a munkámat és ezt senki sem akadályozhatja meg, maga sem. Magában azt gondol, amit akar, de nyilvánosan nem akarok még egyszer ilyet hallani. Különben kénytelen leszek megnehezíteni az életét, nem szeretném, de ha kell megteszem. - a kapitány egyre jobban felemeli a hangját.
- Ne fenyegessen Sheridan nem vagyok a beosztottja!
- Az igaz, de huségesküt tett nekem, Ivanovának és a Szövetségnek. Felelos beosztásban volt itt, emiatt az emberek hisznek abban, amit mond, visszaélt a bizalommal. Tudta mire megy ki a játék, és szándékosan nyújtott segítséget az ellenségnek. Több milliárd ember szeme elott.
A kapitány hangjára egyre többen figyelnek fel állnak meg és hallgatják a vitát.
- Egy kis kritika és összeomlik a világ.
- Elég! - üvölti John - Ha törvényes panasza van nyújtsa be, de ha csak leplezett személyes támadás, fejezze be most rögtön!
- Nem én kezdtem az egészet, magának köszönheti! - most már Michael is kiabál.
- Miről beszél?
- Akik magának dolgoznak nem az ügyet szolgálják, hanem magát. Hallott már a személyi kultuszról? Nem rólunk van szó, nem a jó ügyről, hanem hogy maga próféciát teljesít. Elment Za'ha'dumba és visszajött, élve, feltámadt a halottaiból. Ennél messianisztikusabb nem is lehetne igaz? Az a maga baja, hogy kezd eggyé válni a hitével és talán épp itt az ideje, hogy valaki lerántsa a leplet.
- Olyan, mint maga?
- Igen.
- Nem veszem be. Ez csak olcsó kifogás a viselkedésére. Maga visszaél a befolyásával, de ezt nem fogom elturni, ha rám dühös remek, legyen dühös rám, de akkor csak nekem ártson másnak ne!
Azzal a kapitány sarkon fordul és elviharzik. A terem egy távolabbi végébol három alak figyeli nagy érdeklődéssel, elobb a vitát, majd Garibaldit.

Franklin és Marcus étel rudakat rágcsálnak, nem nagy lelkesedéssel.
- Akarod, hogy az orvosi szaknyelv segítségével pontosan definiáljam, hogy ennek az egésznek milyen íze van? - kérdezi a doki
- Lássuk csak mi van itt még? - szólal meg Jack kapitány a raktár túlsó felébol - Bélszín Sztroganoff módra. Milyen finom illata van!
- Senkivel nem állunk szóba, amíg az összekötonkkel nem találkoztunk és vele is csak akkor, ha elmondja a jelmondatot. - mondja Marcus.
- Lytának volt egy vorlonja a bőre sápadt volt, mint a hó, és amerre Lyta ment a vorlon arra Koshlatott. - hallható a túl végről.
Marcus és Franklin csodálkozva kapják fel a fejüket és oda rohannak az öreghez, aki vidáman kacarászik.
- Miért nem rögtön ezzel kezdte? - kérdezi Marcus.
- Tudni akartam, hogy tényleg maguk-e azok. Jack kapitány nem húzta volna eddig, ha hülye lenne, igaz? Üljenek le és vegyenek.
Franklin boldogan veti rá magát az ennivalóra.
- Itt van valahol az új igazolványuk. Ez remek munka, mindig elvállalom az összekötő szerepét, és cserébe ingyen utazhatok, meg bármit behozhatok. Á, meg is van. Még egy apróság. Hozzánk nem nagyon szoktak párosával érkezni, az ellenállók közül a legtöbben egyedül szeretnek utazni, és páros beutazási engedélyt szerezni kettejüknek… A lehetőségeink a bevándorlási hivatalnál arra korlátozódnak, amit el tudunk lopni. Szóval ön Jim Fennermen - nyújtja át az igazolványt Marcusnak - ön pedig Daniel Lane - fordul a dokihoz - Ifjú házasok és nászútra érkeztek a Marsra.
Kicsit megütközve néznek egymásra Franklin és Marcus. A tájékoztató bemondja, hogy mindenki fáradjon a kijárathoz, mert megérkeztek. Marcus belekarol Stephenbe.
- Mehetünk szívem?

Garibaldit a folyosón az a három férfi veszi körül, aki már az Alsóvárosban is figyelemmel kísérte a vitát a kapitánnyal.
- Jó estét gondoltam eldumálhatnánk barátjáról Sheridan kapitányról. Az elobb úgy tűnt, hogy nem igazán jön ki vele.
A férfi elmondja, hogy még vannak egypáran, akik nem értenek egyet a kapitánnyal és azzal, hogy elszakadt a Földtol. Garibaldi nem üdvözli túl nagy szeretettel oket. A férfi szeretné tudni, hogy Garibaldi ellenállása vajon komoly, vagy csak látszat, és itt lenne talán az ideje Michaelnek beavatkozni, hisz talán Sheridannel elszaladt a ló, de Garibaldi nem akarja eladni. A férfiak kételkednek, hogy tud nyugodtan aludni, miközben tehetne valamit az ellen, aki miatt minden összeomlik, amiért dolgozott.

A Marson, a csőalagútban utazik Jack kapitány, Marcus és Franklin, az öreg érdeklodik, hogy mi újság az állomáson.
- A mieink nagyon nagy örömmel várják önöket uraim. El se hinnék, hogy az elmúlt félévben mi mindent hallottunk a Babylon 5-rol.
- Például? - kérdezi Franklin.
- Örültségeket. Az egyik szerint maguk eljönnek ide egy hatalmas idegen flottával, hogy átvegyék a Marson a hatalma. - nevet nagyokat Jack - Aztán egy megbízható jelentés szerint maguk mindannyiunkat szépen leírtak és cserbenhagynak.
- A kapitány nem feledkezett meg a Marsról, - feleli Marcus - de eddig nem volt lehetoségünk segíteni, a háború meg minden…
- A háború… Milyen háború?
- Hogyhogy milyen háború? - képed el a doki.
- Hát meg kell érteniük, nem sokat tudunk arról, hogy mi folyik odakint. Szóval, idegenek, idegenek ellen? Nekünk semmi közünk hozzá, ugye?
- Nagyon remélem, hogy van. - jelenti ki Marcus - de nem hiszem el hogy nem hallottak semmit.
- Kaptunk jelentéseket, jó néhány pilóta megfordult itt, mondták, hogy valami gubanc van, gondoltuk, csak nagyot mondanak, hogy felhívják magukra a figyelmet. Elég fura ügyekrol beszéltek. Afféle világvégeszeru dolgokról. Biztos tetszene. Ne feledjék itt is embargó van, mint maguknál, sőt régebb óta. Ki győzött? - Hát mi, mind annyian! - válaszol Franklin. - Ó, igen, hát jó nekünk!
- Ez az én formám, életemben először vagyok hős és senki sem tud róla. - méltatlankodik Marcus, majd Franklinhez fordul - ráadásul a feleségem vagy!
- Az nem az én ötletem volt.
- Most mondod? Mond az anyádnak, egyfolytában le sem szállt róluk, mikor lesz a nagy nap, döntenetek kell, az apád sem él örökké.
- Utálom! Én ebbe beleörülök - mondja Franklin kétségbeesetten.
- Na csak ideges vagy, ez minden, majd megszokod. Még bezárkózik a fürdőszobába.

Ivanova, Sheridan irodájában a csempészekkel találkozik.
- Tudom, hogy a múltban voltak apróbb összetuzéseink. Önök megpróbáltak becsempészni port, fegyvert, egyéb tiltott árukat. Nekünk közbe kellett lépnünk, ez a munkánk. Általában nem esett baja senkinek - megveregeti Ivanova az egyik csempész vállát - Jobban van már a karja? - Igen, hogyne, remekül. Csak akkor fáj a törés, ha esik.
- Igen, mivel a Babylon 5-ön sohasem esik az eso ezért is érdemes még itt maradnia. Manapság alig látjuk önöket.
- Változott a helyzet, régebben, ha elkaptak bennünket legfeljebb néhány napra lecsuktak. Olykor cseszegettek minket, de senkit sem öltek meg vagy zártak be örökre. Most ha a Földi őrjáratok, elkapnak, ha épp a Babylon 5-re szállítunk… Nem, nincs bolt.
- Szintén. - teszi hozzá egy másik csempész, akit Ivanova vállon veregetett - a porpiac döglődik, a háború óta mindenhol fegyverek vannak senki sem vásárol, alig van hasznunk.
- Akkor talán most lenne érdemes befektetni a jövobe.
- A jövőbe…
- Az ajánlatom a következő, a destruktív marhaságok helyett, amit be szoktak hozni, kezdjenek hasznos dolgokat szállítani, élelmet, amit itt nem tudunk megtermelni, gyógyszert, amit itt nem tudunk eloállítani, alkatrészeket a szállító és hadihajókhoz.
Erre az ötletre a csempészekbol kitör a röhögés.
- Valami vicceset mondtam?
- Szálljon le a földre Ivanova, abban nincs semmi haszon, nem éri meg a kockázatot.
- Ebben téved. Egy, ha együttmuködnek innen négy ugrókapunyi távolságra kíséretet adunk maguk mellé, amely csökkenti a rizikót. Kettő, amíg együttműködnek velünk vállaljuk a hajóik ellátását, a szektorban itt vannak a legjobb muhelyek. Karbantartás, üzemanyag, minden ingyenesen felújítjuk az adatrendszerüket, feltöltjük a gépeiket és baleset esetén megjavítjuk a hajót. Márpedig előbb utóbb óhatatlanul lesznek balesetek.
- Az én pilótáim nem karamboloznak!
- Fognak, teszek róla.
- Nem tud.
- Kétszáz megawattos pulzuságyú áll a dokk bejáratánál, amely igen hatásos. Az ilyesfajta balesetek esélyei jelentosen csökkenek, ha mellénk állnak és mivel mi tartjuk karban a hajóikat, önöknek is érdekükben áll, hogy ellássanak minket pótalkatrészekkel. Nem lesznek belole milliomosok, de higgyék el lesz hasznuk. És végül nem akarok neveket említeni, de egy kicsit körbe szimatoltunk és némelyiküket körözi a kormány. Olyan vádakkal, mint határsértés, fegyvercsempészés, földi tulajdon elleni támadás. Amint ez az egész véget ér hajlandóak leszünk erre fátylat borítani. Mindenki tiszta lappal indulhat.
- Hajlandók elfelejteni azt az ügyet a…
- Igen! Bár Mr. Garibaldi haja amiatt hullott ki, én úgy hallottam ön nem tudta mi volt abban az üvegben és ehhez tartom is magam, ha megkérdeznék. Csak azt hoznak be, amit megrendelünk, se fegyvert, se port, semmilyen illegális árut. Játszanak tisztán és akkor együtt dolgozunk. Több pénzük lesz, a hajóik üzembiztosak lesznek, és a jövobe fektetnek be. Mi mást kérdezhetnének.
- Látott itt valakit Ivanova?

Franklin, Marcus és Jack kapitány úton vannak a föld alatt az ellenállás búvóhelye felé. Egy kis séta után egy fegyveres csapat állja az utjukat. A fogadtatás nem olyan barátságos, mint amire számítottak.
- Megállni, ha megmoccannak azonnal végük. Csak szépen nyugodtan és akkor senkinek sem lesz baja. A falhoz állni!
- Én ezt nem értem, azt hittük várnak minket. - reklamál Franklin.
- Sokféle embert várunk, hogy maguk milyenek, majd kiderül. A falhoz állni!
Megmotozzák őket, a vezetőjük gratulál Jacknek, aki már nagyon szeretne találkozni az Egyessel, de felvilágosítják, hogy még várnia kell. Megtalálják Marcus minbari harcibotját.
- Ezt nézd meg! - szól oda egyikük a vezetőhöz.
- Láttam már ilyet, egy elesett minbaritól vettem el. Az ember nem gondolná, hogy egy magunkfajta ilyennel járkál.
- Őrszem (Ranger) vagyok.
- Vagy úgy, Texas messze van fiam és az akkentusa sem stimmel. Vigyétek.
- Nézze nem beszélhetnénk valami fejessel? - kérdezi Franklin.
- Én vagyok az, én vagyok itt a Kettes.
- Beszélhetnénk az Egyessel? - érdeklődik Marcus.
- Ezt próbálom eldönteni. - válaszol a Kettes - hallottuk, hogy merényletet terveznek az ellenállás feje ellen, azt mondják valami külso szektorból érkeznek és erre itt vannak maguk, ahogy vártuk.
- Ugyan már csak nem hiszi hogy mi… - mentegetodzik a doki
- El sem hiszi mi mindent elhiszek. Erre felé csak kétfajta ember van a gyanakvó és a halott. Csak abban bízom, akit ismerek másban nem.
Franklin továbbra sem érti a bánásmódot, hisz tudtával értesítést küldött az állomás a jövetelükrol, amelyben a Kettes meg is erosíti, azonban nem tudják kit kell várniuk, eloször ellenőrizniük kell őket. Elkérik az igazolványokat a valódiakat, hogy a DNS minta alapján beazonosíthatok legyenek, Jack kapitány el is veszi tőlük, a Kettesnek adja és ismét megpróbál bejutni az Egyeshez, de ott kell maradnia a foglyokkal.

Sheridan a gondolataiba merülve áll a kertben, Delenn lép hozzá.
- Ha tudsz ennél szomorúbban is nézni kérlek ne mond el, bizonyos dolgokról inkább nem tudnék.
- Dühös vagyok magamra, elmentem Michaelhoz azt hittem meg tudjuk beszélni, aztán megint elkezdtünk helyben járni, és begurultam, aztán o is és végül kitörtem. Mintha vadidegen lenne, pár hónappal ezelott az életemet is rábíztam volna, de most… nem tudom. Néha úgy érzem harcolni jobban tudok, mint tárgyalni.
A kapitány egy padhoz sétál és leül, Delenn is mellé telepszik.
- Tudod az, az érzésem, hogy vissza tudnám téríteni, ha meg tudnám szólítani.
- Járnia kell az útját és neked is, a két osvény a múltban találkozott, ma talán már nem, ilyen az élet.
- Tudom, de ettol nem könnyebb. Mindegy nem akartam elrontani a kedved nem véletlenül kerestél.
- Ivanova azt mondja, hogy szabadnapot vettél ki.
- Fenyegetésre.
- Akkor talán itt az alkalom… Mint tudod, ha minbarik kerülnek ilyen közel egymáshoz…
- Csak nem egy újabb rituálé?
- A hagyomány…
- Kezdek már belefáradni.
- John…
- Hány ilyen rituálé van még?
- Attól függoen, hogy mennyi idot szánunk egymásra az egyesülés elott, hogy akkor éppen melyik klán dominál, a templomban elvégezendo felajánlások száma és típusa alapján, összesen… hmm negyvenhét…
- Negyven…?
- Nem, nem ötven!
- Ötven? - képed el a kapitány
- Ötven!
- Nálatok nincs szöktetés?
- Volt már rá példa, de mindig nagy szégyen.
- Szégyen a családra, a kasztra, a klánra. Világos.
- A minbariknál ezért nincsenek problémák a kapcsolatokkal. Mindenre van rituálénk.
- Ühüm.
- Az együttlétre, az elválásra, találkozásra, az elköszönésre, a viták rendezésére.
- Rendben, rendben. És most mi jön?
- A neve Shan Fal, a felkészülés és a kölcsönös megértés harmadik lépése.
- Óh… Igen, igen. - mondja Sheridan nem túl nagy lelkesedéssel
- Nem sokára bejössz a szobámba, ahol együtt töltjük az éjszakát és felfedezzük egymás gyönyörközpontjait. Mindezt komoly megfontolás, imádság és meditáció mellett. Hasznos, hogy a leheto legtöbbet tudjuk meg egymásról, hogy folytathassuk a szívünk és a vérünk egyesítését. Úgyhogy ott találkozunk.
A kapitányt most már jobban érdekli, szemmel láthatóan, a rituálé. Delenn elindul, de még visszafordul, hogy megjegyezze neki:
- Hacsak persze, nem sokkal érdekesebb dolog itt üldögélni, növényeket bámulni, gyötörni magadat olyan dolgok miatt, amin nem változtathatsz.
A kapitány még egy másodpercig ül, majd egy boldog vigyorral a képén felugrik kijelenti, hogy "Nem" és Delenn után ered.

Ahogy Marcus és Franklin a Kettesre várnak, Jack kapitány megpróbál elnézést kérni az egész eljárásért, de a doki túl dühös és erosen csodálkozik, hogy az öreg nem veszi le a kabátját, hisz nagyon meleg van. Jack leül mellé és megmutatja neki a lánya fényképét és elmeséli, hogy mindent csak érte tesz. Stephen felfedezi, hogy a kép hátulján ott van a lány címe is.
- Találkozott már az Egyessel? - kérdezi Franklin.
- Sokszor, barátok vagyunk. Akartam is hozni neki vásárfiát, de nem találtam semmi érdekeset, de a Deneb 4-en mindig így járok.
- De hát én úgy tudtam…
Ekkor berohan a Kettes az embereivel.
- Felállni! Kezeket a fej mögé! Rajta!
- Mi, mi baj van?
- Az igazolványaik száma nem stimmel, a DNS, az se stimmel. Ez nagy baj.
- Az lehetetlen!
- Hol az igazi küldött? Harminc másodpercük van.
- Nem csináltunk semmit. - tiltakozik Marcus.
- Téves válasz! Húsz másodpercük van eloször o hal meg aztán maga.
- Legyen két perc - egy hosszú szoke hajú no jelenik meg.
- Nem kéne itt lenned! - szól rá a Kettes.
- Látni akartam oket.
- Túl nagy kockázatot vállalsz.
- A poszttal jár. Tudni akarom mire készülnek.
Jack kapitány eközben a vállát kezdi el piszkálni majd gyanús mozdulatokat tesz a fegyvere felé.
- Marcus! - súgja oda Franklin az orszemnek.
- Látom.
Jack kapitány ekkor lövésre emeli a fegyverét, és a szőke nőre céloz, szemmel láthatóan mintha saját magával is küzdene. Ezt az időt használja ki Marcus és leüti az egyik őrt. Az öreg lő, Franklin a nőre ugrik, hogy a testével védelmezze. Marcus megszerzi az egyik fegyvert és az öregre lő, a vállát találja el, amirol valamiféle állatszerű esik le. Jack kapitány elmenekül.

Franklin a furcsa lényt vizsgálja, amely Jack kapitányról esett le és megállapítja, hogy egy parazita, amely ellenőrzése alá vonta az öreg idegrendszerét. De emlékszik rá, hogy párszor Jack megpróbálta őket figyelmeztetni, nem vette le a kabátját, noha izzadt és azt mondta, hogy nem talált semmi ajándékot a Deneb 4-en, amikor ott van a szektor legnagyobb vására, és a lánya fényképét is oda adta a címmel együtt, hogy értesíthessék, ha valami történne vele. Nyíltan nem szólhatott, mert a lény nem engedte. A Kettes közli, hogy megtalálták az eredeti igazolványokat Jack cserélte ki azokat hamisra. Az ellenállás emberei, akik után eredtek jelentik, hogy elmenekült az öreg, de elvitt egy hőgránátot.

Jack kapitány a csőalagútban utazik, kezében a hogránát. A szoke hölgy aki nem más mint az Egyes, hívja őt az adóvevőn. 
- Jack! Jack, én vagyok.
- Igen.
- Nem a te hibád volt. Gyere vissza, senkinek nem esett baja.
- Nem lehet. Tudták ki vagyok, rám törtek, éjnek idején, aztán rám rakták… rám… belém. Én akartam szólni, de nem bírtam kimondani, nem hagyta. Most már késo.
- Nem, nem késo. Megöltük.
- Egy részét igen, de tudod az egészet nem lehet kivenni, az, az izé, az, az átok visszano. Mindig újra visszano.
- Jack ide hallgass, ne csinálj butaságot.
- Azt mondják ezek a csoalagutak - a lény csápja el kezd felkúszni Jack hátán - szinte mindent kibírnak. Sokat gondolkodtam igaz-e, de azt hiszem, végre megtudom mire költötték az adómat.
- Jack! Ne!
Jack kiélesíti a gránátot, a szerelvény hatalmas robbanással tuzcsóvává válik, a csoalagút kibírja, de szegény öreg…

Sheridan a Zocaloban újra felkeresi Garibaldit.
- Michael! Nézze szeretnék elnézést kérni, hogy az elobb elvesztettem a fejemet, azt hiszem megpróbálhatnánk még egyszer higgadtan…
Ekkor egy idegen lép a kapitányhoz.
- Maga az! Maga Sheridan!
- Igen. Én vagyok. Sajnálom, de most nem érek rá.
- Elment Za'ha'dumba, meghalt és visszatért a jó és a rossz tudásával. Áldjon meg!
- A régi nóta! - áll fel a székérol dühösen Garibaldi elkapja az idegent és elkezdi durván rázni. - Ne vicceljen nem a pápa nem is hasonlít rá.
- Hé! - próbál rászólni John Michaelre.
- Engedjen, maga tudja az igazat, maga tudja! - kiabál a földönkívüli.
- Fáj neki! - próbál az idegen védelmére kelni a kapitány.
- Nem az, aminek hiszi.
- Engedjen.
- Engedje el. - lép oda Sheridan.
Garibaldi betöröl egy nagyot a kapitánynak, aki hanyatt esik, a biztonságiak rögtön ott teremnek.
- Semmi baj! Semmi! - John feltápászkodik és Garibaldihoz lép - a múltunkra való tekintettel ezt most megússza, a következonél leszedem a fejét.
A kapitány hátat fordít, és ott hagyja Michaelt, aki dühösen csap az asztalra.
- A fenébe!

Sheridan az állát tapogatva Delenn szobájához ér, becsönget.
- Igen?
- Én vagyok. - az ajtó kinyílik - Delenn el se hinnéd, hogy mennyi… - ekkor a kapitány felfedez egy csapat minbarit élükön Lennier, akik ott állnak a szobában.
- Igen.
- Azt hittem egyedül leszünk. Ok mit keresnek itt?
- A rituálé, míg felfedezzük egymás gyönyörközpontjait, ok kint várnak, imádkoznak és meditálnak. Biztosítják, hogy ne menjünk túl messze. Ez a hagyomány.
- Itt lesznek kinn?
- Igen.
- Mi meg ott bent?
- Igen.
A kapitány félre húzza Delennt és úgy súgja neki.
- Delenn, nem lehet. Delenn, nekem mások elott nem megy. Nem, ez teljesen lehetetlen.
- John, nekem fontos, hogy eloírás szerint tegyük, hogy megtartsuk a népünk hagyományait. Amilyen sokat jelent neked a jegygyuru, nekem ugyanolyan fontosak a ceremóniák. Kérlek!
Delenn kézen fogja Sheridant és berántja a hálószobájába, majd becsukja az ajtót.
John másnap reggel elégedett képpel, ám kicsit fáradtan megy a lift felé, beszáll, ahogy a kézi jelzoét helyezi fel oldalra pillant és meglátja Lenniert, aki mintha csak kérdezni akarna tole valamit úgy néz rá. Egy darabig zavartan állnak egymás mellett majd Lennier kiböki.
- Whoo-hoo?
A kapitány elkerekedett szemekkel néz rá, majd zavartan, egy kis kaján mosollyal a képén másfelé pillant.

Az Egyes tájékoztatja Franklint és Marcust, hogy az ellenállás többi vezére jelentkezett és már úton vannak, de pár napba beletelik, amíg megérkeznek.
- Jellemzo ezen az úton semmi sem megy simán, de azért gondolom nem itt fogunk megszállni? - érdeklodik Marcus.
- Az igazolványaikat átküldtük egy hotelbe, ha megkérjük oket ott nem látnak és nem kérdeznek semmit. Én éppen vacsorázni készültem, ha van kedvük velem tarthatnak.
- Menjenek csak nyugodtan, majd a hotelben találkozunk. - mondja Marcus.
- Biztos? - kérdezi Franklin.
- Persze. Óh, hol foglak megtalálni?
- A Vörös Bolygó Hotelben - válaszol az Egyes - a nászutas lakosztályt kapták meg.
- Értem remek! - ahogy Franklin és a no távoznak. Marcus még megjegyzi mintegy magának - Majd emlékeztetlek erre, ha a gyerektartáson veszekszünk.

Garibaldi egyedül üldögél, amikor Wade érkezik, a férfi, aki Sheridan ellen szervezkedik.
- Hallom keresett.
- Igen.
- És azt is, hogy összezördülése volt Sheridannel.
- Igen. Nézze, azt hiszem vége, kezdi elhinni, amit mondanak róla és elfogadja ezt az imádást. Most már róla van szó. Nem arról, amiért korábban harcoltunk, ha tisztán látna egyetértene velem, de végül… miatta minden elveszítünk, amiért harcoltunk
- Így szokott lenni, mindig ide vezet, amikor egy ember fontosabbá válik, mint az ügy. Velünk van?
- Nem ártok neki.
- Ezt nem is kértük, csak átadja nekünk, ha szólunk. Meg fogja kapni a szükséges segítséget. Nos, velünk van?
Garibaldi töpreng és a száját harapdálja egy darabig, majd szomorúan válaszol.
- Igen.

További szereplők:

Donovan Scott (Jack kapitány)
Mark Schneider (Wade)
Clayton Landey (Kettes)
Marjorie Monaghan (Egyes)
Jeff Griggs (Dan Randall)