"A következő járat a Földre, egy óra múlva indul a 9-es dokkoló-öbölből."
"- A jeggyel rendelkező utasok, kérjük, kezdjék meg a beszállást."
- Az azonosítóját!
- Rendben, köszönöm.
Parancsnok!



- Hol van Dex pénze?
- Meglesz! Holnap reggel átutalom a krediteket.
- Tegnap is ezt mondtad.
- Nem az én hibám.
- Akkor ez sem.
- 24 órát kapsz, Benson. Aztán eljövünk érted!
És elintézünk!



- Tessék!
- Nem követtek?
- Nem.
- Megvan a célpontunk.
- Mikor kapjuk el?
- Hamarosan.



- Benson, rendfenntartó erők.
- Hivatott, parancsnok? Főnök?
- Mr. Benson, ön nem régóta dolgozik nálunk.
- Hat hónapja, uram.
- Amikor munkába állt, ugye informálták, a kaszinólátogatás feltételeiről?
- Megkérdezhetném, hogy...
- A rendfenntartók számára szolgálatban tilos a szerencsejáték, 
és szabadidőben is heti 50 kredit a határ.
Úgy hallottuk, ön túllépte ezt a határt.
- Ez nem igaz, uram! Ellenőrízhetik a kaszinóban.
- Megtettük. De mindketten tudjuk, hogy, 
lehet úgy játszani, hogy ne maradjon nyoma!
Információink szerint ön úszik az adósságban.
- Félrevezették önöket!
- Nézze, uram, elismerem nagyon megközelítettem azt a határt, de sosem léptem túl.
- Ugye érti, mitől tartunk, ha rosszfelé veri magát adósságokba, veszélyeztetheti az állomás biztonságát is.
- Értem.
- Ha valóban ez a helyzet, Mr. Benson, mi rájövünk.
Adok magának még egy esélyt. Ha van mondanivalója, most előállhat vele.
Hát jó. A vizsgálat lezárultáig, 
kivonom az aktív szolgálatból! Távozhat!

- Hazudik, érzem.
- Mindenki hazudik néha.
- Az ártatlan azért, nehogy gyanúba keveredjen.
A bűnös azért, mert nincs más választása. Tudja meg, miért hazudik!



- A többi már gyerekjáték.
- Hol az energiaforrás?
- Nem sétálhattam csak úgy be vele! Egy energiacellát rögtön felfedeznek.
Improvizálnom kellett. Ne félj, itt lesz!
"BIZTONSÁGI TERÜLET, 
Belépés csak engedéllyel!"



- Most engedje ki a levegőt!
Úgy. Még egyszer!
Nagyszerű. Elég is lesz.
Nagyon köszönöm, nagykövet asszony! Még sosem láttam közelről minbarit, csak betegen.
Most, hogy megvizsgálhattam önt egészségesen, végre van viszonyítási alapom.
- Elbeszélgettem Dr. Hernandez-zel.
Igaz hogy ön régebben...? Hogy is mondják?
Űrhajóstoppal járta a galaxist?
- Igen, igen. Tudja, mindent látni akartam.
Az ingyen utazásért cserébe vállaltam a hajóorvosi teendőket.
Nem érdekelt merre visznek, csak az, hogy olyasmit láthassak, amit addig nem.
Természetesen ennek véget vetett a háború.
- Doktor, ön is részt vett a háborúban?
- A végefelé, amikor már eléggé ránkjárt a rúd, valamennyi xenobiológust felszólították, hogy adja át jegyzeteit az önök népéről, 
a genetikai és biológiai hadviselés céljaira.
- Megtette?
- Felesküdtem rá, hogy minden élet.. szent.
Úgyhogy a jegyzeteimet megsemmisítettem.
- Köszönöm!
- Na és ön, nagykövet asszony?
Mit csinált a háborúban?
- Erről majd máskor beszélünk.
Minden jót, doktor!
- Minden jót!



- Megszerezte?
- Igen, itt van.
A legnagyobb, amit találtam.
Én nem tudom, hogy mire kell ez, és nem is akarom tudni! Csak fizessenek ki!
- A kreditek egy órán belül átkerülnek a számlájára. Végeztünk!
- És az áthelyezés?
- Végeztünk!

- Azt hiszem, hozzákezdhetünk.



- Alfa-7 Alfa Vezérnek, eltaláltak!
- Szállj ki! Szállj ki, Alfa-7!
- Vége. Ellenséges adásokat fogok!
- Maradj az alakzatban!
- Itt egy ellenséges hajó sem juthat át!
- Értettem.
- Alfa Vezér, egy minbari eredt a nyomába!
- Rajta vagyok. Cél bemérve!
Ne, Mitchell! Maradj az alakzatban! Lehet, hogy...
Úristen, ez csapda! Mitchell!

- Komputer!
Sinclair a karbantartóknak!
Sinclair a karbantartóknak!
Vezérlő!
Rendfenntartók!
Itt Sinclair parancsnok! Minden részleg jelentkezzen!
Jelentést kérek!
Földi Központ, itt a Babylon 5!
Kérem jelentkezzenek!
Itt a Földi Szövetség Babylon 5 űrállomása minden hajónak, válaszoljanak!
Komputer.
Komputer!
"Üzemben."
- Rendelt el valaki kiürítést?
"- Negatív. Készenléti szint: zöld."
Keress életjeleket!
"Igenis. Életjelet észlelek."
- Helyzete?
"- Központi folyosó, Kék Részleg."
- Komputer. Komputer!
Mi az ördög történik itt?
"Talán csak álmodik!"
"Talán megőrült!"
"Talán meg is halt!"
"Talán ez a pokol!"
"Nem mintha sokat számítana, Sinclair parancsnok 
de higyje el, bárhol is van, bárhová is fut, elkapom!



- Mr. Garibaldi!
- Nagykövet asszony?
- Elnézést a zavarásért, 
de egy órája találkoznom kellett volna a parancsnokkal.
Nem jött el. Gondolom látta?
- Sajnálom nem. Próbálta a vezérlőben?
- Igen. Ivanova parancsnok-helyettes tegnap óta nem látta.
- Parancsnok!
Parancsnok, itt Garibaldi!



- Elnézést, szólít a kötelesség.
- Ki maga? Mit művelt az állomásommal?
- Semmit! Magával, ellenben, más a helyzet.
Szívesen mondanám, hogy mindenestül a hatalmamban van, de ez így nem igaz.
A tudata itt van velem, de a teste valahol másutt.
Kibernetikus implantok szorításában, egy agymátrix-berendezés fogságában.
- Egy virtuáltér-generátorban? Szóval ez az egész csak szimuláció? Nem igazi?
- Mi az igazi, parancsnok? Ez?



- Parancsnok, hát itt van? Már mindenütt kerestem.
- Garibaldi?
- Ne!
- Ne izgassa magát! Hisz tudja, csak szimuláció az egész. Látja?
- Parancsnok!
Parancsnok!
Parancsnok!
Mi történt, parancsnok?
- Megölhetjük őt, ahányszor csak akarjuk.
Össze vagyunk zárva, a maga agyában!
Itt minden csak árny, tűnékeny, megfoghatatlan.
De én igazi vagyok, parancsnok! És ön is az!
És a fájdalom... A fájdalom, amit érez, az is igazi.
- Parancsnok?
Parancsnok! Jeff!

- Garibaldi a vezérlőnek!
- Hallgatom.
- Van egy kis gond.



- Szűntesd be a sokkolást!
Felére csökkentem az energiát.
- Érdekes! Az egész életéből bárhonnan vehetnénk emlékképeket, 
de a gondolatai idekötődnek, ehhez az állomáshoz.
- Sokat jelent önnek, ugye?
- Többesszámban beszélt?
- A társam a testéről gondoskodik, mialatt itt vagyunk bent.
Nem szeretnénk, ha bármi történne vele, amíg meg nem szerezzük azt, amiért jöttünk.
Nem találomra sétálunk át tehát a szinapszisok és neuronok hídjain, 
egyesen az emlékezete szívébe!
- Miért csinálják ezt?
- Hogy megtudjuk az igazat. Tíz éve harcolt az utolsó nagy csatában.
A Minbari Háború döntő összecsapásában!
De 24 órára megszakadt a kapcsolat magával.
- A hajóm megsérült. Elájultam.
- Legalábbis ezt vallotta.
Csak az a gond, hogy én nem hiszem el. És mások sem!
Sok idő telt el azóta, de most megtudjuk az igazat, az élete árán is.



- Van híre?
- Nincs. Magának?
- Semmi. Mindenkit befogtam, de ezt a hatalmas állomást napokba telik átkutatni.
- Talán nincs annyi időnk. A parancsnok meg is sérülhetett.
Értesítettem a bázisunkat a Tigris-szektorban, hogy figyeljen minden innen kifutott hajót.
Kiküldhetne pár karbantartó robotot is a burkolatr,  letapogatókkal felszerelve.
- És mit keressenek?
- Egy testet. Ha kilökték, az állomás gravitációja fogvatartja. Megtörténhetett.
- Vannak napok, amikor örülök, hogy nem úgy gondolkodom, mint ön.



- A neve Jeffrey David Sinclair. Rangja parancsnok, kora 39 év.
A Mars-kolónián született, 2218. május 3-án, földi idő szerint reggel negyed tízkor.
A Földerő kötelékébe 2237-ben lépett be. 2240-ben vadászpilótává léptették elő.
Egy évvel később rajparancsnok.
Hivatásos katona, mint az apja, az ő apja, meg az ő apja.
A szakemberek azt jósolták, egy nap admirális lesz.
Mi történt, parancsnok? Hol esett le a körhintáról?
- Menjen a pokolba! Nem mondok magának semmit, és már nincs is sok ideje.
A rendfenntartók nyilván az egész állomást átfésülik utánam.
- Honnan veszi, hogy még a Babylon 5-ön van?
Lehet, hogy átszállítottuk valahová.
De igaza van. Nem kell nekem semmit mondania.
De mi a helyzet valaki mással?
- Helló, parancsnok!
- Mitchell?
- Alfa Vezér, egy minbari eredt a nyomába!
- Rajta vagyok. Cél bemérve!
- Ne, Mitchell! Maradj az alakzatban! Lehet, hogy...
Úristen, ez csapda! Mitchell!
- Már közel vagyok, mindjárt elkapom!
- Mitchell!
- Eltaláltak! Katapultálok!
- Miért csinálta, parancsnok?
- Mért árult el minket?
- Mitchell meghalt.
Ő sem igazi!
- Együtt harcoltunk! Vállvetve, az első vonalban!
Megesküdtünk, hogy együtt halunk meg!
Maga mégis él. De mi nem! Maga miatt.
- Ez nem igaz.
Figyelmeztettelek, de nem hallgattál rám.
Sose hallgattál rám.
- Én próbáltam...
- Mit?
- Próbáltam!
- Mit próbált, parancsnok?
- Hajtóműveket indíts! Most!!
- Megpróbált belerohanni egy minbári cirkálóba?
- Igen. Jelentettem is.
- És aztán?
- Nem emlékszem.
Elájultam, nem emlékszem semmire.
- Mert nem is akar.
Abban a 24 órában árulta el a saját fajtáját!
Akkor adta el embertársait! Akkor lett magából...
- Ebből elég!
- Nicsak, nicsak! Úgy látom, a fájdalom önnek is igazi.



- Most hallottam a hírt, parancsnok-helyettes! Segíthetek valamiben?
- Ha a parancsnok eltűnt...
- Megteszünk mindent, amit lehet.
- Mi van a telepatával, Talia Winters-szel?
- Ő P-5 szintű, csak egészen közelről érzékel másokat.
Nem képezték ki keresőakciókra.
Csak reménykedhetünk, hogy valami történik.



- Biztos, hogy jól vagy?
- Igen.
- De ahogy kipenderültél a kibertérből...
- Jól vagyok! Csak meglepett a támadása. Nehéz eset.
- Nem lesz könnyű megtörni. Mi folyik odakint?
- Csak azt tudom, amit a monitorokon látok. Szervezett keresés indult a parancsnok után.
- Mennyi idő múlva érnek ide?
- Három, talán négy óra.
- Tényleg nincs sok időnk.
- Pihenned kell.
- Nem!
Közel járunk már, érzem. Meggyőzödésem, hogy titkol valamit!
Föl kell gyorsítanunk a tempót! El kell szakítanunk a valóságtól teljesen!
- Megnövelhetem újabb 10 %-kal a metazin-dózust, de lehet, hogy hallucinálni kezd.
- Csináld! És erősítsd fel a kiberteret 30 %-kal!
- De az veszélyes. Megzavarhatja az agyát, sőt meg is ölheti.
- Akkor meghal.



"Kék Részleg ellenőrzése folyamatban."
- Főnök, kész vagyok a Kék 1-estől a Kék 3-asig. Eddig semmi!
- Ossza tovább a csapatokat! Kettesével nagyobb területet járhatnak be. Mozgósítson mindenkit!
- Már Miller-t és Benson-t is bevontam.
- Benson-t? Őt felfüggesztettük, nemrég kezdtünk vizsgálatot ellene.
- Tudom, de ellenőríztük és tiszta. Nincs adóssága, sőt van pénz a számláján.
- Az lehetetlen! Tegnap még egy vasa sem volt.
- Nézze csak meg! 5.000 kredit van a számláján.
- Igen, de ennek 24 órája még nyoma sem volt. Nézzük csak a listát!
- Ötezre maradt, miután kifizetett egy csomó adósságot.
- Az eredeti összeg.. 15.000? Honnan szerzett ez tizenötezret?
- Nem tudom.
- Az átutalás éjjel 3-kor érkezett meg, 4 órával később tűnt el a parancsnok!
- Keressék meg Benson-t! Lenne pár kérdésem.
- Rendben.



- Erősítsd a kiberteret 30 %-kal!
Lássuk, parancsnok! Mit rejteget?
Mi történt akkor a csatában? Rajta, parancsnok!
Emlékezzen!
- Mit keresnek itt?
- Mit akarnak?
- Segíteniük kell! Az egész állomás engem keres. Azt hiszik, hogy közöm van a parancsnok eltűnéséhez...
- Nekem erre nincs időm!
- Nem érdekel! Csak azt akarom, hogy...
Mi az ördög volt ez? Mit művelnek itt egyáltalán?
Úristen!
- Nyírd ki!
- Látott valamit, ugye? Mielőtt elájult.
- Majdnem én is láttam. Szürke.. szürke alakok.
- Mit jelent ez? Mikor történt? Mit rejteget?!
- Nem rejtegetek semmit.
- Mind rejtegetünk valamit.
- Ezért térünk vissza folyton az állomásra.
Itt rejtőzik maga a kötelezettségek és a felelősség mögé.
- Nem értheti ezt maga.
- Téved! Nagyon is.
Mindketten a hazánkat védjük!
És ha én kudarcot vallok, majd mások jönnek helyettem.
De most itt az idő!
Megtudjuk, mit rejteget még. Szedje össze magát!



- Hol találtak rá?
- A Vörös Részleg falán kívül, az űrben lebegett.
Nem szép látvány. A vákuum szétvetette, amint kidobták.
- Igen, ez Benson. Bárki ölte is meg, 
nem cipelhette messzire észrevétlenül.
- Kutassák át a Vörös Részleget!
- Igenis.



- Parancsnok! Sinclair parancsnok!
Utoljára kérdezem, tehát mi történt a Földért vívott csata során?
- Megindultam a minbári cirkáló felé.
Aztán valami elsuhant a szemem előtt,
és elájultam. Mire 24 órával később magamhoz tértem, a háború...
A háború véget ért!
A minbarik megadták magukat a győzelem küszöbén.
Feladták! Egy pillanat alatt!
- És maga szerint el kéne hinnem, hogy átaludta az egészet?
A hajója 24 órára eltűnt a képernyőkről!
Maga nem csupán elájult, eltűnt a gépével együtt!
- A képernyők romlottak el. Bebizonyították.
Mire jó ez az egész? Nem a minbarik nyerték meg a háborút.
- Épp erről van szó! Megadták magukat! Miért?!Meglátták a védelmi rendszerünket, 
és rájöttek, hogy a Föld túl kemény dió.
- Mért kockáztatnák az életüket, ha alattomosabb módon is győzhetnek?
Ügynökökre volt szükségük. Olyanokra, mint maga!
Nézze most meg a Földet!
Idegen lények jönnek-mennek, kedvük szerint. Betelepülnek, hatalmas telkeket vesznek, 
sőt még a Babylon 5-öt is ők pénzelik.
Amit nem vehettek el erővel, apránként rombolják le!
- De mi közöm ehhez nekem?
- Senki nem akar meghalni, különösen nem odakint az űr hidegében. Ön megadta magát!
A fedélzetre vitték és valamivel meggyőzték, hogy dolgozzon nekik, 
hogy legyen a szemük, a fülük, a hangjuk.
Beleegyezett.
Maga és Isten tudja még hányan! Aztán elengedték.
- Maga megőrült! Nem árultam el a Földet!
- Honnan tudhatná? Hisz nem emlékszik semmire!
- Na és mi történt Mitchell-lel?
- Ebből elég!
- Maga nem járt a fronton, nem ismerte sem Mitchell-t, sem a többieket!
Nekem barátaim voltak! Végignéztem, ahogy sorban meghalnak.
Éveken át, ahányszor egy minbarit megláttam, legszívesebben puszta kézzel megfojtottam volna.
Csak Mitchell-ék jártak az eszemben. Halottak. Halottak.
- Miért?
- Mert az ellenség túlerőben volt és technikai fölényben.
Azt mondja győzhettünk volna, de maga nem látta őket!
Amikor a hajóikra néztem, nem csak a saját pusztulásom láttam, hanem, az egész emberiségét!
- Akkor mért adták meg magukat?
- Nem tudom!
Talán Isten az utolsó pillanatban meggondolta magát és adott nekünk egy második esélyt!
Tíz év alatt, egyetlen egyszer sem jutott eszébe, 
hogy a dolog másképp is történhetett?
- Nem! Soha!
- Kivéve...
- Kivéve?
- Homály tölti meg az agyát.
- Mi volt ez, parancsnok? Rajta, közel jár!
Majdnem célhoz ért.
Mi történt aznap?
Mi történt a csata során? Nem akarja tudni, már csak kíváncsiságból is?
Nem érdekli a dolog?
- De.
De, igen.
- Akkor menjen, rajta! Tudja meg!
Gyerünk! Gyerünk! Gyerünk!
- Itt Alfa-7, eltaláltak!
- Szállj ki! Szállj ki, Alfa-7!
Vége. Ellenséges adásokat fogok!
- Maradj az alakzatban! Itt egy ellenséges hajó se juthat át!
- Értettem.
- Alfa Vezér, egy minbari eredt a nyomába!
- Rajta vagyok!
Ne, Mitchell! Maradj az alakzatban! Lehet, hogy...
Úristen, ez csapda! Mitchell!
- Már közel vagyok, mindjárt elkapom!
- Mitchell!
Eltaláltak! Katapultálok!
"Fegyver-rendszerek, védelmi berendezések nem működnek."
"- Reaktormag közelít a kritikus tömeghez."
- Ez nem lehet! Ez nem lehet!
Ha már úgyis meg kell halnom, titeket is magammal viszlek!
Cél a legközelebbi cirkáló. Teljes meghajtást az én parancsomra! Most!
- Mért? Mért csinálják ezt velem?
Mit akarnak?
Mért csinálják ezt? Kik maguk?!
Tudom, ki maga.
Ismerem magát.
Ismerem.
A minbarik áttörték! Jelentenem kell! Vissza kell jutnom a hajómhoz!
- Megvan? Legközelebb figyelj rá! Nem kell több?
- Bocs az én hibám volt.
- Ezt nem így kell elintézni!
- Jól van na!
Parancsnok!
Parancsnok!



- Rendfenntartó a vezérlőnek! Megtaláltam a parancsnokot! Követem a...
"Rendfenntartó, itt a vezérlő. Kérem, ismételje!"
- Hall engem? Honnan hívott?
- Vörös 6-os, 2-es szint.
- Megyek!
- Parancsnok! Sinclair parancsnok! Kérem jelentkezzen!
"Parancsnok! Sinclair parancsnok! Kérem jelentkezzen!"

- Vigyázz!
- A földre!
- Mi a...?
- Parancsnok, én vagyok az...
- Az ördögbe! Parancsnok?
"-Mr. Garibaldi!"
- Tessék!
- Megtaláltuk a helyet, ahol a parancsnokot fogva tarthatták. Pszichotropikus drogokkal kezelték, 
hallucinációi lehetnek.
Akár veszélyesnek is bizonyulhat.
- Köszönöm, erre magam is rájöttem. Szóljon, ha megtud még valamit!
- Nézze!
- Nagykövet! Vissza!
- Én vagyok, parancsnok.
Biztonságban van.
Senki sem bántja.
Állj!
- Tudom...
Tudom, ki maga.
Ismerem magát!
- A barátja vagyok, parancsnok.
Delenn nagykövet.
A barátja.
- Nem!
Tudom, ki maga!
Tudom.



- Üdvözlöm itthon!
- Mennyi ideig nem voltam magamnál?
- Kb. egy napig. Sikerült a drogokat kimosnom a szervezetéből, de iszonyú sokk érte.
- Hol van a fogoly?
- A 12-es dokkba tart. Egy hajó hazaviszi a Földre.
- A Központ elrendelte a kiadatását. Látványos tárgyalást akarnak.
- Miért ott, miért nem itt?
- Egy olyan szervezet tagja, ami bizonyítani akarja, hogy földi tisztek összejátszottak a minbarikkal.
Bizonyos híresztelések szerint a szervezetet egyenesen a kormány pénzeli.
Nem tudom, mire mennek a tárgyalással, 
az összetört berendezés alaposan megpörkölte az emlékező-központját.



- Látni akarom!
- Nem hiszem, hogy ez...
- Most!
- Egy pillanat! Beszélni szeretnénk a fogollyal.
Egyedül.
- A magáé.
- Sosem árulta el a nevét.
- Nem..
nem emlékszem.
- Ilyen akciót nem készíthetett elő egyedül, ki küldte?
Kinek dolgozik?
- Nem..
nem segíthetek.
Én.. én.. nem.. emlékszem semmire.
- Semmi értelme, próbáltuk már. Vége! Vihetik!
- Parancsnok!
- Parancsnok?
Sinclair parancsnok?
- Maradt...
Maradt valami a fejemben.
Egy kérdés, 
mi van ha, még mindig bent vagyunk?
Mi van, ha még mindketten bent vagyunk.

"Vezérlő a fogolyszállítónak, ugrási engedély megadva!"

- Tessék!
- Parancsnok, jobban van?
- Igen.
Köszönöm a segítségét, nagyon össze voltam zavarodva. Szörnyű volt!
Érdekes, hogy pont a maga hatására zökkentem helyre.
- Örülök, hogy segíthettem.
Most azt javaslom, pihenjen. Az segít a gyógyulásban.
Parancsnok?
Kíváncsi lennék, maradt-e valami emléke az átéltekről?
- Nem.
Sajnálom, semmi.



- Nem tudhatja meg, mi történt! Ha mégis ráébred, meg kell halnia!
Értett engem, Delenn?
- Igen.



- Komputer.
Személyes naplóbejegyzés.
23 óra.
Emlékszem..fölvittek..a minbári cirkáló fedélzetére.
Kivallattak.
Megkínoztak.
Talán a.. Szürkék Tanácsa.
Talán.
Talán.
Aztán kitörölték az emlékezetemet, 
..és elengedtek.
De Delenn, mit kereshetett ott?
Vajon mire nem akarják, hogy emlékezzek?
Meg kell tudnom!
Muszáj.