A vezérkar az étkezőbe érkezik reggelizni, a kapitány már ott van gondolataiba mélyedve, szórakozottan köszönti őket. A többiek letelepednek egy másik asztalhoz, és beszélgetni kezdenek. Zack Sheridanhez intézi szavait.
- Kapitány, Ivanova azt mondja, hogy sikerült rávenni G'Kart és Londot, hogy Fehér Csillagokat engedjenek a határvidékükre békefenntartónak.
A kapitány nem válaszol, csak elmélyülten hümmög magában.
- Inkább ne. - szólal meg Marcus.
- Egyetértek. - helyesel Ivanova.
- Hát mindegy, jó hír. - nyugszik bele Zack, hogy válasz nélkül marad - bár a többi szövetséges világot elég nehéz lesz rávenni. Ide adná a sót?
- Igen, tessék. - nyújtja a sót Ivanova - Amikor csak, olyanra akarjuk rávenni őket, ami a javukat szolgálja, az hiszik valami hátsó szándék vezet minket és, hogy felhatalmazást adjanak a hajók megállítására, reménytelen.
- Kiborító - folytatja Franklin - mintha négyhavonta előröl kellene kezdeni az egészet.
Sheridan hangosan felnevet a másik asztalnál, minden szempár rászegeződik.
- Elnézést. - int a kapitány.
- Igaza van Zack, nehéz lesz magunk mellé állítani őket. Legtöbbjük számára a rablók és a Drakhok nem jelentenek fenyegetést, mert eddig nem sok helyen csaptak le.
- Csak akkor látják a bajt, ha már a nyakukon van, akkor meg elkezdenek kapkodni. - teszi hozzá Stephen.
A kapitány megint felnevet most hangosabban.
- Nem akar valamit elmondani nekünk kapitány? - kérdezi Ivanova
- Ha? - fuldoklik még mindig a nevetéstől John - Nem, nem. Nem.
- Mindegy. Nem szívesen mondom még egyszer, de megakadtunk.
- Ez az! Megvan! Menni fog! - csap az asztalra Sheridan és felugrik. Egy széket kap fel, a többiek asztalához rakja, majd lovagló ülésben elhelyezkedik rajta.
- Ha rá akarjuk beszélni a többi fajt engedjék meg, hogy hajóink a határvidékükön járőrözzenek, abból csak huzavona lesz. A legutóbb is hónapokba telt mire összehoztuk őket, pedig akkor az Árnyak szorongatták őket. Ehhez ugyanúgy nincs kedvem, mint maguknak. Elegem van már az állandó szájtépésből, könnyebben is meglehet győzni őket.
- És hogy gondolja? - kérdezi Marcus.
- Úgy, hogy nem győzzük meg őket! - csap megint egy hatalmasat az asztalra Sheridan, mire Susan majdnem félrenyeli a nyelvét - Marcus, ahogy befejezte a reggelit azonnal vigyen ki három Fehér Csillagot a 83-as szektorba és várja a parancsot.
- Mit kell tennem?
- Még nem tudom. - nevet megint fel a kapitány - de higgyék el ez óriási lesz.
Zavartan néznek a hangosan kacagva távozó John után, majd Ivanova odalép az asztalához és gyanakodva beleszagol az üres bögréjébe.
- Csak ellenőrzöm, ki tudja?
- Ha ilyen három nappal azután, hogy Delenn elment, látni sem akarom hogyan fog viselkedni egy héttel azután. - mondja Franklin.

Delenn egy minbari csatacirkálón hazafelé tart, a parancsnoki székben ül, mellette Lennier áll.
- Lennier, sikerült már elérned az otthoniakat?
- Nehéz volt. Úgy tűnik a fő adóállomás már nem működik, az orbitális reléállomás segítségével sikerült fogni a helyi adásokat. Delenn, kitört a harc a fővárosban átterjedhet a külvárosokra is.
- Polgárháború.
- Igen, megkezdődött.
Delenn a kilátóernyőre hozza be a minbari főváros egy békebeli képét.
- Gyermekkoromban az édesapám mindig a vállán vitt be a városba. Soha nem láttam olyan szépet. A város örök volt, ahogy a szépsége is. Hallottunk a Szürkék Tanácsáról, a nevet mindenki tisztelettel ejtette ki. Ők tartották össze a világunkat, ők voltak a béke, amelyet Valen megígért. Ezer éves béke a három kaszt között és most az én szép városom lángokban áll. Az utcák, melyeken jártam, a templomok, a nagy kristályspirálok, amelyek zenét sóhajtottak, amikor beléjük kapott a szél. Rájuk gondolok és sírok Lennier és azon tűnődöm én tettem-e ezt, amikor feloszlattam a Szürkék Tanácsát?
- Valen megmondta, hogy a nagy Árnyháború kitörése után feloszlik a Tanács.
- Lennier, ugyanúgy ismered az igazságot, ahogy én, Valen azt tudta, amit Sinclair tudott. Többet nem láthatott, amióta elment a jövő bizonytalan. Azt hittem a dolgok mennek tovább, mint egy hatalmas óraszerkezet, ha a háborút megnyerjük minden rendben lesz. Tévedtem.
- Delenn, elkerülhetetlen volt. A Tanács úgy tartotta meg az egyensúlyt, hogy elnyomta a régi ellentéteket, félelmeket, vélt sérelmeket, de feloldani nem tudta őket. Ha nincs a Tanács a régi problémák újra a felszínre törnek.
- Lehet. Meg kell állítanunk Lennier, ha a harc túl terjed a város határain, akkor az ezer éves békét ezer éves háború követi.
- Azért jöttem, hogy elmondjam a Dhakari megkapta a jelzésünket és a megbeszélt helyen vár, egy óra múlva ott leszünk.
- Beszéltél Neroonnal?
- Igen, beszéltem, hogy ott lesz e amikor megérkezünk?… Nagyon szép város volt, ugye?

Londo a kapitány irodájában értetlenkedik épp.
- Kapitány azt hiszem nem egészen értem, amikor megkért, hogy a hajói a kentauri határvidéken járőrözzenek, azt mondta az a célja, hogy a Liga többi tagját is ugyanerre biztassa.
- Így van.
- És erre most. Azt akarja, hogy ne is beszéljek róla?
- És ha valaki felhozza szeretném, ha tagadná.
- Tagadjam?!
- Igen
- De a hajókat továbbra is ott akarja tartani, ugye?
- Mindenképpen és G'Karnak ugyanezt mondtam.
- Kapitány, ne haragudjon, ha egy kicsit lassú a felfogásom. Jó ideig tanulmányoztam az önök faját, de a kultúrájukat még mindig nem egészen értem. Country és Western aztán nem is beszélve a komédia párosról Rebo-ról és Zooty-ról.
- Eszméletlen jók.
- Valóban? Ez szomorú, tévesen hittem, hogy ön egy olyan kivételes ember, akinek van ízlése. A legutóbbi adás után akármerre mentem az állomáson mindenki azt hajtogatta: Juhé, zott, zott. - Londo az egyik lábát felemeli és megrázza hozzá.
- Óriási volt.
- De nem értettem.
- Az nem az én bajom.
- A lényeg, ha megengedi, hogy elmondjam, hogy sok mindent nem értek az emberi észjárással kapcsolatosan, de kérem, magyarázza el, hogy az, ha megengedjük, hogy a hajóik a kentauri határvidéken járőrözzenek, hogyan fogja inspirálni a Liga többi tagját, ha el sem mondhatom neki, hogy ott vannak?
- Londo! Bízzon bennem.
Kifelé menet még a kapitány előadja a komédia páros jellegzetes lábrázógatós mozdulatát.

Delenn fogadja a hajóra érkezett harcos kasztot élükön Neroonnal.
- Üdvözlöm Neroon.
- Delenn, meglepett, amikor megkaptam az üzenetét. Először úgy döntöttem nem válaszolok, de én is szeretem a titokzatos dolgokat. Az azonban igen komoly csalódást okozott, ahogy a vallási kaszt tagjai fogadtak minket, egy pillanatig azt hittem, hogy tüzet nyitnak a hajónkra.
- Ön a védelmem alatt áll, nem ártunk önnek, hacsak nem önvédelemből. Beszélnünk kell, négyszemközt.
- Az otthonfolyó harcból ítélve azt gondolnám, hogy nem szívesen marad négyszemközt a harcos kaszt egyik tagjával.
- Így van, ha nem önről lenne szó.
- Mi?
- Jöjjön velem és megtudja
Delenn és Neroon félre vonulnak egy külön szobába. A vallási kaszt többi tagja igen értetlen és felháborodott.
- Azok után, amit tettek díszvendégnek kijáró fogadtatásban részesítjük őket. Mit keresnek ezek itt? Miért hívta őket?
- Nem tudom megmondani. - válaszol Lennier.
- Otthon mindenfelé olyan pletykákat hallani, hogy a vallási kaszt teljesíti a harcosok követelését, ők fognak uralkodni felettünk és Delenn…
- Majd nyilatkozik, ha úgy érzi eljött az ideje. - mondja Lennier és ő is távozik.

Delenn és Neroon eközben négyszemközt:
- Rendben Delenn mi az?
- Segítenie kell Neroon.
- Önnek? Ne feledje nem is olyan régen próbáltam megakadályozni, hogy az őrszemek élére álljon. Nem igazán voltunk barátok.
- Nem, de az ön cselekedeteit mindig is egy cél vezérelte, hogy a népe javát szolgálja. A harcos kasztnak nem szabad megnyernie ezt a háborút a vallási kasztnak sem szabad győznie. Ön is tudja, hogy bármelyik kerekedjen is felül a civilizációnk kényes egyensúlya felborul.
- Akkor gondolt volna erre, amikor feloszlatta a Szürkék Tanácsát.
- Ami történt, megtörtént, most már a jövőre kell gondolnunk. Igen, nem értettünk egyet, vitatkoztunk, de inkább ellenkezzen velem a szívébe vetett őszinte hite miatt, minthogy azért álljon mellém, mert ez az érdeke vagy elvárják. Valóban kritizáltam a véleményét, a temperamentumát, de a hűségét sosem.
- Ez bók volt?
- Fogjuk rá.
- Szóval bízik bennem.
- Fogjuk rá.
- Ez már valami. Bár hónapokkal ezelőtt lett volna így, mindezt elkerülhettük volna. Most már túl késő.
- Még nem.
- Mindez már a háború óta lappangott, a tűzet már nem lehet kioltani, amíg teljesen végig nem ég egyik fél sem hallgat az észérvekre.
- És addig hány város fog porig égni, hányan halnak meg?
- Delenn, engem ugyanúgy megráznak az otthoni események, mint önt, de ketten vagyunk egy őrült világ ellen. Ugyan mit tehetnénk?
- Semmit, amíg nem figyelnek ránk és ehhez kell a segítsége. Megadja?
- Ha megadom elidegeníthetem az egész kasztomat, ellenem fordulhatnak.
- Ez igaz, én ugyanezt kockáztatom.
- Hát nagy kihívás, de én mindig szerettem a kihívásokat. Támogatom, egyelőre.

A drazi nagykövet a kapitány próbálja faggatni a Zocalon.
- Kapitány, beszélnünk kell.
- Nem érek rá.
- A kereskedelmi útról visszatérő hajóink azt jelentették, hogy jó néhány Fehér Csillagot láttak járőrőrözni a kentauri űr határvidékén.
- Valóban?
- Ön állította oda vagy a kentauriak kérték?
- Én ebben nem nyilatkozhatom.
- Kapitány!
- Csak annyit mondhatok nem lennének ott, ha nem akarnák őket.
- Akkor kérték a hajókat.
- Nem erősíthetem meg.
- Ugyanakkor nem is tagadja.
- De ha nem tagadom attól nem igazabb, mintha nem erősítem meg, hogy hamis. Eddig tud követni.
- ÖÖ… Nem biztos.
- Nagykövet, olyan sok minden van az univerzumban, ami van és olyan sok minden, ami nincs, ha megpróbálnék mindent felsorolni, ami nincs, hát évszázadokig itt ülhetnénk, igaz? Hát mennem kell.
- Kapitány, a kentauri büszke nép, nem kérnék a segítségét, ha nem tartanának valamitől, ha ez igaz, jogunk van tudni mitől félnek.
- Sajnálom nem mondhatok többet és most, ha lenne szíves utamra engedni.

Sheridan a vezérlőbe siet.
- Kapitány, Marcus van a négyes csatornán.
- Kapcsolja!
- Marcus elfoglalta a helyét?
- Az előbb érkeztem, szkenneltük a környéket, nincs itt semmi csak aszteroidák.
- Jól van. Célozzon meg pár aszteroidát és lője szét.
- Értem, és azután?
- Jöjjön vissza.
- Ennyi?
- Igen.
- Lőjek szét köveket és menjek vissza?
- Így van.
- Kapitány megkérdezhetem…
- Nem! Parancsot kapott, nem áll sem módomban, sem szándékomban elmagyarázni önnek, ha nem tudja végrehajtani mondja meg, különben várom, ahogy végre hajtotta a küldetést.
- Értettem.
- Kapitány! - szólítja meg Ivanova - Minden rendben?
- Igen. Igen rendben, a legnagyobb rendben. Miért?
- Csak elég szokatlan a parancsa.
- Igen, hát az ugye? Jut eszembe mikor lesz az Ellenállás Hangja következő adása?
- Nyolckor, miért?
- Semmi, semmi csak gondoltam benézek, hogy haladnak a dolgok. Itt minden rendben, igaz?
- Igen.
- Hát jó, magára hagyom. Beugrom a Medilaborba Stephenhez az ő számára is van parancsom. Jó napot.
- Kapitány. - Susan igen megilletődve néz a felettese után.

A drazi nagykövet most Londotól próbál meg információt szerezni.
- De hát értse meg, hogy fogalmam sincs, hogy miről beszél. - kiabál Mollari.
- Ezeket a Fehér Csillagokat az önök határvidékén látták nagykövet a pilótáink…
- A pilótáik, vizsgáltassák meg a szemüket nem is értem, hogy látnak ki rajta, apró gombszemű, kancsal kis izék.
- Nagykövet!
- A Teremtő nem volt kegyes magukhoz. A pilótáiknak szörnyű nehéz feladat lehet a sötétben bolygókat kerülgetni.
- Azt állítja, hogy a kentauriak nem tudják, hogy milyen hajók járőröznek a határvidékükön?
- Dehogy, persze hogy tudjuk a Teremtő bennünket nagy szemekkel áldott meg. Nagy szkennerekkel és hatalmas nagy…. Ööö…. Hát ez már nem tartozik magára. Nézze, nem tudna valaki mást zaklatni? Az én életem maga nélkül is csupa öröm.
- Akkor tehát tagadja, hogy maga kérte meg Sheridant, hogy a kormánya kisegítésére állítsa fel a Fehér Csillag flottát a kentauri űrben?
- Abszolúte. Van még valami?
- Nincs ez elég lesz. Köszönöm.
- Nyit!
A drazi elhagyja Londo szobáját a folyóson már várják a Liga többi tagjai.
- Megtudott valamit?
- Lehet, hogy nagyobb a baj, mint gondoltuk, kétségtelen, hogy valamit titkolnak elölünk.
Ekkor Franklin ütközik bele a díszes társaságba.
- Á, hát itt vannak! Külön, külön is megkerestem volna önöket, de ha már így együtt vannak…
- Sajnálom doktor, de most épp beszélünk valamiről.
- Igen azt látom, de csak egy percüket rabolnám el. Szeretném megkérdezni, hogy a kormányuk tudna-e még vértartalékot küldeni a fajaik számára.
- Vértartalékot?
- Igen.
- Mennyit?
- Amennyit tudnak.
- Miért?
- Nincs semmi különös oka csak gondoltam nem ártana, ha netán szükség lenne rá. Hát, ha valami válság lenne vagy támadás.
- Mi, miféle támadás?
- Hát most fontos dolgom van, de még a mai napon elküldöm a kormányaikhoz a hivatalos kérést. Csak gondoltam szólok, mire készüljenek. Később találkozunk, remélhetőleg.
Azzal Stephen sarkon fordul és elsiet.
- Ez nagyon súlyos. Jöjjenek. - jelenti ki a drazi nagykövet.
----
A minbari cirkálón a vallási kaszt tagjai összegyűlnek és elégedetlenkednek.
- Fel nem foghatom, hogy Delenn ezt megengedi.
- Ez megerősít mindent, amit hallottunk. Delenn mi másért jönne ide ilyen messzire és hívná ide a Neroon, mi másért térne vissza Minbarra egy harcossal az oldalán. Láttátok, hogy meghajolt előtte, milyen udvariasan beszélt, pedig a kasztunk nagyon sok tagja szenvedett a harcosok miatt. Mi másért viselkedne így hacsak nem azt akarja, hogy adjuk meg magunkat.
- Én láttam Delennt, amikor Dukhat még élt, ismerem a szívét. Ő soha nem tenne ilyet.
- Az hosszú évekkel ezelőtt volt, azóta sok minden megváltozott. Amikor elmentem a terem mellett hallottam, azt mondta a vallási kasztnak nem szabad megnyernie a háborút. Tennünk kell valamit. A háború óta mindenki csak gúnyolódik rajtunk. Ha valahol meg kell adnunk magunkat szóljunk a vallási kasztnak készséggel megteszi, ez az ő specialitásuk. És most ez.
- Csak Delenn adhat parancsot kapitulációra, ő az egyetlen, akit minden klán tisztel, nem fordulhatunk ellene. Harcolni a harcosok kasztja ellen az egy dolog, de egy közülünk való életére törni, aki a Szürkék Tanácsát vezette és Dukhat kiválasztottja, ez szétszakítaná a kasztunkat és biztos vereséget jelentene.
- Van más megoldás, de az azt jelentené, hogy fel kell áldoznunk mindenünket, a jövőnket is. Életünket adjuk a kasztunkért, az utókor nem emlékszik ránk csak találgatja, hogy mi történt a hajónkkal, miért nem ért soha haza, de meg kell tennünk. Mindenkinek az, az érdeke, hogy ez az űrhajó soha ne érjen haza.
Nem sokkal a beszélgetés után az egyik tagja a vallási kasztnak egy szerkezettel érkezik a többiek közé.
- Megszerezted?
- Igen.
- Elég lesz?
- Elég, két hajónak is. Az üzemanyagtartályból vettük ki, ha behelyezzük a légfrisssítőrendszerbe két perc alatt megmérgezi a levegőt. Azután mind nem létezünk többé, a hajó folytatja az útját a hypertérben és soha nem találnak meg minket. A hajó a kasztunk emlékműve lesz és mementó, hogy mindenre képesek voltunk, hogy megmentsük a népünket.
- Elhelyezem és várom a jelzést, ha belegondolok, hogy közülünk való fordul ellenünk, örömmel fogadom a nagy álmot, mert többé nem kell erre gondolnom.
Lennier jelenik meg, miután távoztak a kasztjabéliek, minden hallott.

Az Ellenállás Hangja megkezdi rövidesen az újabb adását, Ivanova a híradós pultnál ül, a műszakiak már készülődnek.
- Vettem, kettes rendszer és a hármas már dokkolt. Mi van a négyes rendszerrel? Figyelem négyes rendszer megkezdte már a dokkolást?
Sheridan jelenik meg, Ivanova nagy meglepetésére.
- Kapitány!
- Látom, mindjárt kezdenek.
- Igen, csak átfutok pár jelentést, két perc múlva adást.
- Az meg mi?
- Amióta elkezdtünk sugározni sok információt kapunk a kolóniákról, amelyek még mindig a Föld szövetségesei, rengeteg anyagot Clark elnökről. Tudta, hogy a hadiállapot kihirdetése miatt kabinetjének a háromnegyede lemondott.
- Ó!
- Erről nem beszél az ISN.
- Ez remek!
- Egy perc harminc másodperc! - hallható az egyik műszakis
- Akkor, maradni akar vagy…
- Nem, nem én csak beugrottam, hogy megkérjem, hogy adjon le egy kacsát.
- Tessék? - kérdezi Susan elkerekedett szemekkel.
- Adjon le egy kacsát. Szeretném, ha egy apró hírt leadna az adásban.
- Kapitány, ne haragudjon, de nem adhatok le kitalált történeteket. Kínosan ügyelünk arra, hogy az ISN-nel szemben mi az igazságot hirdessük, ha propagandagépezetté válunk…
- Távol álljon tőlem. Csak szeretném, ha megemlítené, hogy ma semmi sem történt a 83 per 9 per 12-es szektorban.
- A 12-es szektorban?
- Igen, igen.
- Harminc másodperc. - vág újra közbe a műszakis.
- Uram, nem sokkal ezelőtt kaptam egy jelentést a központból abban a szektorban teljes csend van.
- Pontosan! Tehát amit mond az tökéletesen igaz.
- Hogy ma ott nem történt semmi?
- Igen.
- Említsem meg, hogy nem történt semmi.
- Így van. Kerítsen nagy feneket neki. A legjobb tudomása szerint nem történt semmi.
- De, uram én…
- Tíz másodperc.
- Félreállok kezdődik az adás. Majd később beszélünk.
- Ne, kapitány…
- Adás.
- Á.., Izé.. Susan Ivanova parancsnok vagyok a Babylon 5-ről, itt az Ellenállás Hangja, a következő húsz percben friss információkat kaphatnak Clark elnök civil célpontok elleni támadásairól és jelentést a Proxima 3-on folyó küzdelemről. Sok szerencsét kívánunk sorstársainknak, akik ebben a helyzetben is harcolnak a szabadságukért. Ugyanakkor döbbenetes adatokkal szolgálunk arról, hogy az elnöki kabinet tagjai tömegesen mondanak le a terror kampány miatt. Üdvözöljük azokat a Földi Szövetséghez tartozó hajókat, amelyek a retorziókat is kockáztatva figyelik adásainkat. Szabadságszeretetüket nagyra értékeljük, reméljük rövidesen jó hírrel szolgálhatunk. Először egy rövid bejelentés, szeretném megemlíteni, azok kedvéért, akik kérdezték, hogy ma semmi említésre méltó nem történt a 83 per 9 per 12-es szektorban. Ismétlem semmi sem történt, pánikra semmi ok.
A Zocalon a Liga képviselői nyugtalanul hallgatják az adást.
- Hallották? - kérdezi az egyikük.
- Igen, és jelentették, hogy három Fehér Csillag hajó támadást indított.
- Mit támadtak meg?
- Nem tudom, a szkennerek nem észleltek semmit csak aszteroidákat és űrhulladékot.
- A Fehér Csillagok nem támadnak aszteroidákat.
- Tudom, de nem láttunk semmit.
- Akkor az ellenség lesz. Nyilván láthatatlan.
- Igen, nem csoda, hogy a kentauriak segítséget kértek. A Fehér Csillag flotta részben vorlon technikán alapszik, talán annyira fejlett, hogy érzékeli a láthatatlan ellenséget és…
- És megtartják maguknak a titkot most, hogy a vorlonok elmentek már csak nekik van.
- Magunkra hagynak minket, hogy magunkat védjük meg, de nekünk ugyanúgy jogunk van a védelemre, mint a kentauriaknak. Nem tűrhetjük ezt a diszkriminációt ilyen súlyos helyzetben.
- Láthatatlan ellenségek a 83-as szektorban, akárhol lehetnek akár körülöttünk is.
A Liga tagok elrohannak.

Neroon az egyik teremben áll egy minbari cirkálón, a fény elég halovány.
- Á, itt van, nemsokára hazaérünk, meglátjuk vajon Delenn tudja-e mit csinál, vége. Hozzák ide kérdéseim vannak, melyek választ sürgetnek.
Ekkor a sötétből egy minbari harcibot csap le a fejére. Egy másik helyiségben a vallási kaszt tagjai riadtan kapják fel a fejüket a riadó hangjára.
- Riadó, szerinted tudják?
- Menjünk. Mindenki a helyére.
- Jó. Akkor indítottam el, amikor megszólalt a riasztó pillanatokon belül vége lesz.
A minbarik Neroon körül gyülekeznek, aki már a saját lábán áll, a feje véres.
- Neroon, biztos, hogy jól van? - kérdezi aggódva Delenn.
- Jól vagyok Delenn, lecsúszott az ütés.
- Vigyék le és lássák el, ha nem akar pihenni kényszerítsék.
- Delenn!
- Menjen. Ezt pedig vigyék egy cellába - mutat rá a merénylőre - adjanak neki néhány szent tekercset, hátha megérti, hogy nem csak erőszakkal lehet megoldani a problémákat.
Majd Delenn a vallásos kasztbéli társai felé fordul.
- Jó hogy itt vannak, figyelnünk kell a hajó fedélzetén tartózkodó többi harcost is. Neroont azért támadták meg mert egyesek azt hiszik, hogy a harcos kaszt megadja magát nekünk, mindent elkövetnek, hogy megakadályozzák.
- Akkor tehát, nem mi adjuk meg magunkat? - kérdezi egyikük.
- Nem, ne vicceljen! Ha bármelyikünk megadná magát káosz lenne az egész kultúránk szétesne. Vannak ésszerűbb megoldások, de a szélsőségesek ezt sosem látják be. Mártírkodnak szóbeszédek és maradiság miatt.
- De mi azt hittük…
- Micsodát?
- Semmit, semmit.
- Hát igen. Figyeljék őket, ha bármit gyanítanak ne lépjenek rögtön közbe, nekem jelezzék és én szólok Neroonnak. Hát hihetetlen csak a harcosok képesek egy közülük való ellen fordulni. Kiszámíthatatlanok, de önök szilárdak, mint a talaj a lábam alatt. Köszönöm.
A kaszt tagjai zavartan pislognak egymásra.
- A méreg?
- Már késő.
A légfrissítőrendszerben Lennier araszol előre négykézláb, az arcán gázmaszk, de a mérgező gáz egy részét így is beszívja, erősen köhög. Eléri a tartályt, elzárja, majd szédelegve kitámolyog az alagútból, kezében a tartály. A vallási kaszt tagjai már ott vannak, a karjaik közé zuhan.
- Olyan mélyre süllyedtünk, hogy már saját magunkban sem bízhatunk? - mondja majd elájul.

Neroon számol be Delennek Lennier állapotáról.
- Hogy van?
- Nem jól, a saját orvosom kezeli Lenniert el vannak szigetelve nehogy fertőzést kapjon, amíg az orvos nem végez.
- Tudják mi történt?
- Úgy tűnik mérgező anyagot szívott be az üzemanyagrendszerben, de hogy hogyan került oda azt nem tudom. Csak ő mondhatja el ha túléli. Sokat jelent önnek, ugye?
- Én tanítottam, ahogy Dukhat engem. Mindig hűséges volt, nem kért csak adott, nélküle tudom felbuknék és nem kelnék fel soha. Köszönöm, hogy gondoskodik róla Neroon.
- Attól tartok, ha túl is éli, csak azt éri el, hogy velünk együtt pusztul el mielőtt végeznénk, de a legkevesebb, amivel a nagylelkű vendéglátást viszonozhatom, tudom a társai nem nagyon örülnek, hogy itt vagyok.
- Idővel meg fogják érteni.
- De csak azért, mert ön tanítja őket. Amióta ismerjük egymást nem mindig beszéltem szépen magáról, azt hittem a viselkedését felsőbbrendűségi érzés diktálja, személyes ambíciók, a szokásos fanatizmus, ami a vallási kasztra jellemző. Már a múlt évben beláttam, hogy tévedtem, Dukhat ön választotta utódjának, lassan fokozatosan kezdem megérteni miért. Nem tudom mi vár ránk, de azt igen, hogy helyes, hogy mi most itt vagyunk együtt.
- Ezt bóknak vegyem Neroon?
- Fogjuk rá.

Az El Nem Kötelezett Világok Ligájának tagjai dühösen, vitatkozva várják a kapitányt a tanácsteremben.
- Hol van Sheridan? Már mióta várunk rá!
- Hol van Sheridan, késik!
- Hamarosan itt lesz!
- Akkor megmondjuk neki, amit tudunk.
- Nem! Ha hallgatunk bölcsebbek vagyunk. - szögezi le az egyik gaim - akkor azt hiszi többet tudunk, mint amit valójában tudunk.
- A gaimnak igaza van - helyesel a brakiri - ha elmondjuk mit tudunk azzal hátrányos helyzetbe hozzuk magunkat, ha felfedjük az információ forrásainkat, akkor elvághatják őket és megakadályozhatják, hogy megtudjuk, hogy valójában mi történik. Sheridan hadd higgye, hogy nem tudunk a láthatatlan ellenségről, becsüljön csak alá minket, hogy megkapjuk, amit akarunk.
- Akkor milyen ürüggyel kérünk hajókat? Hogyan? - kérdezi a drazi.
Ekkor megérkezik a kapitány.
- Elnézést a késésért uraim. Nehéz napom volt.
- Történt valami különleges, kapitány? - kérdezi a brakiri.
- Nem, nem csak a szokásos.
- Hát persze.
- Tehát miről szeretnének beszélni velem?
- Hallottuk, hogy támadásokat követtek el. - mondja a brakiri.
- Rablók és Drakhok. - folytatja a drazi.
- Igen rajtaütöttek kisebb világokon. Szerintünk csak idő kérdése, hogy a mi civilizációnk ellen forduljanak. - teszi hozzá a brakiri.
- Én inkább nem adnék a pletykákra biztos, hogy meg tudják védeni magukat. - válaszol Sheridan.
- A legtöbb hajónk odaveszett az Árnyháborúban. Kötelessége megvédeni a határainkat, amíg újra építjük a flottáinkat.
- A Fehér Csillag flottára gondol?
- Arra.
- Semmit nem tehetek.
- Valóban és ugyan miért?
- Azt nem mondhatom meg.
- Elfogadhatatlan! - morognak a Liga tagok.
- Ha nem mondhatja el nyilván nem fontos. - állapítja meg a brakiri - De ragaszkodunk hozzá, hogy haladéktalanul a lehető legtöbb Fehér Csillagot állítsa a határvidékünkre.
- Egy pillanat!
- Az egész Liga nevében beszélünk! - szögezi le a drazi.
- Nem számít, nem helyezhetem oda őket anélkül, hogy önök felhatalmazást adnának arra, hogy ellenőrizzék a környékre belépő és onnan távozó hajókat és mivel nem hiszem, hogy megadnák erre a felhatalmazást, ez ahogy mondani szokás halott ügy.
- Tévedés, megadjuk a hajóknak a felhatalmazást, ezzel már nem takarózhat kapitány.
- Értem, és ha szükségem van rájuk egy komoly bevetésnél?
- Akkor melléjük állunk, hogy támogassuk önt bármiben, amit tenni kíván.
- Nincs más választása Sheridan. A Liga szólt. El kell hoznia a flottát az El Nem Kötelezett Világok Ligájába, cserébe a Liga mindenben támogatja harcát.
- És erről nem tudom önöket lebeszélni?
- Attól tartok nem.
- Rendben. - sóhajt nagyot a kapitány - azt hiszem igazuk van nem sok választásom maradt. Ma délután megcsináltatom a diplomáciai papírokat és mindegyiküknek elküldöm még a mai nap.
- Jó. Köszönjük kapitány, most már mehet.
John távozik, komoly képpel vonul végig a folyóson és száll be a liftbe, de ahogy becsukódik a liftajtó, a folyosón tartózkodók legnagyobb döbbenetére egy hatalmas örömkiáltás hallatszik.
- Igen!!!!!!!!!!!!!!!!

Delenn Lenniert látogatja meg a betegszobában a vallási kaszt tagjaival.
- Lennier a második eset, hogy kis híján odavesztél. Kezdesz rossz szokásokat felvenni.
- A templomban biztonságosabb volt és sokkal unalmasabb.
- Az orvos elmondta, hogy kivették a tüdőd egy részét. Sajnálom. Tudod, hogy történt?
- Egy karbantartó fülke mellett mentem el, amikor hozzád indultam és szivárgást észleltem az üzemanyagrendszerből, nem volt idő segítségért menni, úgyhogy bemásztam a fülkébe, elzártam a szelepet. Nem volt más választásom, ha vártam volna bekerült volna a légfrissitőrendszerbe.
- Biztos, hogy nem szabotázs volt? Arra gondolok, hogy talán valaki a harcos kasztból tette.
- Biztosak lehetünk benne, hogy a harcos kasztnak semmi köze hozzá.
- Nahát ez legalább jó hír a bajban. Bátor dolgot cselekedtél Lennier, az adósaid vagyunk. Most pihenj, holnap ilyenkor a Minbaron leszünk. Gondoskodjanak a kényelméről az életünket köszönhetjük neki. - fordul Delenn a kaszt tagjaihoz majd távozik.
Miután Delenn elment a kaszt tagjai Lennier köré gyűlnek.
- Miért?
- Aludni szeretnék. Fáradt vagyok.
- Kérem, tudnunk kell. Elmondhatta volna az igazat, egy szót sem szólhattunk volna, de nem tette. Miért?
- Ha elmondtam volna neki az igazat, megrengettem volna a kasztunk erejébe és bölcsességébe vetett hitét. Delenn nem ugyanabba a világban él, amelyben mi, nem úgy látja a világot, ahogy maguk és én. Az ő világában jobbak vagyunk, mint a valóságban, törődünk egymással, figyelünk egymásra, szolidárisak vagyunk. Az ő világa sokkal jobb, mint a sajátom és nem tűröm, hogy bárki fenyegesse.
- Megértem. Köszönjük Lennier.
- Ne köszönje! Miatta tettem nem maguk miatt. A jövőben néha próbálják meg az ő szemével látni a világot lehet, hogy kevesebb végzetes hibát követnek el. Most menjenek, hamarosan hazaérünk és minden erőmre szükség lesz, hogy az új problémákkal foglalkozzam.

Az Ellenállás Hangja adásának monoszkópja tűnik fel, majd Ivanova.
- Susan Ivanova parancsnok vagyok a Babylon 5-ről, ez itt az Ellenállás Hangja. Hogy szolidaritását bizonyítsa az El Nem Kötelezett Világok Ligája ma bejelentette egy őrjárat felállítását, hogy megakadályozzák a szállítóhajók megtámadását. Adásunkban később jelentést kapnak a Proxima 3-on folyó ellenállásról. Egyes pletykák szerint Minbar fővárosában harcok folynak azt kérjük, hogyha valaki biztos információval tud szolgálni tájékoztasson minket. Abban az esetben, ha a Minbaron figyeli valaki ezt az adást, üdvözletünket küldjük neki és reméljük biztonságban van.
A kapitány gondterhelten, aggodalommal figyeli az adást.

Lennier a betegszobán arra riad fel, hogy valaki elmegy a szobája előtt, Neroon az. Lennier követi egészen a kikötőig, majd Delennhez siet, aki már alszik.
- Delenn?
- Lennier, mi az?
- Neroon elment.

Neroon elhagyja egy hajóval a cirkálót és jelentést ad le a vezetőjének.
- Neroon a harcos kaszt vezetőjének (Shakiri). A küldetés sikerrel járt megtaláltam a fővárosunk ellen indítandó ellentámadás terveit. Most már könnyen meg tudjuk állítani őket. A vallási kaszt megosztott, veszített erejéből ahogy mondtad nem bírják gyomorral a konfliktusokat. A hajók álljanak készenlétben egy héten belül miénk a győzelem.

A minbari főváros látható, amely lángokban áll. A minbarik rémülten rohangásznak van, aki sebesültet cipel.

További szereplők:

Ron Campbell (Drazi nagykövet)
Chard Haywood (minbari)
Guy Siner (minbari)
John Vickery (Neroon)