A kapitány szemébe nézve csak egyet gondolt

Az élet számára értelmetlen nem volt.

Tudta most itt kell hagynia kiket szeret,

Ezt a pillantása is elárulta a szavak helyett.

Az utolsó másodpercek az életében, Most oly hosszúnak tűnt.

Mégis a kapitány és közte mély volt a csönd.

Szavak nélkül mondta el ő, mit más órákig mesél,

Tudta most már csak néhány másodpercet él.

De mégis számára 1000-nyi év telt el,

Érezte őt egyhamar nem feledik el.

Szemében most több ezer tapasztalat,

Hullik el majd egy röpke perc alatt.

A hátrahagyott űrt semmi nem pótolhatja,

De az önfeláldozás szabad akarata.

Mit hátrahagy, sok jó barát, s macskája Spot,

Én tudom mindannyiunknak hiányozni fog.

De emlékezzünk rá az utolsó pillanatában,

Mikor már csak egyedül állt magában.

Mikor már semmi sem választotta el a haláltól,

S egy sötét fegyver mindent beárnyékol.

Vissza nem jön ezt mindenki tudja,

Emlékezzünk hát tőle a szép dolgokra.

És, ha azt hiszed, hogy örökre elment,

S, talán el is felejted.

A szíved mélyén akkor is tudod,

Hogy Data egyedül nem hagyott,

A részed egy darabja lett,

Így mindig veled lehet.

Van amit megtudhatsz róla, ha igazán figyelsz

A kérdéseidre te magad felelsz,

S, ha tényleg igazán hallani akarod,

Akkor valóban hallod mit mond:

-Ne csüggedj, nem hagylak el,

Én veled leszek, mindig, ha kell!