Egy sötét, üres szobában a földön fekszik Sheridan, alszik. Álmában az elfogását megelőző események kavarognak. "Kapitány, gondoltam jobb, ha tudja. elfogták az apját, a gyógyszerén keresztül találtak rá, két nappal ezelőtt fogták el Chicago mellett. Van néhány napunk talán meg tudjuk szöktetni, pár ember tud segíteni, találkoznunk kell előtte"- mondja Garibaldi "Komolyan, John, nem tetszik, ahogy hangzik, ahogy kinéz, nem tetszik az egész! Rá van írva, hogy csapda!" - hallja Ivanovát. "Michael és köztem voltak félreértések, de nem adott okot arra, hogy azt higgyem ártani akar." - hallja saját magát. "Rendben. Mit kell tennem? - Már megtette. Nyugtató. Ne álljon ellen, adja meg magát és nem lesz baja." - látja újra az elfogását. Hirtelen felriad, nyúzott és kimerült. Az ajtó kinyílik és egy férfi lép be rajta.
- Van valami betegsége vagy allergiája? Szed valamilyen gyógyszert? Volt valaha szívpanasza? Ha kérdezek valamit azonnal válaszol, nem habozik, nem fontolgat és nem hazudik. Az együttműködést jutalmazzák, az ellenállást büntetik. Megértette?
Sheridan óvatosan feltápászkodik a földről és megpróbál a férfi közelébe menni, a rajta lévő nyakörv ekkor kékesen felizzik, és bénító áramütéssel jutalmazza a kapitány próbálkozását, aki fájdalmában felüvölt.
- Kínkeltő, a narnoktól vettük a háború során. - tájékoztatja a kapitányt a férfi. Nagyon hatásos, ha egy méterre közelít meg fájdalmat okoz, ha fél méterre akkor el is kábítja, ha nekem árt, azzal semmit sem nyer nem én vagyok az ellenség. Ahhoz az kellene, hogy érdekelt legyek a sorsában, de nem vagyok érdekelt, végzem a munkámat ez minden, maga csak egy név, egy akta és esettan, semmi több. Nem akarok fájdalmat okozni, de megteszem, ha rákényszerít, hogy mennyit fog szenvedni az kizárólag magától függ. Nem azért vagyok itt, hogy tárgyaljak vagy segítsek.
- Akkor miért van itt?
- Hogy együttműködésre bírjam, ennek érdekében mindent felhasználok, amit célravezetőnek érzek. Megértette?
Hosszú csönd a kapitány csak néz a másikra, az ajtó nyílik berontanak katonák, hoznak egy széket, asztalt és egy másik széket is, felrántják a földről Sheridant és az utóbbi ülőalkalmatosságba teszik, a kezére és a lábára bilincsek zárodnak.
- Egyszerű kérdés volt igazán kár lenne, ha azt is kínzással kellene kihúznom önből, hogy érti-e a nyelvünket. Tehát, megértette? Van bármilyen allergiája vagy betegsége? Szed valamilyen gyógyszert? Volt valaha szívpanasza?
- Nem.
- Jó. Akkor, kezdhetjük.

Sheridan a székben ül, egy fény világítja meg az arcát az ajtóból, ahogy vallatója belép, egyébként a mesterséges fényen kívül kint sötét van.
- Jó reggelt! Jó reggelt! - ismétli meg a vallató.
- Nincs reggel.
- Nincs?
- Nincs.
- Ezt meg honnan tudja?
- Amikor először bejött fényt láttam az ajtón most, viszont sötét van.
- Mi? Úgy érti ezt? - a vallató kitárja az ajtót és megmutatja a kapitánynak, hogy ő az, aki kontrollálja a fényt. - Ha ez a nappal és ez az éjszaka, akkor feltételezhetjük, hogy újra reggel van. Jó reggelt!
A férfi kinyitja a táskáját és akkurátusan kipakol belőle, aktát, egy dobozt, majd becsukja a táskáját, aztán hirtelen, mint aki elfelejtett valamit újra kinyitja az ajtót kimegy és behozza a szemüvegét.
- A fejemet is elhagynám, ha nem lenne rám szögezve. Jut eszembe. - megnyom egy gombot mire a kapitány nyakörvéből fájdalomkeltő sugár csap elő, aki felüvölt a kíntól. - Sose mondjon ellent!
A férfi az előtte levő dobozból kivesz egy szendvicset szép lassú mozdulatokkal, kibontja a szalvétából, majd kéjes arcot vágva beleharap. Sheridan éhesen figyeli, szinte már a nyála is csorogna, ha nem lenne a szája úgy kiszáradva.
- Hűha elszaladt az idő. - amíg a vallató eszik tanulmányozza a kapitány aktáit - Ön nagyon érdekes, ezt eddig nem láttam. Az akadémiai évei, majd a háború alatt és azután is önt soha nem érdekelte a politika, tehát nem tartja magát politikusnak.
- Nem.
- Érdekes, igen, ez felettébb érdekes, tudja ők azt hitték azért van itt, ha soha nem érdekelte a politika, akkor nem valószínű, hogy valaha megpróbálja megdönteni a saját kormányát, hacsak nem került külső erők befolyása alá. Eddig helytálló? Hogy mások befolyással voltak magára?
- Nem.
- Tényleg? Ez figyelemreméltó, úgy értem nem vagyunk-e mindannyian mások hatása alatt, hozzátartozik az élethez, ha a főnöknek rossz hangulata van, mindenkinek rossz hangulata van, mindenkit befolyásolnak mások. Önt tényleg nem befolyásolta soha senki? Ennyire el van szigetelve másoktól? Hát nem számít, azt írom ide, hogy ez az első rögeszméje. - beleharap a szendvicsébe - Ez aztán tényleg kitűnő marhahús. Csak el kell találni a mustárt, a barna kell hozzá, nem a sárga és csak egy kevés, ha túl sok van rajta, viszket tőle a szám széle. Talán kér egy kicsit? Tudom, hogy már legalább két napja nem adtak önnek enni. Különben is ebédidő van. Nem igaz? Vagy nincs ebédidő?
- Azt mondta reggel van.
- Hát reggelire nem szokás marhahúsos szendvicset enni, megfeküdné a gyomrot, ilyet ebédre szokás enni. Reggel nem kaphat, de ha ebédidő van, akkor igen. Ebédidő van?
- Valahol biztos ebédidő van.
- Kitűnő válasz. Tessék. - átnyújtja a szendvicset a kapitánynak, miután a kézbilincsét feloldotta, aki boldogan kapja el, már bele is harapna, de mégse teszi gyanakodva néz a szendvicsre és a vallatójára - A felét én ettem meg, ha megölném az senkinek sem lenne jó. Mondtam, hogy azért vagyok itt, hogy együttműködésre bírjam, és ha meghal ezt nem tehetem meg. Igaz? - a kapitány mohón harap a szendvicsbe - Ámbár ez bizonyítja, hogy minden pusztán nézőpont kérdése, azt hiszi napfényt lát és feltételezi, hogy reggel van, ha pedig leoltom, akkor éjjel, adok egy szendvicset, ha jól esik elhiszi, hogy dél van. Az igazság folyékony, az igazság szubjektív. Nem számít, hogy kint mennyi az idő, itt benn ebédidő van, ha maga és én úgy döntünk, hogy az van. Az igazság olykor az, amit elhiszünk, máskor pedig az, amit el akar hinni. Az én feladatom, hogy rábírjam arra, hogy másban akarjon hinni, majd megtörténik, az egész világ újjászületik a szeme előtt.
- Kizárt.
- Igen? Csinált már ilyet.
- Mikor?
- Mikor nem? Amikor katona volt a minbarik ellen harcolt, azok voltak az ellenség, az volt az igazság, aztán egy nap valaki azt mondta, hogy a minbarik már nem ellenség és az lett az igazság és nem csak elfogadta, hanem a keblére ölelte őket, az egyikük a szeretője.
- Nem erről van szó - mondja Sheridan teli szájjal.
- Esküdt tett a Föld Erőnek, mert tisztelte, az volt az igazság. Most állítólag a Föld Erő az ellenség, most ez az igazság. Minden attól függ mit hisz és, hogy mások mit mondanak mit higgyen. Az igazság folyékony, szubjektív.
- Nem!
- A kormányok politizálnak, a katonáknak el kell fogadniuk a politikát akkor is, ha teljesen ellentmondásos, ez a munkájuk definíciója. Egy katona elfogadja, hogy az igazság arca napi rendszerességgel változik. Hacsak nem utasít vissza mindent, ami mellett kiállt. Ön ezt teszi?
- Köszönöm a szendvicset. Igaza van a marhahús tökéletes a mustár azonban az én ízlésemnek kicsit gyenge.
- Kibújik a válasz alól.
- Jobb, mintha hazudok.
- Tényleg? Azt mondta ebédidő van, pedig majdnem biztosan tudta, hogy nincs. Azt mondta, hogy sosem befolyásolták mások, pedig mindketten tudjuk, hogy az lehetetlen. Én azonban színtiszta igazat beszélek, amióta beléptem azon az ajtón, akkor vajon kettőnk közül melyikünk nem becsületes? Jut eszembe vacsoraidő van. - elindul az ajtó felé, majd megfordul - Arról a szendvicsről szólva, kapitány, fura dolog a méreg mindig azt hittem, hogy ha az ember mindennap eszik egy kis mérget hozzászokik, immúnis lesz és aztán különösebb nehézség nélkül nagyobb mennyiséget is meg tud emészteni. Mindig úgy gondoltam, hogy ez csak metafora, nem tudtam eldönteni, hogy mi haszna lehet belőle. A szendvics tartalma nem fogja megölni, mint mondtam élve akarják magát, de a toxin pár percen belül kiváltja a kívánt hatást. Visszajövők, amint ki tudják takarítani a szobát.

Sheridan a padlón fekszik sápadtan, kezét a gyomrára szorítja, amikor a vallatója másnap "reggel" visszatér.
- Jó reggelt! Hogy vagyunk? A méreg már kiürült? Lássuk! Igen nehéz éjszaka lehetett, a szervezete néhány óra alatt kitisztul. Sajnálom, hogy meg kellett tennem, hozzátartozik, fizikailag meg kell törnünk, hogy eljussunk az agyához. Én ezt egyébként ízléstelennek találom, de nem hallgatnak rám, illetve hallgatnak rám, sőt mindkettőnkre. A főnökeim monitoron rendszeresen figyelik ezt a kihallgató szobát egész nap, ha nem látják jelét, hogy hajlandó együttműködni… Hát ne engem vádoljon a következményekért, leghelyesebb, ha együttműködik, akkor elengedik. Kiszáradt, ami nem meglepő, hisz mindent kiadott magából, amit az elmúlt négy napban evett. Ez segít - egy pohár valamilyen folyadékot nyújt át - pótolni kell a sókat, helyreállítani a folyadékszintet. Tessék. - Sheridan gyanakodva nézi a pohár tartalmát - Kapitány én az elejétől fogva igazat mondtam, elhiheti nekem biztonságos. Értse meg itt és most én vagyok az egyetlen szövetségese, nem hazudok én mindig a színtiszta igazat mondom, biztonságos. Igya meg! Azt ajánlom először csak apró kortyokat igyon, hogy a szervezete befogadja. Nem akarjuk a tegnapit megismételni, igaz? - a kapitány iszik - Tegnap este átnéztem az aktáit van egy-két dolog, ami kiegészítésre szorul, csak a könyvelés kedvéért nincs semmi kompromittáló jellegű. Az ön helyettese… a neve Susan Ivanova, igaz?
- A Földön mindent tudnak.
- Hogyne, de csak addig, amíg el nem szakadtak, azután minden kicsit zavaros. Csak a nevét szeretnénk ellenőrizni, nem árthat semmi oka, hogy ne mondja meg.
- Dehogy nincs.
- Ugyan micsoda?
- Mert maga akarja.
- Mondtam, hogy nem akarok semmit, engem nem érdekel, viszont a feletteseim szeretik, ha pontos a nyilvántartás, ha minden fess, korrekt és teljes. Jobban van?
- Egy kicsit.
- Akkor lenne szíves helyet foglalni?
Sheridan felmászik a székbe, a bilincsek azonnal rázáródnak a kezére és a lábára, a kapitány értetlenül néz a vallatójára.
- A saját érdekében, nehogy baja essen. Majd elfelejtettem az apja üdvözletét küldi. Egy másik intézményben tartják fogva innen néhány mérföldnyire, az egyik kollégám intézi az ügyét, amikor beugrottam az ön aktájáért meglátogattam.
- Akkor életben van?
- Él és virul.
- Miért mondja el nekem?
- Miért ne? Mondtam, hogy nem áll érdekemben sem segíteni, sem ártani önnek, ha el tudom végezni a munkámat. Az apja kérése nem ütközött tiltásba, úgyhogy átadtam. A köszönöm lenne a helyén való válasz.
- Köszönöm. - suttogja Sheridan.
- Nos azt hiszem őt is csak addig tartják fogva ameddig magát, de ez természetesen azt jelenti, hogy ameddig maga folytatja az ellenállást őt sem engedhetjük el. Önt kihallgatták már?
- Igen.
- Elolvashatta?
- Meglepne.
- Bizonyára furcsállja, de ez az előírás, talán elmagyarázom, ha esetleg elfelejtette. Ez itt a vallomása, elég hosszú, úgyhogy hadd foglaljam össze. Bűnösnek vallja magát árulás, összeesküvés, lázadás, terrorizmus…
- Hazugság!
- a földi kormány elleni összeesküvés, földi tulajdon eltulajdonítása, kollégái megtámadása, szabotázs…
- Várjon, egy pillanat!
- Földi tulajdon szándékos megrongálása, többszöri parancsmegtagadás, és a Roanoke fedélzetén tartózkodó 547 fős legénység meggyilkolása!
- Nem írom alá!
- Alá fogja írni! Alá fogja írni és szép hangosan felolvassa nyilvánosság előtt, hadd lássák, hogy nem hamisítottuk a képét vagy az aláírását. Megnevezi a cinkosait, bocsánatot kér azok rokonaitól, és barátaitól, akik meghaltak a harcban, végül kegyelemért esedezik azon az alapon, hogy idegenek befolyása alatt cselekedett, akik alá akarták ásni a Földi kormány és az elnök tekintélyét.
- Követelem, hogy adjanak védőügyvédet! Követelem, hogy katonai haditörvényszék hallgasson ki! Magának nincs joga…
- Nem, magának nincs joga! Ez nem bíróság kapitány, itt nincsenek se bírók, se ügyészség, se igazság, se kegyelem, se korrekt elbírálás, se remény, se szökés az utolsó pillanatban! Akkor távozik azon az ajtón, ha vallomást tett, egyetlen perccel sem előbb!
A vallató elhagyja a szobát.

Az ajtó szélesre tárul és a vallató belép.
- Jó reggelt!
Néhány perc múlva két őr egy drazit hoz, akit leültetnek a vallató székébe Sheridannel szemben. Az őrök ott hagyják őket hármasban. A vallató egy diktafont helyez a drazi elé.
- Volna szíves elismételni, amit tegnap egy másik vallatónak mondott! - fordul a vallató a drazihoz.
- Egyike vagyok azoknak, akik manipulálták Sheridan kapitányt, hogy forduljon a saját kormánya ellen.
- Ne tegye. - szólal meg a kapitány.
- És beismerem, hogy részt vettem az önök kormánya elleni összeesküvésben.
- Pontosan ezt akarják magától.
- Így van, és amikor végzett szabadon távozhat - mondja a vallató, majd ismét a drazihoz fordul - folytassa a félbeszakítást majd kivágjuk.
- A társaim, akik együttműködtek velem; Susan Ivanova parancsnok, a minbari nagykövet Delenn, a szenátor Ross Fowler… - suttogja a drazi.
- Ő tulajdonképp nincs benne, de mostanában kellemetlenségeket okozott az elnöknek, egy füst alatt elintézzük. - tájékoztat a vallató.
- Megerősíthetem az ellenem felhozott vádakat, csakhogy Sheridan kapitány nem felelős a tetteiért, mert szellemileg nem volt beszámítható…
- Várjon, ide hallgasson! Ide hallgasson! - vág közbe a kapitány - Nem tudom mit tettek magával, biztosan szörnyű lehetett, de csak külsőleg a testnek, tudom úgy érzi, hogy ők győztek, de amíg belül nem törik meg nem győzhetnek. Ne tegye ezt!
- Ő a maga megmentője kapitány az alibije, ő az egyetlen esély, hogy elkerülje a halálbüntetést. - figyelmezteti a vallató.
- Ismerem a drazikat, dolgoztam a népével, együtt harcoltunk a háborúban, a maguké erős, büszke faj, hajlik, de nem törik meg, akik ezt tették magával, valójában azok törtek meg.
- Én semmit sem tehetek. - sírja el magát a drazi.
- De igen! Harcolhat, nem adja meg magát, nem hagyja, hogy megtörjék elég, ha csak eggyel többször mondja, hogy nem török meg, ahányszor csak azt mondják, hogy igen. Amint megtörik végeznek magával, végleg.
- Én még soha életemben nem féltem ennyire.
- Mind félünk. Ne tegye meg amit akarnak. Ne. Ne.
- Nincs több mondani valóm. Nem vagyok hajlandó többet együtt működni. - közli a drazi a vallatóval.
Sheridan győzelmes mosollyal néz a vallatóra.
- Biztos? - kérdezi a vallató a drazit - Tudja, hogy ez az utolsó esélye?
- Mit akarnak vele? - szeretné tudni a kapitány.
- Felfogta, hogy ez a maga leges legutolsó esélye?
- Igen. - válaszolja a drazi.
A vallató behívja az őröket akik elkapják a drazit és egy kerekes ágyra kötözik, hogy elszállítsák.
- Ne! Ne! Engedjék el! Nem csinált semmit! Soha életemben nem láttam! Semmi köze az egészhez! Az ég szerelmére! Engedjék el! - kiabál Sheridan.
A drazi az ágyra kötözve, indulnak vele kifelé.
- 17-es - adja ki az utasítást a vallató az őröknek.
Kettesben maradnak.
- Tehát Ivanova parancsnokról kérdeztem.
- Mit csinálnak vele?
- Önnek semmi köze hozzá. És most az Ellenállásbeli kapcsolatairól, ha megadna mondjuk négy-öt nevet az segítene meggyőzni a feletteseimet, hogy enyhébben bánjanak önnel.
- Azt kérdeztem, hogy mit csinálnak vele?!
- Meg kell érteni, ő az első pillanattól feláldozható volt, mind feláldozhatóak vagyunk, a gépezet részei. Maga szerencsés, maga nem feláldozható még én sem tartozom ebbe a kategóriába, de a feletteseim türelme sajnos véges. Azért van még életben, mert azt akarják, hogy őszintén, szívből törjön meg, ha valaki szkennelné. Őszinte bocsánatkérésnek kell lennie, ez arra ösztönözné a társait, hogy meggondolják magukat. Jelentős időt és bajt takarítana meg. Hacsak nem válik még nagyobb baj forrásává.
Ekkor kintről üvöltést hallani. Valaki fájdalmasan szenved, majd csend lesz.
- Meg kellett tennünk - folytatja a vallató - de mint mondtam, nem az én döntésem.
A vallató bekapcsol egy gépet amely elkezdi mondani a szöveget
Együttműködik az állammal az állam és a saját érdekében, beismeri a bűncselekményeket amelyeknek az elkövetésével vádolják, elengedik és újra a társadalom hasznos tagja lehet, ha együttműködik. Az ellenállást büntetik, az együttműködést jutalmazzák.
- Jó éjszakát! Holnap találkozunk!
Együttműködik az állammal az állam és a saját érdekében, beismeri a bűncselekményeket amelyeknek az elkövetésével vádolják, elengedik és újra a társadalom hasznos tagja lehet, ha együttműködik. Az ellenállást büntetik, az együttműködést jutalmazzák. Együttműködik az állammal…

A következő nap ismét jön a vallató.
- Jó reggelt! - odamegy a kapitányhoz és lekapcsol róla egy infúziós tasakot - El kell mondanom, hogyha nem hajlandó együttműködni akkor nem kap több intravénás táplálékot. Az is elég, hogy nem kap szilárd ételt. Ne tetézze a bajt. Itt ez a papír csak rá kell írnia néhány szót és szabadon távozhat azon az ajtón. Nem látja, hogy minden hiábavaló? Nem én tartom itt, ők sem tartják itt, önmagát tartja itt. Öngyilkos vagy csak önpusztító? Inkább ránk hagyja a piszkos munkát. Nem akar elmenni, nem akar szabad lenni, kimenni az ajtón újra érezni a napsugarat?
- De igen.
- Írja alá és beszéljen ez minden és akkor mehet. Nem akarják megölni jelképnek kell nem mártírnak. Figyelmeztetés másoknak.
- Aztán megölnek.
- Nem, semmiképpen sem. Megmondtam nem hazudok. Végeznek magával egyszer, de várnak amíg elfelejtik magát, amikor a maga sorsa már senkinek sem számít. Éjszaka jönnek, gyorsan elintézik, de egészen addig maga szabad lehet. Sőt mi több bátorítják, hogy utazzon, hogy többen láthassák magát, mint korunk igazságának legfőbb jelképét, hogy a rendszert nem lehet legyőzni. Igazat mondok. Írja alá, beszéljen és elmehet. A dolog ennyire egyszerű.
Sheridan lassan felemeli a fejét és a vallató mögé pillant, Delennt látja meg,
- Tudom, hogy képes rá, hogy meg akarja tenni - folytatja a vallató.
John rámosolyog a nőre és kérdőn rá néz a válaszért, de Delenn nem szól csak áll és figyeli, aztán olyan gyorsan eltűnik, mint ahogy megjelent.
- Nos?
- Nem. - suttogja a kapitány.
- Bárcsak ne tette volna kapitány. Tényleg, őszintén sajnálom. Bár ne tette volna. Én… én … nem felelek a következményekért már nem rajtam múlik.
A vallató kinyitja az ajtót és kimegy, az ajtó bevágódik.

Az ajtó kinyílik és a vallató viharzik be rajta felrázza az alvó Sheridant.
- Ébredjen! Ébredjen! Tudja miért teszik ezt magával? Mert maga háborús hős, a minbari háború hőseinek egyike. Nem kevés időt és energiát fektettek abba, hogy a közvélemény számára hőst faragjanak magából. Az a baj, hogyha egy hős kezd hinni bizonyos dolgokban és mond bizonyos dolgokat, a közvélemény felfigyel azt gondolják talán van benne valami. Az ön hitelessége most már fenyegeti az ő hitelességüket, az egyik amiért meg kell törnie. A legjobb megoldás mindenkinek, ha ön beismerő vallomást tesz és az idegen kormányokra fogja azt ami történt, akár igaz, akár nem. Az igazság nem abszolút lehet hamisítani és életben hagyják. Ne feledje azt mondtam, hogy ez a legjobb megoldás, nem az egyetlen. A másik variáció a posztumusz vallomás. Az aláírása nem probléma megvan a gépben, meg tudják oldani, hogy filmen felolvassa a vallomást. Nem olyan jó, mintha kiáll, hogy az emberek láthassák, hogy igaz még magát is meg lehet törni, nem tud ellenállni. A videofelvételnél mindig megmarad a kétség, nem ugyanaz mintha megtörik, de mint ma reggel tájékoztattak, ez is elfogadható alternatíva. Megmenthetem. Most azonnal, ha engedi.
- Tudja, elgondolkodtam azon amit mondott, hogy korunk legfőbb igazsága az, hogy nem lehet legyőzni a rendszert, de amint mondja, az igazság folyékony, az igazság szubjektív. Le lehet győzni a rendszert elég, ha csak legalább egy ember nem hajlandó megtörni, nem hajlandó meghajolni.
- De vajon győzhet-e?
- Ahányszor csak azt mondom: Nem.
- John Sheridan kapitány hajlandó vagy nem hajlandó aláírni és nyilvános kihallgatáson elmondani a vallomását?
- Nem!
A vallató megnyom egy gombot az asztalon, mire négy őr ront be a fogdába, elkapják Sheridant, aki próbál ellenkezni, de sikertelenül, egy guruló asztalra kötözik, a vallató hozzáhajol.
- Megértette, hogy ez az utolsó esélye? Megértette, hogy ez a leges legutolsó esélye? 17-es.
Sheridant végig tolják egy folyosón.
- Hatalmas Isten tekints le bűnös szolgádra és vigasztald meg, szabadítsd meg a gonosztól és oldozd el földi kötelékeit. Senki nem magának él és nem magának hal meg, ha élünk Istennek élünk, ha meghalunk Istennek halunk meg, ezért kezedbe ajánljuk szolgádat, a nyájadból eltévelyedett bárányt. Fogadd kegyelemmel, lelke nyugodjék békében. - kántálja egy szerzetes
A kapitányt tolják tovább, felemeli a fejét és a folyosó végén lévő ajtóra néz, amelyet fény önt el és Delenn áll ott. Johnt egyre közeledik az ajtó felé…

A kapitányt leteszik a szoba egyik felében, a másik fele árnyékban van, az őrök elmennek. Sheridan felül lassan és a szoba sötét sarkát figyeli, ahol egy alak tűnik fel fején csuklya, a figura megigazítja a kesztyűét és Sheridanhez lép, majd kimegy. Egy rövid pillanatra a kapitány egyedül marad, majd újra őrök jelennek meg, lerántják a leplet a szoba egyik sarkában álló tárgyról, egy összecsukható asztal az, középre helyezik és kinyitják, két széket hoznak be az egyikre ráültetik Sheridant és a bilincsek rácsattannak a kezére és a lábára az asztal másik felén egy a vallató számára fenntartott szék van. Az előbbi csuklyás figura visszajön, ő és Sheridan maradnak a szobában.

Nyílik az ajtó és egy férfi lép be a szobába.
- Jó reggelt. Tehát a kihallgatás megkezdése előtt volna néhány kérdésem. Van bármiféle allergiája? Szenved valamilyen betegségben? Szed valamilyen gyógyszert? Volt valaha szívpanasza? Ha kérdezek azonnal válaszol. Az ellenállást büntetik, az együttműködést jutalmazzák. Van bármiféle allergiája? Szenved valamilyen betegségben? Szed valamilyen gyógyszert? Volt valaha szívpanasza? Ha kérdezek azonnal válaszol. Az ellenállást büntetik, az együttműködést jutalmazzák. Van bármiféle allergiája? Szenved valamilyen betegségben? Szed valamilyen gyógyszert? Volt valaha szívpanasza? Ha kérdezek azonnal válaszol.
A csuklyás alak eközben leveti a csuklyát és rávigyorog a kapitányra a "megkínzott" drazi az.

További szereplők:

Raye Birk (William)
Wayne Alexander (drazi)
Bruce Gray (vallató)
Peter Brown (miniszter)