"Megérti, miért aggódunk, Mollari?
"Meg kell akadályoznunk, hogy más fajok felülkerekedjenek és jó kapcsolatot kell kiépítenünk a lehetséges szövetségesekkel."
- Igen, én ezt értem, szenátor úr. De ez nem olyan könnyű!
Nem mindenki olyan bizakodó, mint én!
"- Nagykövet!"
- De meglátom, mit tehetek.
"- Köszönöm!"
"Az uralkodó bizonyosan értékelni fog, bármilyen, e téren felmutatott eredményt."
"Tartjuk a kapcsolatot!"
"Tartjuk a kapcsolatot!'
Ezt tartsa!



- Jó reggelt!
- Jó reggelt! Lennier!
Mit is mondott, mikor jön vissza Delenn nagykövet a Minbár-ról?
- Pár nap múlva. Majd szólok neki!
Tudja, elgondolkodtam. Nem sokat beszélgettünk még mi ketten.
Szinte alig ismerem magát!
- Születésemtől kezdve a vallásos kaszt templomában nevelkedtem.
Hat hónapja vagyok itt. Ennyi az egész!
- Hát ez igen kellemetlen!
Hát, jó napot!
- Elnézést, nagykövet! Ez miért kellemetlen?
- Hát, a nagykövet segédjének minél többet kellene tudnia, az állomáson élő idegen fajokról. Nemde?
- Igen, rengeteget olvastam, mióta itt vagyok.
- Olvasott?
- Igen.
- Az olvasás nem ér fel a gyakorlattal!
Tudja mit! Bár ez megzavarja a napirendemet, 
de a szárnyaim alá veszem önt és pótolni fogjuk a hiányt. Holnap reggeltől kezdve két napon át megmutatom önnek az én Babylon 5-ömet.
Meglátja, nagyon érdekes tapasztalat lesz!
- Nem tudom, nagykövet úr!
- Kedves, jó barátom bízzon bennem!



- vádlott, Karl Edward Müller, álljon fel!
A vád, az állomás két lakosának és biztonsági tisztjének szándékos és alaptalan meggyilkolása!
A bíróság megvizsgálta a vádat és a biztonságiak bizonyítékait.
Ezek alapján a bíróság bűnösnek találja szándékos emberölésben!
Az ítéletet holnap 10:00-kor mondjuk ki!
Isten irgalmazzon a lelkének!



- A doktorhoz jöttem.
- Kérem, álljon sorba!
- Inkább nem!
- Bocsánat, csak menjen be! Csengetek neki.
- Ez majd jót tesz. Vegyen be naponta kétszer egyet!
Ha még fáj, jöjjön vissza!
- Köszönöm!
- Kérem, vetkőzzön le!
- Az első randevún soha!
- Parancsnok-helyettes! Mit keres idelent?
- Én is ezt akartam kérdezni öntől!
- Én csak a dolgomat végzem és...
- A maga dolga a gyengélkedő vezetése.
- Az én dolgom a gyógyítás!
A gyengélkedő drága, nem telik mindenkinek rá. Különösen itt.
- Együttérzek, de ez itt illegális.
- Ez itt ingyenes.
- Mindegy!
Az adófizetők nem helyeselnék, hogy itt használja fel az orvosságokat.
- Tudom, ezért nem szóltam.
- Nem tetszik, hogy így kell megtudnom!
Az állomás műkődésére én felügyelek, és ez 
egy műkődő állomás!
- Rendben.
De kint legalább húszan várnak rám. Velük mit akar csinálni?
- Semmit. És csak tíz! Megszámoltam.
Nézze, nem bánom, ha néha megkerüli az előírásokat, de inkább szóljon! Ha letolnak előtte szeretnék jól szórakozni.
- Rendben.
- Először is vegye le az egyenruhát! Menjen hátra és mosson kezet!
- Nem vagyok orvos.
- Nem, de segíteni azért tud.
Ha szórakozni akar, mulasson rendesen!
Csak tíz? Hol a többi?



- Szerintem az űrbe vele! Pár óra a vákuumban jót tenne neki!
- Úgy látom, Mr. Garibaldi, nagyon érzékenyen reagál az esetre!
- Jól látja! Ez a fickó megölt három embert!
És még...
- Igen?
- Nem először csinálta!
Ahogy gyilkolt. Hidegen, módszeresen.
Már ölt. Fogadok, hogy már sokszor!
- Erre viszont nincs bizonyítéka!
- Nincs.
- Akkor nem tehetek semmit!
- Az űrbe csak két esetben dobnak ki valakit: lázadás vagy árulás.
Gyilkosság esetén.. ..csak a törvény által előírt büntetéseket szabhatjuk ki.
..csak a törvény által előírt büntetéseket szabhatjuk ki.
Visszaküldhetjük egy földi börtönbe.
- Megnéztem, nem kell nekik. Az elszállításra sem adnak pénzt!
A fogdában pedig nem maradhat élete végéig!
- Tehát egy lehetőség marad, ezért van ön itt, Ms. Winters.
- Nem akarom még egyszer! Már olvastam a gyilkos agyából a Mars-kolónián. Lennie kell más módnak!
- Ha szerez valahonnan egy másik regisztrált telepatát...
- Próbáltam! A Szolgálat azt mondta küld valakit!
Sajnos kevés, bűnügyhöz értő telepata van.
- Miért?
- Úgy tűnik, hogy nagy az igény.
- Igény az van, de nincs motíváció!
Nagyon megterhelő és kimerítő.
- Amíg a fejében túrkál, megnézhetné, hogy gyilkolt-e már...
- Mr. Garibaldi! Tudja, hogy az efféle agyolvasás nem engedélyezett?
- Mindegy, mit találunk a vádlott elméjében, az nem számít bizonyítéknak.
- De bűnösnek találták!
- Ebben a bűnben igen, de mással nem vádolják.
Ok nélkül pedig nem nyomozhatunk! Elégedjen meg a döntéssel, Mr. Garibaldi!
- Ms. Winters!
Kimondom az ítéletet és ehhez szükségem van a segítségére!
Számíthatok önre?



- Elnézést!
Azt hiszem, egy kicsit eltévedtem. A Barna-27G-t keresem, illetve Laura Rosen-t. Valahol itt kell lennie.
- Igen, ott van. Miért keresi?
- Hallottam egy kuruzslóról, aki engedély nélkül gyógyít, gondolom afféle kézrátételes varászló lehet. Tud valamit róla?
- Szerintem félreértette. Viszlát!
- Még egy kicsit!
Úgy, úgy!
- Fáj még?
- Jobb.
- Jó!
Ez csökkenteni fogja a növekedését.
- És honnan tudom, hogy használt-e?
- Észreveszi. Az én kezelésem használ.
Hát egyelőre ennyi!
- Köszönöm!
Mennyivel tartózom?
- Amennyit nélkülözni tud, elfogadom.
Csak tegye a fizetséget a bejárat melletti dobozba!
- Köszönöm!
- Jó napot, doktor!
Gondoltam, hogy eljön meglátogatni, mint orvos.
Észrevettem, hogy egyre kevesebb a páciensem.
- Ez itt...
- Idegen, igen.
- És a felirat? Mit jelent?
- Pontosan nem tudom.
Csak nagyjából tudtam megfejteni a jelentését!
- Más szóval nem tudja, mi ez, mire jó és hogy működik-e?
- Nagyon is működik! Meggyógyít, felújít, megerősít.
Jó a szövet, a csont és a vér betegségeire a megfázástól a Stafford-kórig.
- A megfelelő hozzájárulásért.
- A pénz mennyiségét a betegekre bízom!
- Hát, helyes kis rendelő.
Hallotta már a csaló kifejezést?
- Az anyám nem csaló, vagy gonosz, vagy kuruzsló!
- Nem mondta, hogy az anyja!
- Nem kérdezte. Doktor, az anyám nem árt senkinek!
- Ha miatta nem kapnak megfelelő ellátást...
- Fél a vetélytársaktól?
- Én a szálhámosoktól tartok, Ms. Rosen, és ez itt...
- Sajnálom, de meg kell kérnem, hogy távozzon!
Tudja, az anyám nagyon elfáradt.
Doktorként nyílván megérti, hogy aggódom érte.
- Rendben! De doktorként.. visszajövök.
Biztosan!



- Karl Edward Müller, a bíróság felülbírálta az ügyét, 
és kész az ítélethozatalra.
Kíván valamit mondani előtte?
- A pokolba!
- A Földerő törvényei szerint, nem ítélhetem halálra. 
Az nem kárpótlás a kioltott életekért.
Ezért a bíróság személyiség-halálra ítéli önt!
Elkísérjük a gyengélkedőbe, ahol telepatikusan leovassák, majd kitörlik az agyát!
Karl Edward Müller személyisége teljesen és véglegesen eltűnik.
Ezután a telepata új emlékeket ültet be.
Élete hátralevő részében szolgálni fogja a közösséget!
Az ítéletet, ma éjfélkor hajtjuk végre.
- Kitörölni? Előbb találkozunk a pokolban!
Mindenkivel! Már halottak, de nem is tudják!
Halottak! Mindenki! Halottak!
- Szép kis figura nem?
- Mikor törlik?
- Ma éjfélkor.
Átnézem a gépet, hogy ne fájjon neki.
- Ha lehet, felületesen. Az a kis fájdalom nem árt!
- Ezt nem is hallottam!
- Kinyírta az egyik emberem!
Családos, épp előléptették. Ez nem helyes!
- És ez helyes?
- Ez a törvény!
- Nem ezt kérdeztem.
Átnézem a gépet. Gondolom szerez valakit, aki megnyomja a gombot.
- Csak úgy sorakoznak az önkéntesek!
- Annál rosszabb!
Még valami. Lenne egy kérésem cserébe.
Egy Laura Rosen nevű nőről kellenének adatok. Van egy kétes praxisa az Alvégen.
- Illegális?
- Erre szeretnék rájönni.
- Megnézem.



- Jöjjön csak! Ez nagyon fog tetszeni önnek! Bizony ám!
Lennier? Lennier? Erre!
- Nagykövet úr! Igazán nem tudom, hogy ez jó ötlet-e.
- Ostobaság! Szívesen szenvedek egy kicsit a maga kedvéért.
Mertana, drága virágom!
Kettőt a szokásosból!
- Nagykövet, ez a hely...
- Nagyszerű, ugye?
Itt, barátom, itt megtapasztalja a Babylon 5 szívét-lelkét, a máját, a veséjét, a belső szervek valóságos parádéját.
Üljön le! Üljön le!
Amire itt mindig szükség.. szükség...
- Nagykövet?
- Otthon felejtettem a kreditchipemet.
Ön magával hozta az önét?
- Igen, nálam van, de a keretem nagyon kicsi.
- Semmi baj! Elég lesz! Elég lesz!
- Igen, de nem hinném, hogy Delenn...
- Köszönöm!
Tessék, vonjon le borravalót! Lennier nagyon bőkezű.
- Köszönöm!
- Igyunk a barátságunkra!
Lennier?
- Remélem, nincsen benne alkohol?
- Alkohol?
Nem, nincsen. Gyerünk, kiinni!
- Mert a minbarik rosszul viselik az alkoholt.
Már nagyon kevés is pszichótikus kitöréseket és öldöklési rohamokat eredményezhet.
- Alkohol? Bocsánat, majd én! Mertana?
Neki csak vizet kérünk, jó?



- Helló!
Esetleg beszélhetnék önnel néhány percet?
- A pihenőt a fizetésemből vonja le a főnök.
Így jó lesz?
Az állomás adatai szerint az anyja orvos volt, igazi orvos.
- Igen, így van!
- Akkor, mégis...?
- Úgysem értené!
- Miért?
- Anyám életében csak az számított, hogy orvos lehet.
Gyógyító.
Éjjel-nappal dolgozott, de nem bírt megbirkózni vele, 
ezért serkentőket szedett, hogy ébren maradjon.
Nemsokára állandóan szedni kezdte. Függővé vált.
Nem ismerte be és nem hallgatott senkire, aztán elkövetett egy nagy hibát.
Valaki meghalt.
- Sajnálom!
- Amikor elvették az engedélyét, elvették az életét is!
Aztán egyszercsak úgy döntött, hogy ha valahol talál valami új, idegen gyógyítóeszközt, visszatérhet 
visszakapja az életét.
Ez három éve volt. És most...
- És most azt hiszi, megtalálta!
- Maga mit gondol?
- Én csak...
Annyit tudok, hogy évek óta először mosolyog.
Remény csillog a szemében!
- Janice, a gép nem működik!
- Honnan tudja? Megvizsgálta? Tesztelte?
- Nem! De ha működik, miért vannak itt?
Miért nem mennek a Földre, bemutatni a felfedezést?
- Nincs rá pénz.
- De van!
Megnéztem a számlájukat. Elég kreditjük van két földi jegyre!
De az anyja nem tudja, ugye?
És maga nem akarja megmondani neki!
- Doktor, az anyám már nem fiatal!
Legfeljebb pár éve van hátra.
Soha többé nem akarom olyan reménytelennek és levertnek látni!
Újból gyógyíthat és csak ez a fontos!
Ne akarja tőle elvenni, mert ha igen, harcolunk!
És győzünk.



A 115. évben pedig, tanulmányozni kezdtem, 
nyelvünk 97 dialektusát. És valami igazán bámulatosra bukkantam!
- Tényleg?
- Igen. A minbari szó, N'kai előfordul minden egyes dialektusban, azonban mindegyikben mást jelent.
Például jelenthet homokot, apát, csizmát...
- Tényleg? Hát ez elképesztő! Igazán.
- Segítség!
- Máris.
- A 117. évben a matematika felé fordítottam érdeklődésemet.
A valószínűség-számítás felé.
- Valószínűség? Egy esemény bekövetkezésének esélye?
- Pontosan! Mesteri rangra emelkedtem.
- Kedves, drága barátom jöjjön velem!
- De nemsokára kezdődik az új tánc!
- Azt mondta, hogy a testrészek mozgásának elemzése, segíthet jobban megérteni a fajokat.
- Így igaz! Majd később, később!
Most előbb bevezetem önt egy magasszintű csillagközi művészetbe!
A földiek úgy hívják, póker!
- Póker?
- Jöjjön csak! Jöjjön!



- Mr. Müller! Az elrendelt agyolvasás miatt jöttem.
Megmutathatom a parancsot!
- Szóval az agyamban fog sétálni?
Én meggondolnám. Még valami előugrik az árnyékból és megharapja!
A fenyegetőzés az aktájára kerül!
- És?
Úgysem fogok semmire sem emlékezni, nem ez a lényeg?
Elveszi az emlékeimet, a gondolataimat, ami azzá tesz engem, ami vagyok, hogy egész életemben azok...
- Mr. Müller! Megkérhetem az őröket, hogy fogják le, ezt akarja?
Jó! Üljön le! Egy perc az egész.
Ne tegye! Inkább megbeszéljük.
Újabb hang a kórusban.
Meg a két meggyilkolt csavargó!
Nem. Több!
Sokkal több!
Még több!
Még több!
És még több!
Ne! Istenem, ne!
- Hányan vannak?
Hányan vannak?
- Számolta már, hány bolygó van?
Hányszor vacsorázott már? Hány búzaszál nő a mezőn?
- Hány új hang vár, hogy beléphessen a kórusomba?
Hangokat kell gyűjtenem, amíg elég nagy lesz,
hogy énekeljen nekem amikor a mennybe megyek. Muszáj!
Hát nem érti?
Csak most kezdődik a nyitány, Ms. Winters.
Most kezdődik.
- Ne!
- Maradjon! Hallgassa a zenét!
Foglalok egy helyet önnek!



- Doktor! Átnéztem a páciensek anyagait.
- Jó!
A lánya azt hiszi, hogy segít, 
de ha bebizonyítom, hogy a betegek állapota rosszabbodik, mert nem kapnak kezelést...
Ez nem lehet igaz! Biztos, hogy.. Biztos, hogy ők jártak Rosen-nél?
- Biztos. Miért?
- Rögtön jövök!


- Sajnálom, fiúk, de érzem, hogy ezek a lapok itt...
Érdekes! Tudják, hogy a lapjaim elleni nyerés esélye, 
mindössze 5.000 az egyhez?
- Lennier!
- Igen, Londo?
- Ne csinálja!
- Vagyis megint nyertem?
Vagyis a tizedét nyerte annak, amit nyerhetett volna, hogyha...
Mindegy. Fogja a pénzét!
Ne törödjön vele! Nem idevalósi. Azt hiszem, én osztok.



- Tessék. Fáj még?
- Nem. Tudom mozgatni a kezemet!
- Egy kicsit bizsereg.
- Az természetes.
Majd elmúlik.
Ha újból megfájdul, jöjjön vissza egy hét múlva!
Meglátom, mit tehetek.
- Köszönöm!
- Laura!
- Igen?
- Azt hiszem, tévedtem.
Ez a gép több, mint eddig gondoltam. Tényleg gyógyít!
- Hát nem ezt mondtam? Kérem, menjen el!
Nagyon fáradt vagyok.
- Elhiszem. Figyelemmel kísértem az életjeleit.
15 %-kal csökkentek, amikor használta a gépet.
Energiát visz át a másikra, ugye?
Ad az erejéből a betegnek.
- Két éve vettem egy kereskedőtől.
Fogalmam sem volt, mi lehet, nekem sem.
Hónapok alatt rájöttem, hogy működik.
Eredetileg büntetésre használták.
A különböző bolygókon halálraítélt bűnözők, 
életenergiáját elvonták és felhasználták halálos betegek gyógyítására.
Én nem maximális teljesítménnyel használom, lehet apránként adagolni.
- Na és maga?
Lassanként megöli!
- Hát nem érti?
Egyébként is meghalok!
Lake-szindróma.
- Lake-szindróma?
Úristen! A fájdalom...
- Igen.
- Kettő, talán három évem van még hátra, de ez elég. Ha rájövök, hogyan működik, be tudom állítani úgy, hogy nem árt a kezelést vezető személynek.
- Miért mondta, hogy nem tudja, mire való?
Miért hitette el velem, hogy csaló?
- Mert akkor Janice is megtudta volna, mennyire kimerít.
Nem értené, nem hagyná!
Úgy tűnik, nagyon szeret. Nem tudom, miért.
- Esetleg megvizsgálhatom? Ismerek embereket, akik tudnának segíteni.
- Nem, nem!
Két éve az életem része ez a gép, doktor!
Nem! Ha valaki közzéteszi ezt a feltételezést, az én magam leszek!
Ez az utolsó esélyem, hogy segítsek!
Hagy fejezzem be, amit elkezdtem!
Köszönöm!
Kössünk megállapodást: Ha bármi történne velem, mielőtt végzek magához veheti a gépet és használhatja.
A jegyzeteim rendkívül részletesek. Egy feltétellel:
Janice nem tudhat meg semmit!
Rendben?
- Rendben, ha hetente egyszer benéz a gyengélkedőbe, hogy megvizsgálhassam.
És bármikor közbeszólhatok, ha látom, hogy nem vigyáz magára!
- Rendben!
- Hetente! Hétfőtől kezdve.
- Igen.
Viszlát, doktor!
- Megint az anyámat zaklatja, doktor?
- Nem, csak...
Rendes asszony. Büszke lehet rá!
- Persze hogy az vagyok, de jó mástól is hallani!
- Nos, viszlát!
Ha majd, egyszer valamikor ráér szeretném meghívni vacsorára.
Nem tudom, mit mondott az anyám, de érdekes lehetett.
- Az volt.
- Viszlát!



- Talia?
Kerestem.
- Kész van Müller?
- Igen.
Leolvastam.
Elég a későbbi összehasonlításhoz.
- Addig elvihetik.
- Rendben.
Jól van?
- Nem, sajnos nem!
Az elmúlt 5 évben olvastam olyan idegen, furcsa elméket, hogy néha attól féltem, elveszítem a józan eszemet!
Azokban mégis több emberséget láttam, mint ma Müller-ben!
Ami benne lakozik, Mr. Garibaldi, az szörnyű!
Szörnyű!
Korábban fogadni akart arra, hogy Müller gyilkolt már.
Nem veszített volna!



- Én is tartom!
Jaj, Magasságos Teremtőm!
- Rendben, tartom! Mehet tovább.
- Emelek kettőt!
- Én hármat.
- Három.
- És emelek hármat.
- Hogy én jövök?
- Igen.
- Emelek egy pirossal.
Piros, olyanom van.
Hát persze!



- Indulás, gyerünk!
- Lefelé, főnök?
- Nem, felfelé.
Itt Garibaldi! Embereket kérek a következő szintre!
Vészriadó! Kettes liftet leállítani! Azonnal!



- Megadom a kettőt!
- Most kire várunk?
- Itt a kettő!
- Kettő, ön emelt hármat, én még hármat.
Hideg van itt, maguk nem érzik?
- A hőmérséklet megfelelőnek tűnik.
- Mi a franc?
Maga?! Maga csaló!
- Nem, nem, nem! Félreértette a dolgot!
Majd később.. később szép nyugodtan megbeszéljük.
- Csaló!
- Menjünk szerintem!
- Nagyszerű ötlet, csak hozom a nyereményemet.
- Hagyja! Most megyünk.
- Ez nem jó!



- Mi történt a fogollyal?
- Megsebesült. Kapott egy találatot, mielőtt nekem ugrott, átment a karján.
A plazma kiégette a sebet, de a bőr és az idegek megsérültek.
Orvosra van szüksége.
- Ha ide jön, elkapjuk.
- Ha ide jön!
- Azt mondja, az Alvégen szállt ki?
- Aha.
"- Igen, doktor?"
- Rose, ha valaki lőtt sebbel jelentkezik, 
azonnal értesítsen!
"- Értettem."
"Ma ő lesz az első páciens, ha jön."
"Terjed a hír a kuruzslóról, meg a gépéről."
- Nem!
Szóljon Garibaldinak! A Barna-27G-be megyek!
20 perc múlva küldjön utánam embereket!
- Meglesz!

- Laura?
Ms. Rosen, itt Dr. Franklin!
Laura?
Laura?
- Helló, doktor!
Jókor jött, már majdnem készen vagyunk.
- Jól van, Laura?
- Igen, jól. Csak kimerültem.
- A módszere lenyűgöző, doktor!
Húsz perce kezdtünk és már tudom mozgatni a karomat.
De ha készen vagyunk, nem árt egy újabb vizsgálat, vagy egy mondjuk újabb túsz.
- Megígérte, hogy elengedi, ha segítek!
- Kár lenne érte, nem gondolja?
- Akkor pedig nem folytatom!
- Folytatja, vagy most rögtön megölöm!
Igen!
Igen, már jobb.
Vissza!
A következő már nem megy mellé!
Higyje el, igazat beszél!
- Nincs más hátra...
- Mit művel?! Hagyja abba!
- Nem hagyom abba!
A fájdalom, a kín, amit érez a Lake-szindróma.
A fájdalom elképzelhetetlen!
Gyulladások, a látása homályos, a belei lángra lobbannak, az erei égnek a fájdalomtól.
Engem fenyeget, maga gyilkos?!
A lányomat fenyegeti?
Senkinek nem árthat többé!
Senkinek nem árthat többé!
- Meghalt.



- A bíróság átvizsgálta az állomás tisztjeinek bizonyítékait, ezek szerint Laura Rosen önvédelemből cselekedett, aját és mások életének megmentése érdekében.
Ezért vádat nem emelhetünk és távozhat eljárás nélkül, feltéve hogy a felhasznált idegen berendezést átadja a személyzetnek, hogy azt megvizsgálhassák, és megbizonyosodhassanak, hogy a jövőben nem élnek vissza vele.
Végeztem!
Sok szerencsét!
- Szerintem helyesen tette.
- Köszönöm!
- Jól van?
- Megöltem valakit, ezzel megsértettem az orvosi eskümet.
A fájdalom elmúlt. A Lake-szindróma eltűnt.
Azt mondták, elélek még 20-30 évig, de mindez egy ember életébe került!
Nem, doktor. Nem vagyok jól!
Lehet, hogy nem is leszek.
- Mr. Garibaldi szerint helyesen tetted!
- Nem! Azt tettem, amit kellett.
Ez nem mindig egyezik meg a helyessel.
Bocsássanak meg, de szeretnék egyedül lenni.



- Mr. Garibaldi, hát itt van! Jó hírt hozok.
- Rám is fér már!
- Emlékszik arra a zavargásra a Sötét Csillagban és a letartóztatásokra?
Ketten nem voltak hajlandók azonosítani magukat.
- Igen, most akartam utánanézni.
- Nincs rá szükség, azonosítottuk őket.
- Tényleg? Kik azok?



- Micsoda?!
Várom a magyarázatot, uraim!
- Addig nem mondok semmit, parancsnok, amíg a szoba forog velem.
- Mesterséges gravitáció. A szoba állandóan forog.
- Látja, ez a baj!
- Mr. Lennier?
- A szóban forgó incidens az én hibámból történt, parancsnok.
Megkértem Mollari nagykövetet, hogy mutassa meg az állomás számomra ismeretlen részeit.
De sajnos nem ismertem a viselkedési normákat.
A tudatlanságot zokon vették és ebből lett az incidens.
- Nagykövet úr, kíván valamit hozzáfűzni?
- Nem, pillanatnyilag nem.
- A diplomáciai előjogok miatt nem emelhetek vádat az eset miatt, de a keletkezett kárt meg kell téríteniük!
- Egyetértek. Köszönöm, parancsnok!
- Köszönöm, parancsnok!
- Miért?
A minbariknak azt tanítják, őrízd meg a másik becsületét!
- De Delenn...
- Delenn tisztel engem, ezért nem faggat.
Jó napot, nagykövet!
- Lennier!
Köszönöm!
Ha valamit tehetek önért...
- Egy.. egy valami érdekel.
Amikor pókereztünk, az egyik testrészével fogta meg a kártyákat.
- Igen? Igen?
- Mi volt az?
- Igen, igaz.
Nézze! Li a szenvedély istene.
A férfi és női kentauri egyesülése.
Azt hitte, hogy ez csak dekoráció?
- Megfogadom, hogy ezt a beszélgetést soha senkinek nem említem.
- Minden jót!
- Minden jót!
Furcsa egy népek, de rendesek.



- Hát itt van, doktor. Remélem, több hasznát veszi majd, mint én!
Először is meg kell tudnom, hogyan működik.
És ki tudja? Lehet, hogy egyszer életet is fog menteni!
Az emberek életenergiát adományozhatnak, 
ahogy régen vért adtak.
- Hallod? Álmodozik.
- Miért? Baj?
- Nem, dehogyis baj!
Ne hagyd felébredni, amíg távol leszek!
- Távol?
- Igen.
Bár én nem kívántam, mégis új esélyt kaptam az életre.
Ezt most valahogy meg is kell szolgálnom.
- Nem kell...
- De igen!
És meg is szolgálom. A hajó fél óra múlva indul.
Megkérném, hogy vigyázzon a lányomra, de úgy érzem, hogy ez egyébként is így lesz.
- Viszlát, doktor!
- Viszlát, Laura!
És remélem, megtalálja, amit keres.
- Köszönöm!
- Doktor! Áll még a vacsora-meghívása?
- Igen.
Igen, még áll.
- Hétkor a Zocalo-ban?