"A parancsnok naplója, személyes bejegyzés: Még mindig az Elsőket keressük, hogy a magunk oldalára állítsuk oket a háborúban." Ivanova szerint vissza kéne térniük a flottához, több elsot már nem fognak találni, már elég van. Lorien szerint várniuk kell még egyre ez az utolsó, fontos, hogy mind meglegyenek. Ivanova reméli a kapitány terve, beválik. Szembesíteni őket, hogy kiderüljön az igazság. Lorien szerint zseniális stratégia, lehet, hogy hasztalan, de olyan emberi. Hirtelen egy jelzés érkezik és egy hatalmas hajó tunik fel odakint. Lorien szerint ez a faj majdnem olyan öreg, mint a vorlonok és a saját fajukon kívül másokkal nem álnak szóba évszázadok óta.

Sheridan és Delenn a Fehér Csillag flottával egy vorlon megfigyelo posztot igyekeznek elpusztítani, nagyobb gond nélkül. Elindulhatnak a találkozási pontra. Ahogy a hiperűrbe ugranak a kapitány végig néz nem kis büszkeséggel a hatalmas flottán.
- Nézd meg - szól Delennhez - több ezer hajó, az első alkalom, hogy több tucat faj működik együtt. Hatalmas sereget hoztunk össze Delenn. Büszke lehetsz. Győzünk vagy vesztünk, de a végsőkig fogunk harcolni. Rajta Lennier vigyen minket a tűzvonalba.

Ahogy a flotta halad a Coriana 6 felé, Lyta azt mondja Marcusnak, a vorlonok azt tervezték, hogy megtámadják a Centauri Prime-ot épp akkor, amikor a Coriana 6-ot. Lyta nem érti miért nem oda mennek. Marcus elmagyarázza, hogy a Coriana megvédése a logikus választás, hisz ott a lakosság kétszer nagyobb. Marcus reméli, hogy lesz elég idejük az Árnyaktól megszabadulni a kentauriaknak.

Londo és Vir a trónterem felé tartanak, nyomukban a régenssel, aki utasításokat kér Londotól, aki azt válaszolja, hogy a vorlonok kevesebb, mint 12 óra múlva érik el a bolygójukat, addigra az Árnyaknak takarodniuk kell a Centauriról. A hadügyi, a titkosszolgálati, a szállítási és a biztonsági minisztert 10 percen belül látni akarja és tisztítsák meg a palotát mindenkitoő, aki a császárnak dolgozott. Londo eközben leül a trónra, ami kissé felkavarja a régenst, persze Mollari mindjárt felugrik, de nem érzi elhibázott tettnek.
- Nagyon kevés időnk marad Vir, rengeteg dolgunk van és aztán meg kell találnunk Mr. Mordent, és elmondani neki a rossz hírt.

Delenn érkezik a hídra, közli a kapitánnyal, hogy Ivanova megtalálta az Elsőket, és elhozzák oket a flottához.
- Már indult volna, de mondtam neki, hogy várja meg az utasítást. John, sok hajónk van azon az egyen nem múlik semmi.
- Megígértem Ivanovának, hogy a végén itt lesz a flottával. Meg kell tartanom az ígéretemet. Mondd meg neki, hogy jöjjön és kösse fel a fehérneműt, nehogy lemaradjon.
- Helyes! Kösse fel… a fehérneműt. Bár ez meglehetősen méltatlan utasítás egy Fehér Csillag parancsnok számára.

Ivanova készülodik, hogy induljon a csatába, Lorien érkezik.
- Azt mondták indulásra kész.
- Majdnem, ahhoz képest, hogy hallhatatlan elég türelmetlen.
- Nem teljesen halhatatlan. Az én fajtám is meghalhat betegségben, balesetben.
- Hol vannak a többiek?
- Megbetegedtek és meghaltak, megsérültek. A többiek elmentek én vagyok az elso és én leszek az utolsó.
- Bevallom ez ügyben szkeptikus vagyok.
- A szkepticizmus az elmébol ered, de vajon mit mond a szíve?
- A szívem már régóta nem beszél.
- Igen. Észrevettem.
- Rendben. Tegyük fel, hogy az egész világegyetemben maga volt az elso lény, aki képes volt érzelmekre, több millió évvel ezelott. Akkoriban feltalálhatta a tuzet vagy a kereket, de nem volt tudományos háttér, ahhoz, hogy egy emberölto alatt fel találja a halhatatlanság szérumát.
- Nem volt rá szükség, mi ugyanis halhatatlannak születtünk.
- De hát minden elpusztul.
- Igen, ma már. Eloször a születések száma tartotta az egyensúlyt. Kevesen születtünk, évente egy tucatnyian. Aztán az univerzum úgy döntött, hogy ahhoz, hogy az élet értékes legyen, hogy legyen növekedés, fejlodés az életnek rövidnek kell lennie. Így aztán az utánunk következo nemzedékek megöregedtek, megbetegedtek és meghaltak, de mi az elsők tovább éltünk. Még gyermekkorukban találtunk rá a vorlonokra és az árnyakra, tápláltuk oket, segítettük oket és a többi fajt, akiket az Elsoknek nevezünk. Idovel a legtöbbjük meghalt vagy átment a peremvidéken túlra, vagy akármi is van ott a galaxisok közti sötétségben. Mi túl sokáig éltünk, túl sokat láttunk, hogy ily módon, éljünk tovább, el kell felejtenünk az örömöt, a szerelmet, a szeretetet, a társas életet, mert tudjuk átmeneti, pillanatnyi. Tudjuk, hogy hamuvá válik, csak a rövid életüket tudják elképzelni, hogy mindez ér valamit. Becsüljék meg ezt a gyönyöru illúziót, lehet, hogy a legnagyobb ajándék, amelyet a fajuk valaha kapott.

A Vorlon flotta folytatja útját a hipertérben.

Mindeközben a titkosszolgálati miniszter Londo szobájába érkezik, és beszélni szeretne vele.
- Hét hónappal ezelott megöltek valakit, aki fontos volt önnek.
- Igen, igen, Lady Adirát.
- Nem tudom erre a megszólításra méltó-e, táncosnő volt, felszabadított rabszolga.
- Tudom mi volt és, hogy nekem mit jelentett, de ha arra céloz, hogy az udvarban felhasználja ellenem ezt a kapcsolatot.
- Félre ért miniszter úr, csak tisztázni akartam. Szerintem, aki nem tudja kimondani, amit akar az nem gondolja komolyan amit mond. A részletekben van a lényeg.
- Folytassa.
- A halála előtt, olyan pletykák terjedtek, hogy ön meg akarta mérgezni Lord Refát. Cartagia császár utasított, hogy nézzek utána. Azonnal látszott, hogy a két ügy kapcsolódik egymáshoz. Még Lord Refa a Narnon bekövetkezett szerencsétlen halála után is folytattam a vizsgálatot. A császár ki nem állhatta a fél munkát. Amikor átadtam neki a jelentést azt mondta, amíg o életben van ön nem nézhet az iratokba. Mivel ez már nem áll fenn…
- Nincs mit megtudnom, Refa volt a felelos a haláláért. Meg akart büntetni.
- Igaz, nagyon dühös volt önre.
- A hajó egyenesen innen jött a Babylon 5-re a méreg kentauri eredetu volt
- Ez is igaz. Megtaláltuk az árust, aki a mérget eladta és kiderült egy Babylon 5-re tartó hajóra csempészte fel, de nem Lord Refa adott utasítást a gyilkosságra.
- Mi?
- Mint mondtam a részletekben van a lényeg. És mi eléggé…
- Ki adott rá utasítást?!
- Az ön társa Mr. Morden. Az árus nem ismerte a céljait. Az o szakmájában nem szokás sokat kérdezni. Szerintem Morden úgy számított, hogy megerosítheti a pozícióját, ha ön hozzáfordul azért, hogy ki tudja egyenlíteni a számlát.
- Menjen, hagyjon.
- Átadhatom a teljes jelentést.
- Azt mondtam kifelé!
A titkosszolgálati miniszter elhagyja a szobát. Londo könnyekbe tör ki.
- Játszott velem! Játszott, mint egy bábuval.
Mollari őrjöngve, üvöltve és zokogva tör zúz mindent.
- Átvert!!! Istenem!!
Zokogva lekuporodik a fal mellett az egyik sarokban.

Ivanova és Lorien igyekeznek a találkozási pontra, minél gyorsabban. Susan parancsot ad ki minbariul ami nem sikerül száz százalékosan, mivel a legénység gyorsabb haladás helyett, tüzelni kezd. Lorientol megtudja, hogy erre adott parancsot és türelemre inti Ivanovát.
- A türelem is fegyver amennyiben jól használja. Oda érünk, amikor oda érünk és annyi hajó lesz, amennyi lesz. Erovel nem lehet megnyerni a háborút, a kiutat meg kell értenie. Sheridan érti, az még ez után derül ki, hogy megtalálja-e.

A kapitány a flottát nézi az ablakban és megállapítja, hogy nem rossz, a győzelemhez ugyan kevés, de nem rossz. Marcus megkérdezi, hogy akkor mit keresnek ott. Sheridan azt mondja "Remélem, hogy az igazság felszabadít, mielott ölne" Marcus tájékoztatja, hogy a nukleáris tölteteket közeli aszteroidákra helyezték és remélhetoleg csak akkor veszik észre, amikor már késo. John megkéri Lytát, hogy figyeljen hisz mikor Z'ha'dumra utána ment kapcsolatba lépett az Árnyakkal, és erre most is szükség van.
- Az egyetlen elonyünk.

Két testőr Mr. Mordent lökdösi be a trón terembe, ahol már Londo várja. Morden kigyógyult az égési sérüléseiből, habár nagy valószínűséggel a katonák nem bántak vele kesztyus kézzel.
- Á! Mr. Morden! Látom megtalálták. Jó… jóó. Jól néz ki! Úgy látom meggyógyult.
- Jól vagyok. Mi folyik itt Mollari?
- Útban van errefelé néhány vorlon hajó. Hoznak egy bolygó rombolót is. Órákon belül itt lesznek és eddig elpusztítottak minden bolygót, kolóniát és eloorsöt, ahol a maga társai megfordultak. Cartagia átadta a társainak Celini szigetét, támaszpontnak. Most, hogy Cartagia meghalt, utasítom, hogy vigyék onnan a hajókat azonnal.
- Itt hárommilliárd kentauri van, a vorlonok ilyen nagy civil lakosságot nem támadnak meg. A hajók maradnak.
- Maga fél igaz? Ok is félnek! A társairól jut eszembe… Mindenképpen négyszemközt kell beszélnünk. Ne mozduljon!
Parancsot ad a katonáknak, akik Morden mellé lonek jobbra és balra, megölve két árnyat, akik ott álltak láthatatlanul, de amikor a lövés eléri oket egy pillanatra felvillannak és a hangjukat is hallatják, ahogy kiadják utolsó leheletüket.
- Azt hiszem ezt majd újra kell festeni. - állapítja meg Londo a sérült falat vizsgálva.
- Maga megörült!
- Bármely más napon tévedne Mr. Morden, de a mai, a mai egy nagyon különleges nap. Utoljára mondom, vigyék a hajókat! - sziszegi Londo.
- Nem! Nem ijeszt meg Mollari. - jelenti ki magabiztosan Morden - Ha megtámadja a csapatainkat veszít.
- Igen, a hajók verhetetlenek a levegoben, vagy az urben. Csakhogy mindannyian a földön vannak.
- A földön vannak, de mérföldekről megérzik, ha valaki közeledik. Mit akar felrobbantani a szigetet?
- Milyen igaz. - Londo egy kis eszközt vesz elo a zsebébol - Most, hogy mondja.
Londo megnyom egy gombot, a szigetet hatalmas robbanás rázza meg. Morden összegörnyed a fájdalomtól.
- Celini szigetéről az éjjel a lakosság nagy részét evakuáltuk. Csak kevesen maradtak, hogy maguknak ne tunjön fel semmi. Tudták, mit kérünk tőlük. Szerettem volna elkerülni, reméltem hogy belátóbb lesz, de… Vigyék egy cellába, tartsák ott.
- Nagy hibát követett el Londo, ha a társaim el is veszítik a háborút, vannak szövetségeseink. Gondoskodnak arról, hogy a Centauri megfizessen, azért amit maga tett ellenem. - üvölti Morden, ahogy az orök elviszik.
- Maga ellen Mr. Morden? Magát még csak most vesszük kezelésbe - suttogja Mollari.

Ivanova megérkezik a flottához és jelenti Sheridannak, hogy Lorien át kíván az ő hajójára szállni. Lyta megérzi az Árnyak érkezését, egy hatalmas flotta jelenik meg, a másik oldalon ugrókapuk nyílnak és a vorlon flotta tunik fel. A kapitány úgy dönt felhívják a figyelmüket arra, hogy ok is ott vannak. Felrobbantanak egy nukleáris töltetet. Felbosszantják az árnyakat és vorlonokat egyaránt, ezzel a lépéssel. Marcus Ivanova mellett jelenik meg, helyet cserélt Loriennel. A csata elkezdodik.
Sheridan csatornát nyitat a vorlonok felé és figyelmezteti őket, hogy a Coriana 6 elmaradott bolygó és az árnyak erőszakkal telepedtek meg ott, a lakosság nem tehet semmiről. Ne pusztítsanak el csak ezért egy hatmilliárdos bolygót. A vorlonok nem reagálnak az adásra. Talán nem is hallgatják. Delenn Lytához fordul, hogy próbálja meg telepatikus úton felvenni a kapcsolatot. Lyta rááll.

A Centaurin Londo örömmel üdvözli az épp feltuno Virt.
- Á Vir! Remek épp hívatni akartalak. A vorlonok hamarosan érkeznek, és mint mind a ketten tudjuk, lecsapnak, ha olyat találnak, aki kapcsolatban állt az árnyakkal. Igaz?
- Igaz.
- Hát, az utolsótól is megszabadultam. Menj a kertbe, meglátod. Vedd ajándéknak. Menj! Mindjárt követlek.
Vir kilép a kertbe felfelé néz és eszébe jut egy régi eset, amikor is Morden megkérdezte tole:
- Mit akar?
- Csak azt a pillanatot akarom megérni, amikor levágják és egy botra szúrják a fejét. Figyelmeztetoül a következo nemzedékek számára, hogy bizonyos szívességeknek túl nagy áruk van. Akkor majd felnézek az élettelen szemébe és integetek.
A kertben egy hosszú lándzsán Morden levágott feje látható. Vir lassan körülnéz, majd sátáni vigyorral a képén óvatosan integetni kezd a fejnek.

Sheridan Lytát kérdezi, hogy van-e valami. - Semmi. - válaszolja Lyta.
- Ha nem állnak szóba velünk, nincs esélyünk. Így nem érhet véget! Nem hagyom!
- Kapitány a vorlon bolygó romboló mindjárt a Coriana 6 közelébe ér. Szólítsam az elsoket?
- John, tartalékolnunk kell oket, ha minden más csodöt mond legalább van még egy esélyünk.
- Tudom, tudom, ha most bevetjük az Elsoket nem marad több ütőkártyánk. De nem nézhetem tétlenül, hogy hat milliárd lényt elpusztítsanak csak, azért mert véletlenül rossz helyen tartózkodnak. Küldje a jelzést Lennier.
A jelzésre több hatalmas, félelmetes fegyverekkel felszerelt, furcsa külseju hajó jelenik meg és tüzelni kezd azonnal elpusztítva a vorlon bolygórombolót, könnyedén.

Londo megérkezik a kertbe, Virt követve.
- Vir! Vir, most küldtem egy üzenetet a vorlonoknak, elmondtam, hogy mit tettünk, hogy a bolygónkon már nincs senki és semmi, aminek köze lenne az árnyakhoz. Elküldtem minden bizonyítékot, most már biztosan visszafordulnak. Ó, Vir! Meg csináltuk! Megmentettük a Centaurit! Az egyetlen lehetséges módon, most már elég, ha…
A napot hirtelen elsötétíti, árnyékba borítva a kertben tartózkodókat, egy hatalmas vorlon urhajó.
- Mi van? Mi az? - kérdezi hitetlenkedve és rémülten Londo.
- Téved, maradt még valaki, akinek köze volt az Árnyakhoz kapcsolatban állt velük. - mondja Vir és Londora mutat.
- Mi? Nem, miattam, ne! Ez nem lehet, hisz nem is tudják, hogy itt vagyok! Honnan tudják?
- Ön üzent nekik! - kapja a választ Virtől - elárulta, hogy itt van.
- Nem!

Mindeközben a Fehér Csillagon, Lennier jelenti Sheridannek, hogy üzenetet vettek a vorlonok erősítést kérnek, a többi hajójukat is oda hívják.

- Meg kell ölnöd engem Vir! Gyorsan! Aztán szólj nekik, mutasd meg nekik, hogy megtetted! - utasítja Londo Virt
- Nem! Nem lehet!
- Kell, ha csak így tudjuk…
Dulakodni kezdenek, hirtelen se szó, se beszéd a hatalmas vorlon űrhajó távozik.
- Elmennek! - állapítja meg Vir kissé sírásba hajló hangon, de örömmel.
- Igen! Igen, Vir! Elmennek!

Lorien érkezik a hidra. A kapitány felé fordul.
- Lorien! Látta?
- Igen.
- Megpróbálja elérni őket? Mondja meg, hogy… - Delenn szólna Lorienhez.
Ekkor Lyta fordul feléjük, szeme furcsa fénnyel világít.
- Nincs mit mondani! - hallatszik egy földön túli hang.
Majd egy fény csapdába ejti a kapitányt, Delenn odarohan, Lorien rákiált, hogy ne érjen hozzá, ha megpróbál közbe lépni, megölik. Újra Lyta szól, de ekkora a szeme teljesen fekete.
- Magát pedig itt hagyták nekünk. - szólítja meg egy másik ijesztő hang Delennt.
Ot is csapdába ejti egy fény. Mindkettojüket ragyogó és vibráló jelenség veszi körül.
Lennier Delennhez ugrik, de Lorien figyelmezteti.
- Ne érjen hozzá! Különben elveszítik az egyetlen esélyt. Sheridan remélte, hogy sikerül ezt kiprovokálni.
- Mi történt velük?
- A két ellenség ragadta el oket, a többi Első még mindig odakint rejtőzik. Sheridan azt akarta, hogy minden kiderüljön, azt akarta, hogy mindannyian tudják, hogy miért kell esetleg meghalniuk. Mi a tét.
Lorien oda lép, mind Delenn, mind a kapitány válla fölé helyezi kezét és erosen konkentrál.
- Látom! Látom őket! - mondja Lennier.
A kapitány egy sötét helységben találja magát.
- Hol vannak? Mutassák magukat!
- Itt vagyunk! - egy no látható, mintha egy jégtömbben állna, fején fátyol, a nyakán minden szavára felvillan egy szerkezet - Nem értjük magukat. Mi csak jót akartunk maguknak. Csak segíteni szeretnénk.
- Világokat pusztítanak el!
- A másik faj egy betegség. Önök megadták az esélyt, hogy kiirtsuk őket. Ezért hálásak vagyunk. Miért szállnak szembe?
- Nem szeretjük, ha felhasználnak minket vagy hazudnak nekünk.
- Nem hazudtunk, a célunk ugyanaz, mint az önöké. Elpusztítani a sötétséget.
- Akkor miért nem támadták meg közvetlenül oket? Erre nem akar válaszolni, igaz? Tudja, amikor láttam bevetés közben a bolygó rombolóikat, megértettem ennek a háborúnak a szabályait. Az önök kezében végig meg volt a technika, amellyel elpusztíthatták volna Z'ha'dumot. Miért nem használták fel?
- Maga ezt nem érti!
- Nagyon is értem és éppen ettol féltek, igaz? Egy vorlon mondta a megértés három élu kard, a maguk szemszöge, az övék és az igazság. Az az igazság, hogy már nincs szükségünk magukra.
Delenn szintén a sötétben áll. Ahol Ivanova hangja szólítja meg és tunik fel, látszólag ő maga.
- A vorlonok számára mindennél fontosabb a rend. Nincsenek szenvedélyek, álmok csak fegyelem, engedelmesség. Megrekedt faj, egy evolúciós zsákutca. Minek szövetkeznének a régivel? Keresd az újat! Ha kell fájdalmon, harcon, konfliktuson, háborún át. Ezt elsosorban magának kellene megértenie.
- Az önök faja megerősödve jött ki az utolsó háborúból. - folytatja dr. Franklin - Erosebben. Mennyivel erosebben, mennyivel erosebben, mint majd ebbol a háborúból? Elképzelhetetlen erovel és hatalommal a birtokukban fognak majd újjászületni a hamvaikból.
- Míg újra meg nem támadnak minket. - válaszolja Delenn
- Ez a körforgás. - szólal meg most Lennier - a történelem hajtóereje, ez ellen nem lehet gyozni. Mi támogattuk, konfliktusok kirobbantásával segítettük a muködését. A gyenge fajok ki halnak, az erosek még erosebbek lesznek. Az evolúciót szolgálni kell. Nincs más megoldás.
- Nem, ezt akarják elhitetni velünk. - mondja Delenn.
Újra Sheridan látható.
- Valójában ezért csinálják, ezért pusztították el a bolygókat, amelyek kapcsolatban álltak az Árnyakkal. Ahelyett, hogy Z'ha'dumot semmisítették volna meg. Nem az üzenet hozóját akarják megölni, hanem az üzenetet, hogy a másik fél ne jusson el hozzánk, biztosítsák, hogy magukat kövessük.
Megint Delenn.
- Ha végül sikerül elpusztítani a vorlonokat, nem fogják tudni, hogy maguk gyoztek. Nem fogják tudni, hogy maguknak volt igazuk és ok tévedtek. Ez az ideológiáról szól.
- Hát persze, de mi nem? - kérdezi Marcus - A rend szemben a káosszal. Válasszanak! - Igen válasszunk, de a maguk által kínált lehetoségekbol. Hát nem látja, hogy ez így hamis. Amikor a többi Elso eltávozott, maguk itt maradtak, mint orök, mint a fiatalabb fajok pásztorai, de eltévedtek. Maguk már nem tanítanak vagy segítenek nekünk, hanem az igazukat bizonygatják.
Sheridan hallható ismét.
- Tőlünk várják, hogy eldöntsük, hogy melyiküknek van igaza. Akárcsak a szülok, akik a gyerekek elott veszekednek, manipulálva, próbálva a maguk oldalára állítani oket. Nem az ő javukért, a sajátjukért. És, ha az a helyes választás, hogy nem választunk.
Delenn tunik fel újra.
- És, ha nem vagyunk hajlandóak eldönteni, hogy melyiküknek van igaza. Mi van, ha egyszeruen elmegyünk?
- Azt nem tehetik! - Delenn ez alkalommal saját magától hallja ezt
- A háború sosem ér véget.
- Ez így van! - válaszolja a másik Delenn
- Akkor nincs remény
- Csak káosz és evolúció.
Az alak szól a jégtömbben.
- Csak rend van és engedelmesség. Azt teszik, amit mondunk.
- Harcolnak, mert mi azt mondjuk! - parancsolja a másik Delenn.
- Meghalnak értünk, mert ezt parancsoljuk maguknak - adja ki az utasítást a no a jégben - mert a másik fél nem akar más megoldást
- Ebben tévednek - válaszolja a kapitány.
Egy aszteroida csapódik a Fehér Csillagnak kibillentve egyensúlyából Lorient, a kapcsolat egy pillanatra bizonytalanná válik.
- Megmutatta nekik, elmondta nekik! - kiált fel a másik Delenn.
- Gyorsan fogja meg a kezem! - Lorien keze jelenik meg Delenn felé a semmibol.
- Gyorsan! - most Lorien a kapitány felé nyúl

Hirtelen mind Sheridan, mind Delenn körül eltűnik a fény újra a Fehér Csillagon vannak teljes valójukban.
- John! - néz Delenn a kapitányra.
- Jól van, jól van! - válaszolja. Egy felhő öleli körül az egész flottát. - Ivanova, a flotta hallotta, amit mondtak?
- Igen, de a felhő körül vesz minket. Át kell jutni rajta.
- A nagy hidegben leálltak az ugrómotorok nem csak a miénk az egész flottáé, ha a homérséklet tovább esik, akkor becslésünk szerint nagyjából tíz percünk van még hátra. - teszi hozzá Marcus
- Ennyi? - kérdezi Sheridan - Idáig eljutunk, rájövünk és most nem akarnak elengedni? Inkább pusztuljunk el, minthogy akadályozzuk a háborújukat?
- Nem, még nem fejezték be. - válaszolja Lorien - nézze, lehetoséget adnak, hogy meggondolja magát, bocsánatot kérjen és döntsön. A maga szavai döntik el, hogy melyikük gyoz, én nem segíthetek.
Egy vorlon és egy árny alakja tunik fel a hajón. A kapitány hozzájuk intézi szavait.
- A vorlonok ugyanazt kérdezik újra és újra. Ki vagy? Maguktól azt kérdezzük - fordul az árny felé- Mit akarnak? Erre a kérdésre sohasem válaszoltak. Kik maguk? Mit akarnak?
- Nem tudják ugye? - folytatja Delenn - olyan régóta harcolnak, hogy elfelejtették. Eltévedtek. Hogyan vezethetnének minket. Hogy tudhatnánk meg, hogy kik vagyunk, mit akarunk? Ha már maguk sem tudják.
- Nem számít - teszi hozzá a kapitány - hogy ma melyik fél gyoz, ezer év múlva újra kezdodik az egész. Ugyanúgy a körforgás rabjai, mint mi. Ezt nem turhetjük tovább. Nincs szükségünk magukra. Megtanultunk megállni a lábunkon, hibázhatunk, de azok a mi hibáink lesznek, nem a maguké.
- A titkuk kiderült - hallható Delenn - az összes faj tudja kik maguk valójában. Most mi a teendo?
- A többiek nevében nem beszélhetnek - szólal meg a vorlon.
- Ha maguk elpusztulnak nem követik magukat - jegyzi meg vészt jóslóan az árny.
- Rakéta közelít - jelenti Lennier - becsapódás 10 másodperc múlva.
A rakéta a levegot hasítja hatalmas iramban, az egyik hajó a Fehér Csillag elé áll a rakéta ot pusztítja el.
- Milyen hajó volt az? - kérdezi Sheridan.
- Drazi naszád, felfogták a lövést. A többi hajó is közelit, körbe vesznek minket. - tájékoztatja Lennier
- A többiek is mellénk álltak. Minek háborúznak, ha senki nem követi magukat? - intézi a kérdést Delenn a két alakhoz.
- Ezentúl nem vagyunk hajlandóak mi dönteni és nem vagyunk hajlandóak turni, hogy egymás ellen fordítsanak minket. Tudjuk, hogy kik vagyunk. Megtaláljuk a saját utunkat a rend és a káosz között. - mondja John
- Megölhetnek minket külön-külön és azokat is, akik követnek, és akik oket követik. Minden fajt és minden bolygót, amíg nem marad, akit megöljenek. - folytatja Delenn - Orként kudarcot vallottak és egyedül maradtak.
- Vége! Azért, mert úgy döntöttünk, hogy vége - jelenti ki határozottan a kapitány - Tunjenek a galaxisunkból mind ketten.
- Én is tanítottalak benneteket, majd félre álltam - hallani most Lorient - Most ugyanezt kell tennetek, a mi korunk a múlté. Ez most már a fiatalabb fajok kora. Megtanultak maguk boldogulni. Megtanultak megérteni. Ideje, hogy magukra hagyjuk oket.
- És te velünk jössz? - kérdezi az árny
- A kezdetek óta itt vagyok, nem hagylak el benneteket, elmegyek veletek a peremvidéken túlra. És újra találkozunk azokkal, akik elottünk mentek oda. Mindazokkal, akik oly régóta hiányoznak nekünk.
- Akkor nem leszünk egyedül? - kérdezi a vorlon.
- Nem. Sohasem.

A két figura eltűnik, a vorlon és az árny flotta szintén elhagyja a területet. Az energia visszatér a hajókra.
- Akkor most gyoztünk? - kérdezi Marcus.
- Ne kiabálja el. - válaszolja Ivanova

Lorien a másik Fehér Csillagon Sheridan és a többiek felé fordul.
- Régóta vártam, hogy valaki rám találjon. Most akárcsak a többieknek nehéz elmenni. Ám, ezúttal egyikünk sem maradhat itt, ezért kellett megtalálnunk az összes hátra maradt Elsőt. Mindez most már a maguké, de kötelezettségük is van. Tegyék, amit mi tettünk. Tanítsák az önöket követo fajokat, és amikor lejár az idejük, mint most a miénk álljanak félre. És engedjék, hogy maguk alakítsák a sorsukat. Ha a fajaik fenn maradnak, ha nem ölik meg egymást, akkor várom azt a napot, amikor csatlakoznak hozzánk, a peremvidéken túl. Várjuk magukat.
Lorien is eltűnik.

A Centaurin Londo és Vir beszélgetnek.
- Ha arra gondolok, hogy a háborúnak vége, rájövök, hogy gyakorlatilag képtelen vagyok ésszel felfogni, hogy valóban vége. Nem tudom, hogy mit érezzek.
Vir szerint talán örülni kéne. Londo szerint is talán, de valahányszor eddig örülni próbált, a világegyetem mindig keresztbe tett valahogy. Vir szerint itt lenne az ideje, hogy legyen egy jó estéje. Londo szerint Virnek vissza kell térnie a Babylon 5-re és o is követi, hisz a Narn felszabadítása és a császár halála miatt jó, ha egy idore eltunnek szem elol. Vir Londohoz lép és bizonytalanul vállon veregeti majd átölelik egymást bátorítólag és szeretettel.

A flotta a Babylon 5 felé tart, a zászlóshajón Delenn és Sheridan az ablaknál ül és az állomást nézik, ahogy egyre közelebb érnek hozzá.
- Nehéz felfogni, hogy most már vége. Az Elsok elmentek. - szólal meg Delenn.
- Magunk maradtunk a fiatal fajok. Most már nem hibáztathatunk mást. Új korba léptünk Delenn, a harmadikba.
- Miért harmadik?
- Káoszból indultunk, éretlenek voltunk ahhoz, hogy saját döntéseket hozzunk. Aztán kívülrol manipuláltak olyan erők, akik azt hitték, hogy tudják mi a jó nekünk. És most, végre magunk maradtunk. Loriennek igaza volt, nagy felelosség és most már a miénk.
- Különös, most, hogy az Elsők elmentek a galaxis kisebbnek tűnik.
- Mintha a varázsa is oda lenne.
- Nem, az meg van. Most mi adjuk a varázsát. Megteremtjük a legendáinkat, a jövőt építjük és végre…
- Már nem félünk az árnyaktól.
Delenn elmosolyodik, átölelik egymást, az ablakon át az állomást nézik és a jövőt, amit nekik kell elkezdeni építeni.

További szereplők: