Susan Ivanova vagyok. Ez itt az Ellenállás Hangja. A felszabadító flotta továbbra is ellenőrzése alatt tartja a területet, melyet felszabadított a Földi Szövetség támadása alól. Az ellenséges hajók tovább folytatják támadásaikat Clark elnök közvetlen parancsára. A Proxima 3-on kívül szabad lett a Beta Durani kolónia és egy közepes méretű katonai bázis. A hosszú menetelés a Föld felé folytatódik.

Michael Garibaldi személyes bejegyzése: " Elkezdődött. Tényleg megteszik. Amitől féltem megtörténhet. De ez már régóta várható volt, amióta Sheridan visszatért Z'ha'dumból. Mielőtt elment oda sose tette volna, hogy szemtől-szembe fellép a saját kormánya ellen. Nem értem, lehet, hogy azt hiszi magáról, hogy ő Nagy Sándor. Lehet, hogy azt hisz ő Keresztelő Szent János, de lehet hogy az egészet csak saját magáért teszi. Ez az amiért vissza kellett térnem. Mars… Nem hiszem el, hogy itt visszajöttem a Marsra, amely háromszor kis híján végzett velem. Megesküdtem, hogy soha nem adok még egy esélyt, hogy befejezzem a munkát. Az embernek itt semmi keresnivalója. Egyáltalán semmi.

Wade és Garibaldi a csőalagútban utaznak a Marson. Garibaldi rezignáltan hallgatja Wade előadását.
- Mr. Edgars sokat bajlódott, hogy a blokád ellenére el tudja önt hozni ide, egy átlagember hálás lenne ezért, nem akarna további kényelmetlenséget okozni.
- Nem vagyok átlagember.
- Valóban nem. Nagyon jó felvetés én sem vagyok az. Mr. Edgars nem szereti az átlagembereket, csak aki okos, választékos, művelt. Mondtam már, hogy irodalomból doktoráltam?
- Ne vegye sértésnek, de nem úgy néz ki.
- A világon minden csak illúzió Mr. Garibaldi. A nyelvek, a fény metafora semmi sem valódi, csak ez a kendő, amelyet most felvesz, különben visszafordulunk.
- Nem furcsállják majd, hogy így sétálok ki.
- Nem, Mr. Edgarsnak saját kikötője van. Tudta, hogy ezt a bolygót a háború istenéről nevezték el. Emelkedése a királyok halálát jósolja, birodalmak bukását, rossz ómen. Most kétmillió ember él itt.
- Ez is rossz ómen. Mars, el sem hiszem, hogy újra itt vagyok. Elment az eszem.

A Medilaborban egy izolaborban dr. Franklin az egyik Árnyak által manipulált telepatát próbálja visszahozni a valóvilágba, Zack kívülről figyeli.
- Figyelem, a légzés lassul, a szívverés szabálytalan, az idegi aktivitás kritikus. Kardiális hiba 30 másodperc múlva, 20 másodperc. A beteg életjelei stabilizálódnak, visszatérnek a normális szintre. - mondja a géphang.
- Sikerül doki? - kérdezi Zack.
- Nem! Az Árny szerkezetbe többszörös védelmi rendszer van beépítve. Tudja próbáltam sebészeti úton hozzáférni az agy érintetlen részéhez, próbáltam lefagyasztani, de képtelen vagyok elmozdítani a beépített szerkezetet anélkül, hogy megölném a beteget.
- Ja hát tudjuk, hogy a hajóikra kellettek a telepaták, nem azért kapták el őket, hogy elengedjék.
- A szkennereket sem használhatom, mindent izolálni kell, minden egyes computert, ahogy felébrednek rögtön rákapcsolódnak a legközelebbire. Ellenségessé válnak, a múltkori eset nem ismétlődhet meg. Na és a kapitány? A kapitány állandóan sürget, állandóan csak hív.
- Mondta, hogy miért?
- Nem. Nem mondja meg miért és így még idegesítőbb. Ehhez hasonlóval még soha nem találkoztam és egy idő után, kezd az idegeimre menni. Rá kell jönnöm valahogy, de kicsúszik a kezemből.
- Rá fog jönni, mindig rájön.
- Ja, csak tudnám, hogy a kapitánynak hirtelen miért olyan sürgős a dolog. Mindjárt jövők.
Franklin távozik, Lyta lép be.
- Zack, Ivanova mondta, hogy keres.
- Ó, Lyta, igen. A négyesben fekszik egy fickó, akit az alsóvárosban leütöttek, elkaptuk a gyanúsítottat, de az áldozat sajnos nem igazán emlékszik. Meg kellene nézni, hogy ez a fickó tette-e.
- Egy nyomozás gyanúsítottját nem szkennelhetem, Zack, ezt maga is tudja, ez az előírások megszegését jelentené.
- Csigavér, az áldozat kéri, hogy szkenneljük. Bemegy a fejébe, körbenéz, hátha tud neki segíteni, emlékezni, ha sikerülne egy képet kapni a tettesről és leírni, akkor lenne valami kiindulópont.
- A szokásos jutalék plusz 10% stressz pótlék, ha át kell élnem a támadást.
- Rendben van. Szólok, hogy jön.
Lyta odamegy az izolabor üvegéhez és meglátja az ott fekvő embert, hirtelen bejut a fejébe, egy olyan sikoltást hall, amit az Árnyhajók bocsátanak ki. A telepata felkel az üveghez megy a szája egy szót formáz és kezét az ablakon át Lytáéhoz szorítja. Lyta elkapja a gondolathullámait a másikról, mire az összeesik. Franklin megrökönyödve bámulja a jelenetet.
- Lyta!
Lyta ijedten elrohan.

Garibaldi megérkezik Edgars házába, az első, akibe belebotlik, Lise.
- Hello Lise!
- Michael most nem lett volna szabad idejönnöd.
- Miért? Az embernek joga van megismerni a főnökét.
- Nem jókor jöttél.
- Óh, legalább következetes vagy. Mi sose találkozunk jókor, igaz?
- Tudod nagy most itt a felfordulás Williamnak sok…
- Rendben Lise, vendégünk hosszú fárasztó utat tett meg. - mondja a belépő Edgars - Remélem nem volt túl nehéz.
- Volt már rosszabb.
- Azt elhiszem. Beatrice keresett - fordul Edgars Lisehez - a vacsoráról akar kérdezni. Gondolod, hogy… ?
- Igen, hogyne. Michael! - mondja Lise és távozik.
- Hát elnézést, hogy ilyen kicsi a ház. Mint tudja a Marson helyszűkében vagyunk és… mivel ez a cégem telephelye évi legalább hat hónapot itt kell töltenem, különben elveszítem az adókedvezményt. Kér egy… ? - mutat fel a bárpultnál Edgars egy whiskys üveget.
- Á, nem köszönöm.
- Ön már nem iszik tudom. Szeretek mindent tudni az alkalmazottaimról, de van itt narancslé, ásványvíz.
- Nem köszönöm.
- Legközelebb látogasson meg a Földön is, 500 hektáros birtokom van. Minél tovább vagyok itt annál jobban hiányzik, de hagyjuk ezt. Ön hosszú, fárasztó utat tett meg. Azt mondtam, hogy hívom, ha itt az ideje. Ön mindenképpen most akart jönni. Miért?
- Mert nem szeretem, ha nem tudom, hogy kinek dolgozom és tudni akarom, hogy mit segíthetek azzal, hogy kijátszom a Babylon 5-ön a vámot, és mert valakinek meg kell állítania Sheridan háborúját.
- Én csak üzletember vagyok.
- Ne nézzen hülyének. Az Edgars gyógyszergyár a Föld negyedik megatrösztje. Az ön vegyifegyver-osztálya a Föld legnagyobb ellátója. Legalább kéttucatnyian lobbiznak önnek a Földön és ön pénzelte Flexby szenátor újra választását.
- Igen az még a Clark elnök által rendezett hosszú kések éjszakája előtt volt.
- Az a lényeg, hogy sok magas beosztású ember az adósa.
- És egészen pontosan mit segíthetek?
- Nem bízom Clarkban.
- Igen, ki bízik benne? Mi jóval azelőtt sejtettük, hogy ő áll a Santiago elleni merénylet hátterében, mielőtt maguk bármit kiszivárogtattak volna. Teljesen megörült, halálra van válva, le kell állítani, de nem katonai akcióval, a rendszeren belül kell megbuktatni.
- Én is épp ezt mondom, ha nem állítjuk meg Sheridant szétszakítja a Földet. Szerintem, magának akarja a hatalmat, ezt nem hagyhatom, de Clarknak sem adhatom át rögtön végezne vele. Egy ilyen ember, mint ön megállíthatná és a biztonságát is szavatolhatná.
- Nem akarok önzőnek tűnni, de én mit nyernék azon, ha védelmet adok neki, azzal sokat kockáztatok, de semmit nem nyerek.
- Ön lenne a hős, jó az üzletnek, jó a Földnek és a következő elnök az adósa lesz és ki tudja lehet, hogy ön lesz a következő.
- Érdekes javaslat Michael, hadd gondoljam át. Ön ismeri az igazság felét el kell döntenem, hogy felfedhetem-e a másik felét is. De egyvalamit meg kell értenie nem teszek semmit, amíg biztosan nem tudom, hogy bízhatom magában és gyanítom, hogy ön sem tesz semmit, amíg nem bízhat bennem. Felettébb érdekes hétvége lesz Mr. Garibaldi.
-
Wade a szobájába kíséri Garibaldit, amely alig nagyobb egy egérlyuknál.
- Egyelőre itt száll meg.
- Na nem, nem. Nem fogadhatom el ez túl nagy.
- Kicserélhetem, ha esetleg…
- Nem, rendben van a világért sem akarnék kényelmetlenséget okozni. Rendben, mikor látom Edgarst?
- Amikor hívatja.
- Ami mikor lesz?
- Öt perccel az után, hogy nekem szól, hogy hívassam önt. Jó éjt Mr. Garibaldi. És ne nyúljon semmihez.
Michael egyedül marad a szobában.
- Ne nyúljon semmihez. Hozzányúlok! Ehhez is, ehhez is. - Garibaldi mindent végig tapperol a szobában - Ehhez is, ehhez is, ehhez is! Tessék hozzányúlok! A francba!
Hanyatt dobja magát az ágyon és dühösen bámulja a plafont.

Lyta viharzik végig az állomás folyosóján, Franklin a nyomában.
- Lyta, várjon!
- Nem lehet, sietek.
- Kérem csak egy perc. Kérem!
- Nézze sajnálom, hogy elrontottam a kísérletét, de akármit csinált, én nem…
- Micsoda? Ezért rohant el? Nem, nem rontott el semmit, reakciót váltott ki az egyik betegemből, néhány percre magához tért és reagált anélkül, hogy veszélybe sodorta volna magát vagy másokat. Érdekelne, hogyan csinálta.
- Csak ránéztem és hallottam egy hangot a fejemben.
- Milyen hangot?
- Nem hiszem, hogy elhiszi. Olyan, mint egy sikoly melyet egy elhaladó Árnyhajó ad ki. Amikor meghallottam ösztönösen reagáltam és elűztem, akkor ébredt fel.
- Érdekes. Vissza tudna jönni, ha elintézte a dolgát, szeretnék megtudni egy-két…
- Nem sajnálom.
- Lyta kérem, nézze a sorstársai mind telepaták, tudom, hogy gondjai vannak a Pszi Szolgálattal, de kötelessége segíteni.
- Rendben, megnézem mit tehetek.

Michael a szobájában alszik, amikor álarcosok törnek be, elkapják és kicipelik.
- Hé mi folyik itt? Mit csinálnak? Engedjenek! Engedjenek! Hé! Hé!
Belökik egy szobában, ahol egy asztal van és mögötte egy telepata ül.
- Ne aggódjon Mr. Garibaldi - próbálja megnyugtatni őt Edgars akinek csak a hangja hallható - minden rendben van nem forog veszélyben.
- Köszönöm, hogy megnyugtat. Ki ez? Mit keres itt? - néz rá Garibaldi a telepatára.
- Telepata, Mr. Garibaldi. Semmit nem tud a helyzetünkről, sem a témánkról. Csak egy felszínes szkennelésre béreltem fel. Nem fog mélyen belemenni nem fogja tudni, hogy valójában miről beszélünk, csak arra figyel, hogy ön őszintén válaszol e nekem. Megértette?
- Igen megértettem. Miért törtek rám?
- Hogy ne tudjon mentálisan felkészülni. Azt akarom, hogy a szíve gyorsan verjen, legyen zaklatott, hogy ne tudjon blokkolni vagy félrevezetni bennünket. Tehát bevezetésként mondja el, hogy mit gondol a telepatákról.
- A telepatákról? Hát én…
- Beszéljen nyugodtan Mr. Garibaldi. Ő az őszinteségét figyeli nem sértődik meg a véleményén. Rajta!
- Nem bízom bennük, sosem bíztam, sosem fogok.
- Miért?
- Megőrjít, hogy valaki képes belelátni a fejembe.
- Vannak biztosítékok.
- Hajítófát sem érnek. Nem bíznak bennünk. Irigyeljük őket, félünk tőlük, ha ők hazudnak, nem tudjuk meg, ha mi hazudunk, ők tudják. Hogy leplez le egy összeesküvést, ha nincs bizonyíték, nincs feljegyzés. Az egész a fejekben zajlik, az egyik telepata közvetít a másiknak, az a következőknek. Ennek csúnya vége lesz, nem akarom megérni.
- Ön szerint fenyegetés a társadalomra?
- A lehető legnagyobb.
- Amikor azt mondta, hogy segít lokalizálni és biztonságba helyezni valakit, igazat mondott?
- Igen.
- És garantáltan képes rá.
- Igen.
A telepata a tükör felé fordul és bólint, mindkét válaszra.
- Tudni akarja, hogy valójában miért akarom alkalmazni önt, elmondtam az okot, az a célom, hogy a gyógyszerfejlesztésről ne szerezzen tudomást a konkurencia. Ez miért nem elégséges ok?
- Mert ha valaki az ön pozíciójában meg akar védeni valamit egyszerűen lefizeti a fejeseket, és akkor biztosította magát. Azért alkalmaz, mert titka van. - mondja Garibaldi a tükörképének - nem a konkurencia aggasztja magát, hanem hogy elkaphatják.
- Tehát ön szerint hazudok.
- Mindenki hazudik.
- Ez elég szomorú világkép Mr. Garibaldi.
- Az enyém már csak ilyen és nem zavar.
- Tudomásom szerint a múlt év januárjában egy időre eltűnt a Babylon 5-ről. Tudja mi történt önnel?
- Nem. Nem emlékszem semmire.
A telepata ismét bólint.
- Köszönöm Mr. Garibaldi. Most mehet.
Michael már kilépne az ajtón, amikor Edgars feltesz egy kérdést.
- Még valami! Szereti még a feleségem?
- Mi?
- Teljesen érthető kérdés Mr. Garibaldi. Szerelmes még a feleségembe?
- Nem. Nem vagyok.
- Köszönöm visszamehet a szobájába.
Michael távozik, a telepata a tükör felé fordul, és nemet int a fejével.
- Köszönöm Miss. Constans, Mr. Wade átadja a honoráriumát.

Edgars belép a saját szobájába, ahol Lise már vár rá.
- Hogyhogy nem alszol? - kérdezi az asszonyt
- Nem bírtam aludni. Minden rendben ment?
- Igen, igen. Igen.
- És rólam mondott valamit?
- Nem, nem merült fel. Gondolom már kiheverte.
- Jó, az jó, ha meg vagy elégedve vele.
- Azt hiszem remek szerzemény. Ne aggódj. Meglátod minden rendben lesz.

A telepata épp szedelőzködik, indulna, amikor Wade tűnik fel egy fal mögötti ajtónyílásban, a nőre emeli a fegyverét és többször rálő.

A Medilaborban Lyta áll az Izolabor üvege előtt, Franklin bent van, az egyik Árnyak által manipulált telepata fekszik előttük.
- Rendben, mindjárt kezdhetjük. - mondja Stephen.
- Mit akar, mit tegyek?
- Hát ugyanazt amit először csak lassabban. Szeretném megfigyelni az agyhullám változásokat, melyeket a maga gondolatai okoznak, ha szerencsém van sikerül rájönnöm, hogyan lehet mesterségesen stimulálni az agyhullámokat, reakcióra késztetni, ha beválik legalább tudunk velük kommunikálni.
- És a szerkezet?
- Azt még nem tudom kivenni, de ha meg tudjuk kerülni tudunk velük beszélni anélkül, hogy erőszakossá válnának, az már valami. Rendben, kész vagyok. Computer felvétel!
- Felvétel indul - nyugtázza a gép.
- És ne feledje csak lassan végig látnom kell, hogy mit csinál. - fordul a doki Lytához.
- Jó.
Lyta koncentrálni kezd lassan, a telepata reagál, az agyhullámok kezdenek megváltozni.
- 10%-os növekedés az agy aktivitásában. 15%-os növekedés, a légzés és a szívverés lassítson egy kicsit, szépen nyugodtan. Érdekes, amikor nyomást gyakorol, az acetil-kolin termelés lelassul lehet, hogy a szerkezet az agy kiválasztó rendszerére hat, felgyorsítja. Pont ez kell, ha rá akarják kapcsolni egy Árnyhajó irányító rendszerére, de irányítás és cél nélkül az agyfunkció szabálytalanná és csapongóvá válik, valamilyen elfoglaltságot keres magának, és ha nem talál semmit, akkor elkezdi szétszedni magát és azt, ami körül veszi.
Ismét Lyta agyába hasít a jól ismert Árnysikoly, a telepata szemmozgás egyre élénkebbé válik, hirtelen felpattan a szeme.
- 10%-os…
A telepata torkon ragadja a dokit.
- Nincs semmi baj, biztonságban van nem ártok magának. - próbálja Franklin nyugtatni, kissé szorongatott helyzetben.
- A gépek eltűntek? - kérdezi a telepata.
- Igen, az Árnyhajók eltűntek nem bántják már magát.
- Akkor mi vagyok? Miért vagyok? - elengedi a férfi Stephent - Nem élhetek így.
A telepata megpróbálja az egyik orvosi műszerrel elvágni a saját torkát, de egy erő nem engedi.
- Én nem hagyhatom, hogy megtegyed, sajnálom. Aludj el. - mormolja Lyta és a telepata összecsuklik.

Garibaldi Edgars irodájába érkezik.
- Á Mr. Garibaldi jó reggelt!
- Jó reggelt.
- Kér egy kis narancslevet?
- Igen.
- Egy vagyonba kerül behozatni, de aki ilyen pozícióban van megengedhet magának apróbb különcségeket. Gyerekkoromban minden nyári szünetemet egy nagybátyám farmján töltöttem Kaliforniában, minden reggel friss narancslé volt az asztalon, szép idők voltak. Sokkal egyszerűbbek.
- Nézze én vállaltam a tesztet, nyílván megfeleltem, különben nem lennék itt. Most maga jön. Mi ez az egész?
- Tudja, hogy az ókori görögök mit mondanak a boldogságról?
- Pontosan nem, de biztos van benne három kecske meg egy üveg bor.
- Szerintük a boldogság az, ha az életerők maximális kapacitással működhetnek egy olyan életben, amely teret ad nekik. Az ember mindig is azért harcolt, hogy megtalálja a lehetséges határát ebben van az erőnk, de vajon miféle világ lenne és mennyi lenne az esélyünk a boldogságra egy telepaták által irányított világban, ahol a hétköznapi emberek másodrendű állampolgárok, magánéletről még álmodni sem mer az ember. Szeretne olyan világban élni Mr. Garibaldi?
- Nem, nem szeretnék.
- De tudja, hogy ez vár ránk?
- Néhány Pszi zsaru úgy érzi, hogy nekik kelleni irányítaniuk, de nincs akkora hatalmuk, hogy megvalósíthassák.
- Még nincs, de ez változik.
- Ugyan, ha meg is próbálnának valamit egyre 10.000 normális ember jut.
- Régi keretek között gondolkodik, fegyveres erővel, de változtak az idők ma információ háború zajlik, titkos háború egyfajta megfélemlítés. Ha egy telepata leteszi a jelvényét meg tudja különböztetni az átlagembertől? Nem kell mindenütt ott lenniük, hogy azt higgye a szomszédban is ők vannak. Szeretné, hogy felfedjék a titkait? Szeretné, ha a legtitkosabb gondolatait hallaná az egész világ?
- Nem, de én…
- Ténylegesen hány tagja volt a náci pártnak vagy a kommunista pártnak vagy a Dzsihádnak? Igazán nem olyan sok, de mindig van rengeteg kívülálló, aki szívesen elvégzi a munkát a többiek, pedig félelmükben engedik.
- Az irányításhoz hatalom kell, hadsereg.
- Még mindig a régi keretek közt gondolkodik, nem ők veszik át a hatalmat, hanem mi adjuk át nekik, mert buták vagyunk, félünk vagy mindkettő. A németek 1939-ben, az oroszok 1917-ben és 2013-ban, az irakiak 2025-ben, a franciák 2112-ben a rendteremtés érdekében lemondtak a hatalomról, hogy helyreállítsák a nemzet hírnevét, azért adták át, mert át akarták adni. Később, mint a gyerek, aki túl sok édességet evett tagadták, hogy az ő hibájuk lett volna. Nem az övék mindig más hibája. Ma Clark elnöké a hatalom, mi adtuk át neki, mert féltünk az idegenektől és saját magunktól.
- Ő átadta a telepatáknak.
- Clark teljes, totális hűséget akart, alelnökként bevezette a hűségtesztet egy bizottságot rá lehet szedni, de egy telepatát nem, úgyhogy elkezdte bevonni őket a folyamatba. Santiago tiltakozott ez ellen, de alábecsülte az ellenfelét. Clark hatalmat akart, hát ez ellen semmi kifogásom, bolond, aki visszautasítana ekkor hatalma, de elfogadhatatlan kockázatot vállal. Santiago megsemmisítésében külső erők segítették, nem ismerem a sztorit csak, hogy idegenek is voltak benne és ők megígérték neki a hatalmat, amit akart.
- De egy-két ászt megtartott.
- Tudta, hogy a Pszi Szolgálat érdekli őket, és ha őket érdekli, akkor őt is. A Szolgálat volt a biztosíték az idegenek ellen és az eszköz, hogy még nagyobb hatalmat szerezzen. Létrehozta az Éjjeliőröket, saját embereit rakta fontos pozícióba, biztonsági okokból telepatákat állított melléjük. Példátlan hatáskört adott nekik, és ha azt hiszi, hogy az a hatalom a halála után szétesik, súlyosan téved.
- De Sheridannek mi köze mindehhez?
- Ha folytatja a katonai hadjáratot, Clark nem tartja vissza a Pszi Szolgálatot. Közvetlenül a saját parancsnoksága alá tartozó katonai és rendőri erővé tesz.
- Gondolatrendőrség.
- Pontosan, ha ez megvalósul sosem rázzuk le őket. Csakhogy máshogy is meg lehet oldani. Clark amatőr azt hiszi, ő irányít.
- Miért, nem?
- Már évek óta a megatrösztök irányítanak csak nem mutatkozunk, az emberek nem értenék meg, ezért hagyjuk hadd higgyék, hogy még mindig van beleszólásuk. Tűrtük Clark kisded játékait, mert túl későn vettük észre ezt a telepata dolgot. Most már az üzleti érdekeinket sérti, elintézzük a magunk módján, csendben a színfalak mögött, csak még egy kis idő kell, hogy sikerüljön. Sheridan hadjárata azonban felborítja a terveinket, csak tovább növeli Clark paranoiáját.
- És minél paranoiásabb, annál több hatalmat ad a Pszi Szolgálatnak. De hogyan állítja meg a Szolgálatot?
Ekkor Lise lép be és megzavarja a beszélgetést.
- Ó, elnézést, nem tudtam, hogy éppen… csak szólni akartam, hogy kész a reggeli.
- Remek Lise! Rögtön ott leszek. Nincs kedve velünk tartani? - kérdezi Edgars Garibaldit.
- Nem köszönöm. Szeretnék gondolkodni.
- Azt elhiszem.
- Mr. Edgars, kérem. - hívja oda magához Edgarst Garibaldi - amit elmondott a teljes igazság?
- Ennél többet senkinek sem fedhetek fel Mr. Garibaldi, de arra bizonyára elég, hogy eldöntse, hogy bízhat-e úgy bennem, ahogy én bízom önben. Ha úgy dönt, hogy szívvel-lélekkel velem van a többit is elmondhatom, megváltoztatjuk a világot. Remélem velem tart.

A képernyőn Sheridan látható, Ivanovával beszél.
- A többivel mi a helyzet? - kérdezi a kapitány.
- Eddig minden rendben, Clark néhány rombolóval próbálta gyengíteni a védelmünket.
- Mi történt?
- Amint ideértek, átálltak, a következő ugrópontnál utolérjük őket.
- Ez ma már az ötödik. További átállások és ez a kis háború nagyon egyoldalú lesz.
- Keserűnek tűnik.
- Nem vagyok, de mindig aggaszt, ha valami túl simán megy. Delennről van valami hír?
- Befejezte a dolgát a Minbaron, már elindult, pár napon belül itt lesz.
- Jó. - nyugtázza mosolyogva John a hírt - Még valami?
- Nincs, az Epszilon pont csendes. Kíván még valamit?
- Igen, kapcsolja nekem Stephent. Érdekel, hogy halad a telepatákkal.
Ivanova bejelentkezik a dokihoz, aki egyáltalán nem boldog, hogy zavarják, épp megpróbál egyeztetni valamit.
- Ne most!
- Stephen, a kapitány. Stephen!
- Jól van, jól van, pillanat.
- Stephen, gondoltam megkérdezem, hogy haladsz. - jelenik meg Sheridan a képernyőn
- Azt hiszem rájöttem, hogyan tudom a szerkezetet rövid időre semlegesíteni. Készítünk egy erősítő rendszert, amely leadja Lyta telepathikus parancsait és… Nézd ez most nagyon bonyolult és próbálom fejben tartani, úgyhogy…
- Mikor tudod őket talpra állítani?
- Nem tudom.
- Nagyon fontos Stephen.
- Miért? Miért olyan fontos ez??? Ha azt szeretnéd, hogy jól csináljam tudnom kell mit akarsz!
- Stephen!
- Komolyan!
- Rendben. Három másodpercenként frekvenciát váltok, állítsd be a rendszert. Van valaki a közelben?
- Igen néhányan, de…
- Ez titkos.
- Rendben! Figyelem! Tartsatok szünetet, egyetek valamit, aludjatok egyet, de menjetek! Rajta kifelé! Gyerünk! Gyerünk! Gyerünk! Gyerünk! - utasítja Franklin a kollégáit - Rendben, mondhatod.
- Stephen kértem már tőled kemény dolgokat, ez lesz a legnehezebb, nem fog tetszeni, de nincs más megoldás…
Franklin zaklatottan támolyog ki a Medilaborból és a szemben lévő falnak dől, döbbenten bámul maga elé, ekkor Lyta jelenik meg.
- Stephen! Jól van?
- Nem. Nem, egyáltalán nem vagyok jól. Amikor Sheridan visszajött Z'ha'dumból mindenki arról beszélt mennyire más, keményebb, elszántabb. Nem vettem észre, eltekintve apróbb fiziológiai változástól Sheridan olyan volt, mint régen, de a régi Sheridan sosem kért volna tőlem ilyet. Igaza van ez az egyetlen megoldás. Bárcsak tévedne. Hosszabb távon tudom alkalmazni. Vállalja?
- Ühü.
- Jó. Csomagoljon, amint elintéztem mindent indulunk.
- Hova megyünk?
- A Marsra.

Kopogtatnak Garibaldi ajtaján.
- Igen!
- Nem ettél, hoztam ennivalót. - Lise jelenik meg kezében egy tálca élelemmel.
- Amikor rátok nézek egyszerűen nem értem. Amellett, hogy több pénze van, mint Istennek, házai a Marson, a Földön, az Ion és még ki tudja hol, egyenesen a Földről hozat friss narancsleve, hogy a fiatalságára emlékezzen. Mit tud adni, amit én nem?
- Michael!
- A pénz miatt?
- Nem!
- Szereted?
- Igen. Igen szeretem, jó ember.
- Mire figyelmeztettél, amikor megjöttem?
- Csak aggódom ez minden, én sem tudok mindenről, de azt igen, hogy nagyon kockázatos játékba kezdett és én féltem őt és téged is.
- Hát legalább most aggódsz. Amikor szabad lettél igazán szólhattál volna, helyreállítottuk volna azt, ami köztünk volt.
- Nem tudom mi volt köztünk. Amikor együtt voltunk sohasem tudtam mikor látlak újra vagy, hogy még látlak-e egyáltalán. Mindig én küzdöttem a kapcsolatunkért, mindig én kerestelek téged, nekem kellett szólni, ha közelget a karácsony ez neked semmit sem jelent, de nekem nagyon sokat. Aztán végül felébredtem és rájöttem a magad fajta nem vesz el senkit, a te feleséged a munka, napi 24 órában és mindenki más csak púp a hátadon.
- Ezt soha sem mondtam neked.
- Nem, de három év alatt mindig csak akkor mondta, hogy szeretsz, ha előbb én mondtam és ez számomra ugyanaz, amiről az előbb beszéltem. Miután Franz otthagyott, összeomlottam. T e 18 fényévnyire voltál! Titkárnőként próbáltam eltartani magam, akkor jött Bill, kedves volt és udvarias és elsősorban ott volt. Ha akkor szólok, visszajöttél volna a Babylon 5-ről a Marsra? Igen?
- Nem tudom.
- Ez a baj Mike, túl öreg vagyok a "nem tudomhoz". Azt viszont tudom, hogy Bill törődik velem. - fakad könnyekre a nő és elindul kifelé.
- Ne, Lise! Lise! Lise nézd, figyelj sajnálom. Annyira sajnálom, nem akartalak bántani. Szerettelek. Talán még mindig szeretlek.
- Én is sajnálom. - szipogja Lise - Edd meg mielőtt kihűl.
Lise távozik és Michael ott marad a gondjaival.

Wade lép be egy terembe, ahol emberek fekszenek, külön-külön műanyag sátor alatt, Edgars ott áll az egyik mellett.
- Mr. Edgars! - üdvözli Wade - Pihenjen hosszú napja volt.
- Gondoltam benézek hogyan haladunk. Kritikus fázisban vagyunk, nem szabad hibáznunk.
Félrehajtja a sátrat az egyik beteg felett.
- Inkább ne! - mondja Wade-
- Semmi gond. - a beteg arcán kelések, mintha néhol lerohadna a hús és a bőr - Borzasztó dolog egyedül meghalni. Megengedhetünk egy kis részvétet, nem tud megfertőzni. Mikor állították le a gyógyszert?
- Öt napja.
- A tünetek gyorsabban jelentkeznek, mint azelőtt. - a beteg hörögni kezd - Tudom, tudom, hogy fáj. Hozzátartozik, de nemsokára vége lesz. Most már kapcsolják ki.
- És a teszt? - kérdezi Wade.
- Tudjuk, hogyan hat nem kell nyújtani. Öljék meg mindegyiket. Elég fájdalom van a világegyetemben. Ne növeljük, ha nem kell.

Edgars egy pamlagon ül, könyvet olvas, Michael lép be, egy darabig áll mire a másik észreveszi.
- Ó, Mr. Garibaldi, elnézést nem hallottam, hogy jön.
- Nem akartam zavarni, majd később visszajövők.
- Nem, nem jöjjön csak. Későn kelt.
- Igen, tudja elég sokat gondolkoztam.
- És mire jutott?
- Azt mondta, hogy szóljak, ha teljesen benne vagyok. Döntöttem. Benne vagyok.
- Ó, ezt örömmel hallom.
- Szóval, a többit? Azt mondta, ha döntöttem elmondja a többit is.
- Azzal, hogy kijelenti, hogy döntött még nem bizonyította az őszinteségét. Korábban adta némi jelét és én azt viszonoztam, most ismét ön jön.
- Rendben. Hogy bizonyítsam, hogy benne vagyok?
- Adja át Sheridant, hadd adjam Clark kezébe, ha megteszi megtudja a többit.
- Hova siet?
- Clarknak el kell hinnie, hogy biztos a pozíciója, hogy időt nyerhessünk az ellenakcióra, ha átadjuk neki Sheridant lankad a figyelme és azt tehetjük, amit kell.
- Magának átadom, de Clarknak nem! Azonnal megölné!
- Először vádat emelnek ellene, Clark amatőr nem bolond, végigjárja a lépcsőfokokat. Még azelőtt lépni fogunk.
- Sokat kér.
- Tudom, de ezért kerestük meg önt. Jobban ismeri, mint mások és tudja mekkora fenyegetést jelent. Félre kell állítanunk az útból. Maga is tudja, én is, itt az ideje. Ha velünk van, bizonyítsa be, ha nem, akkor nincs miről beszélnünk.
- Elkaphatja Sheridant - böki ki Michael némi habozás után - az apján keresztül.
- Senki nem tudja, hogy hol van. Clark emberei felforgatták a Földet, de nem találták meg.
- Nem tudják, de én igen. Súlyos vérbetegségben szenved, rendszeresen tenasztacin injekcióra szorul.
- Az egy centauri gyógyszer, mi szállítjuk néhány kórházba. Ritka és nagyon drága.
- Ezért könnyű rálelni. Bármerre megy szednie kell a gyógyszert, nem hiszem, hogy volt ideje betárazni mielőtt elrejtőzött. Nyilván egy barátja váltja ki, de a nyilvántartásban gyorsan meg lehet találni a hamis recepteket, ha ő megvan, megvan Sheridan.
- De szükség van valakire, aki csapdába csalja.
- Képes vagyok rá.
- Biztos?
- Igen. Biztos. Holnap visszamegyek a Dom-ba és megszervezem.
- Helyesen cselekszik Michael, remélem tisztában van vele.

Garibaldi a csővasút egyik kocsijában ül és magában töpreng.
- Mars kis híján háromszor végzett velem. Ezúttal végre befejeztem a munkát. Bár nem érzek semmit, már semmi sem érdekel, csak Lise, mindkettőnk életét jól elszúrtam most jóvá kell tennem, feltéve, hogy az ember bármit is jóvátehet, lehet, hogy nem. Talán együtt kell élnünk vele, lenyelni és tenni a kötelességünket, nem azt amit akarunk. Meg kell tenni! Egyszer Sheridan is belátja.

További szereplők:

Denise Gentile (Lise Hampton)
Mark Schneider (Wade)
Efram Zimbalist, Jr. (William Edgars)
Shelley Robertson (Ms. Constance)
Kenneth Cortland (beteg)
Sandy Grinn (beteg)