Azt mondják minden korban van egy különleges esemény, amely örökre megváltoztatja, a világot körülöttünk, egy nexus, ha úgy tetszik

Delenn

Azt mondják, hogy a jövő mindig fájdalomban születik meg. A háború történelme a fájdalom történelme. Ha bölcsek vagyunk, akkor az, ami ebből a fájdalomból született, egy jobb világ igéretévé sarjad majd. Mert megtanuljuk, hogy nem engedhetjük meg magunknak többé a múlt hibáit

G'Kar

De ennek a háborúnak a fájdalmában a jövö született meg. Egy jövö melynek nevét, egy nap világok százain suttogják majd. Az álmok végső menedéke és az utolsó, legjobb reményünk a békére :

BABYLON 5

Delenn

------------------------------------------------------------------------------

"Én ott voltam, amikor felvirradt az emberiség harmadik aranykorának hajnala. A 2257-es esztendőben kezdődött, az utolsó Babylon állomás felépítésével, mélyen bent a semleges űrben. Világok százairól özönlöttek ide a menekültek, csempészek, üzletemberek, diplomaták és egyszerű utazók. Nem volt veszélytelen hely, de mi vállaltuk a kockázatot, mert a Babylon 5 jelentette az utolsó esélyt a békére. Tapasztalt parancsnoka vezetése alatt, az állomásban testet öltött egy álom, egy háborúk nélküli galaxis álma, ahol különböző bolygók szülöttei kölcsönös tiszteletben élhetnek együtt. Ezt az álmot minden korábbinál nagyobb veszélybe sodorta egy ember érkezése, akinek a célja a pusztítás volt. A Babylon 5 volt az utolsó Babylon állomás, ez a történet róla szól…"

Londo Mollari, kentauri nagykövet

------------------------------------------------------------------------------

Az emberiség harmadik aranykorának hajnala virradt föl, tíz évvel a földi-minbari háború után. A Babylon Tervben egy álom öltött testet, célja az volt, hogy meggátoljon minden további háborut, és egy olyan helyet teremtsen, ahol emberek és idegenek békésen elrendezhetik vitás ügyeiket. Megszületett hát egy űrállomás, amely diplomatáknak, szélhámosoknak, vállalkozóknak és utazóknak egyaránt otthont ad, a legkülönbfélébb lényeknek, összezárva egy kétmillió ötszázezer tonna súlyú forgó fémszerkezetben, egyedül az éjszakában. Nem veszélytelen hely, de az egyetlen esélyünk a békére. Ez a történet az utolsó Babylon állomásról szól. A 2258-as évet írjuk. Az állomás neve : BABYLON 5

Jeffrey Sinclair parancsnok

-------------------------------------------------------------------------------

ISN riporter: ... feltenném Önnek azt a kérdést, ami mostanában minden ember gondolatában felmerült: Megérte? ... Tőrődjünk a magunk bajával otthon?

Sinclair: Nem! Foglalkoznunk kell vele. Azt is megmondom miért. Kérdezzen meg 10 tudóst a jelenlegi helyzetről, a populáció számáról, genetikáról. Tíz különböző választ fog kapni, de van valami, amivel minden tudós egyet ért: Mindegy, hogy 100 év múlva, 1000 év múlva vagy több millió év múlva, de egyszer majd a Nap is kihül, megszűnik. Amikor ez eljön, nem csak mi halunk meg, hanem Marilyn Monroe, Lao-Tzu, Einstein, Morobuto, Buddy Holly és Aristophanes. Így az egész nem ért semmit, ha nem hódítjuk meg a csillagokat.

-------------------------------------------------------------------------------

A Babylon Terv volt az utolsó reményünk a békére. Egy öt mérföld hosszú önellátó világ, a világűr egy semleges területén. Diplomáciai és kereskedelmi központ, amely negyedmillió embernek és földönkívülinek ad otthont. Egy világítótorony az űrben, egyedül a sötét éjszakában. Ez volt az emberiség harmadik korának hajnala. A Nagy Háború köszöntött mindannyiunkra. Ez az utolsó Babylon állomás története. 2259-et írunk. A helyszín a BABYLON 5

John Sheridan kapitány

-------------------------------------------------------------------------------

”Sem zsarnok, sem megszálló nem tud bebörtönözni egy nemzetet az erőszak fegyverével. Nincs hatalmasabb erő az egész univerzumban mint a szabadság utáni vágy! Ezt az erőt kormány, zsarnok vagy hadsereg nem győzheti le! A Kentauriak megtanulták már egyszer a leckét, de mi tovább tanítjuk őket. Lehet, hogy csak ezer év múlva, de szabadok leszünk! „

G'Kar

--------------------------------------------------------------------------------

"G'Quan írja, van nagyobb sötétség annál, mint ami ellen harcolunk. Ez az eltévelyedett lélek sötétsége. Mi ezt a háborút nem hatalmak és elvek ellen vívjuk, hanem a káosz és a reménytelenség ellen. A test halálánál rosszabb a remény, az álmok halála. Ezért sohasem adhatjuk meg magunkat. A jövő itt van körülöttünk az átalakulás pillanataira vár, hogy újjászülethessen a megvilágosodásban. Senki nem ismeri a jövőt, vagy hogy hová vezet majd, csak annyit tudunk, hogy mindig fájdalommal születik meg."

G'Kar

-------------------------------------------------------------------------------

Az univerzum sok nyelven beszél, de mégis mindig ugyanazon. Ez a nyelv nem a narnok, az emberek, a centaurik, a gaimok vagy a minbarik nyelve.

Az univerzum a remény, a bizalom, az erõ és a szenvedély nyelvén beszél. Ez a szív és a lélek nyelve. De mégis mindig ugyanaz a hang.

Ez az elõdeink hangja, akik rajtunk keresztül szólalnak meg; És az utódaink hangja, akik arra várnak, hogy megszülethessenek. Ez egy halk hang, amely azt mondja: Összetartozunk.

A különbözõ vérünk, a bõrszín, a vallás, a szülõbolygó ellenére, mind Egyek vagyunk. A fájdalom, a sötétség, a veszteségek, a félelem ellenére is, Egyek vagyunk.

Mi, akik egy közös cél érdekében egyesültünk, ezennel kijelentjük, hogy Az egyetlen igazság és az egyetlen törvényünk mindig emígy hangzik: A legfontosabb parancsolatunk, hogy szeressük egymást, Legyünk jók egymáshoz.

Minden egyes hang gazdagít minket, és minden egyes elveszett hang gyengít minket. Mi vagyunk az univerzum hangja, a teremtés lelkei; A tûz, amely megvilagítja utunkat a jobb jövõ felé.

Egyek vagyunk.

G'Kar - a Csillagközi Szövetség deklarációja

------------------------------------------------------------------------------

..."Hiszem, hogyha elmegyünk valahonnan, egy részünk elmegy, egy részünk ott marad. Menjen bárhová az állomáson, amikor csendes, és figyeljen, egy idő után hallani fogja, a beszélgetéseink viszhangját, minden egyes szót, amit váltottunk. A távozásunk után a hangunk itt marad, ezek között a falak között, amig ez a hely megmarad. De elismerem, hogy a távozó részemnek, hiányozni fog az a másik részem, amely itt marad"

G'Kar: A távozók dala (Objects in Motion)

------------------------------------------------------------------------------

"Nem nézek tévét. Az egy kulturális vesztőhely, telve oda nem illő metaforákkal és az élet irrealisztikus ábrázolásával." - egy biztonsági őr a Babylon 5 egyik epizódjában

--------------------------------------------------------------------

Ha az emlősök, akiktől származunk, tudták volna, hogy egy napon politikusok kerülnek ki a génekből, fent maradnak a fán és rossz ötletként elvetik az evolúciót!

John Sheridan kapitány

---------------------------------------------------------------------------

Az ősi egyiptomi áldás:

Az Úr legyen közted és a baj között, minden üres helyen, ahol járnod kell.

---------------------------------------------------------------------------

A teste molekulái, ugyanazok amelyek összetartják ezt az állomást is, és a kint lévő ködfolt magukban a csillagokban égnek. Mi csillagfélék vagyunk. Mi vagyunk az Univerzum, mely láthatóvá lett és amely keresi önmagát. Mert mind ketten megtanultuk, az Univerzumhoz időnként másfajta látásmód szükséges.

Delenn

-------------------------------------------------------------------------------

- Kapitány, elnézést, azt hittük, hogy halott.

- Az voltam, de már jobban vagyok.

A nagykövetnek igaza van. Z'Ha'Dum-ba mentem. Láttam az ellenség arcát. Nem istenek, nem elpusztíthatatlanok. Jó párat megöltem, és túléltem. Igenis van megoldás! Egyszer és mindenkorra véget lehet vetni, ennek az örültségnek! Delenn flottája az alap, arra kell építenünk. Közösen felállítjuk a történelem legnagyobb flottáját. Nem csak egy csatára, hanem a Galaxis megváltoztatására. Nem csak magunkért, hanem a gyerekeinkért és a gyerekeink gyerekeiért. Mondják meg a kormányaiknak, hogy az egyetlen ember, aki visszatért Z'Ha'Dum-ból, ezt üzeni nekik! Lezárhatjuk. Nem csak mostanra, nem csak újabb ezer évre, hanem mindörökre! Én vagyok rá az élő bizonyíték. Harcolhatunk és győzhetünk, de csak akkor, ha összefogunk! Számíthatok magukra? Számíthatok magukra, hajlandóak összefogni?

John Sheridan

-------------------------------------------------------------------------------

A kapitány szolgálati naplója: Utolsó bejegyzés. Indulunk a a tűz szívébe. Az egyik oldalon a Vorlonok, a másikon az Árnyak, mi pedig közöttük. Hogy valamelyikünk is visszajön-e, nem tudhatom. Amikor átvettem a Babylon 5 parancsnokságát, találtam egy papírt az asztalomon. Valaki nekem hagyta hátra. Egy Tennyson vers volt, a végére ma is emlékszem: "...és bár nem vagyunk Az az erő, mely egykor eget és Földet rázott; vagyunk, ami vagyunk; Sors és idő gyengíthetett hős Szívünk együtt ver s kemény hite, hogy Küzd, keres, talál s nem hagyja magát."

---------------------------------------------------------------

"...Magunk maradtunk, a fiatal fajok. Most már nem hibáztathatunk mást. Új korba léptünk Delenn, a harmadikba.

- Miért harmadik?

- Káoszból indultunk, éretlenek voltunk ahhoz, hogy saját döntéseket hozzunk. Aztán kívülről manipuláltak olyan erők, akik azt hitték, hogy tudják mi a jó nekünk. És most, végre magunk maradtunk. Loriennek igaza volt, nagy felelősség és most már a miénk.

- Különös, most, hogy az Elsők elmentek a Galaxis kisebbnek tűnik.

- Mintha a varázsa is oda lenne.

- Nem, az meg van. Most mi adjuk a varázsát. Megteremtjük a legendáinkat, a jövőt építjük és végre…

- Már nem félünk az árnyaktól..."

Sheridan és Delenn